Magánnyugdíjpénztár-tag vagyok, még mindig, öntudatos és a maga módján harcos magyar kapitalista. Hiszek a magántulajdon szentségében és magánnyugdíjam jelenti a lakásom után a második legnagyobb tulajdonomban lévő tőkevagyon elemet. 

A magánnyugdíjpénztárak államosítását ezek után olyan örömmel éltem meg, mint az egyszeri közép-paraszt a téeszesítést. Hiszen a magyar paraszt is nyilván nagyon örült, amikor Kádár Jánosék megvédték tőle és a magántulajdon mételyétől a magyar földet. Persze, hogy ők is azt gondolták, egyszer majd csak eltűnnek ezek a komcsik a jó büdös fenébe.

*

Az ország demográfiai helyzete siralmas. A felosztó kirovó nyugdíjrendszer a magyar demográfiai korszerkezet mellett csak a szánalmas nyugdíjra és/vagy a 70 éves nyugdíjkorhatárra jelent csak garanciát. Ezért a manyup megtakarításokra úgy lehetett tekinteni, mint a jövőbeli nyugdíj legbiztosabb részére. Miközben az állami részről és az onnan jövő kifizetésekről szinte semmit sem lehetett tudni.

Az is teljesen nyilvánvaló volt az államosítás és a megmaradt pénztárak ellehetlenítése előtt, hogy a magánnyugdíj pénztárakba jutó 25%-nyi nyugdíjbefizetésem a későbbi nyugdíjamnak az arányos 25%-nál nagyobb részét fogja képezni. Vagyis a 75% állami befiezetésen sokkal nagyobb a bukó, mint a pazarlónak hazudott pénztárakon. (Ugye 2010-ig a munkavállalói nyugdíjjárulék. 8+3%, munkaadói nyugdíjjárulék: 21% volt.) A 75%-os állami befizetés ugyanis azt jelentené, az államnak a magán nyugdíjpénztári megtakarításnak a háromszorosát kéne utalnia nyugdíjas éveimben.

Ha megkérdezünk egy nyugdíj-szakértőt, akkor persze egyből leszögezné, hogy a háromszoros állami kifizetés teljesen irreális. Többek között azért is mert nem számol a nyugdíjrendszerben lévő szolidaritási elemekkel, a halandók számára szinte teljesen átláthatatlan jövedelem átcsoportosításokkal. 

A szolidaritási rész működését és viszonyát a magánnyugdíjhoz egy példán keresztül lehet talán a legjobban megérteni. Vegyünk le az állami részből 25 százaléknyi részt szolidaritási elemekre. Ekkor az államnak a kétszeresét kéne hozzátenni a nyugdíjpénztári megtakarításaimhoz, ha csak olyan hatékonyan működik, mint a pazarló magánnyugdíj pénztárak. Ez nyugodtan tekinthető egy burkolt, 8%-os jövedelem alapú szociális adónak, amit a kellően nem definiált hátrányos helyzetű, vagy valamilyen preferált - jellegzetesen most élő - nyugdíjas csoportok kapnának meg. Más szempontból ez a 8%os adó, egyben 33%-os negatív hozamot (33%-os hozam veszteséget) jelent az állami pilléren. Nincs az a szar hazai manyup pénztár, ami ilyen veszteséggel működött volna, akár a válság egyetlen csúcsveszteséges évében is.

Pesze legyünk igazságosak, a szociális újraelosztás, akár méltányolható is lehet, de azért illene deklarálni a mértékét. Ha nincs deklaráció, akkor potenciális feneketlen lyukként nyeli el a pénzeket a szolidaritási rész. Egy állami ígéret, a legutóbbi példaként a nők korábbi nyugdíjáról és máris emelkedik burkolt szociális adó, és csökken a teherhordó csoportok nyugdíja. Az állami egyéni számlát nehéz lett volna ilyen burkolt szolidaritási deklarációk nélkül elkészíteni.

A magánnyugdíj fennmaradása mellett számos érv egyike, hogy a szolidaritási részen történő politikai kalandorkodásnak csökkenti a mozgásterét. A másik nagyon fontos érv meg az, hogy a magánrész sokkal  transzparensebben működött az évi egy szem vacak értesítésével, mint az állami rendszer. Az egyéni számla olyan szolgáltatás, amit a szuperhatékony fidesz állam négy év alatt sem tudom produkálni. De ne csak a fidesszel legyünk kemények: a szuper magyar állam erre 24 éve képtelen. A multi-, meg bankfattya magánnyugdíjpénztárak meg egyből tudták. Ez is egy szemléltes példája annak, hogy mennyire is hatékony az egyéni vagyon őrzésében, a politikai bűvészkedéstől gyakran súlyosan terhelt állami nyugdíjrendszer.

A már említett egyéni számla bevezetése persze javíthatott volna a helyzeten. De azóta kiderült, hogy a pocsék demokrácia állampártjának eszébe sincs tiszta helyzetet teremteni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Podesz gyűlöli a transzparenciát, hiszen az megköti a kezét. A sötétben lehet tovább hazudozni. Az egyéni számla szabályrendszerével a kezükben a nyugdíjszakértők azonnal súlyos állításokat fogalmazhattak volna meg a rendszer fenntarthatóságával. Fenntartható rendszer esetén pedig könnyen olyan nyugdíjakat dobhatna ki a kalkulátor, amitől akár a parasztlázadás is kitörhetne.

Ezek után nyilván nem meglepő, ha a magánnyugdíjpénztárak államosítását a Nemzeti Elnyomás Rendszere egyik kiemelkedő bűnének tartom.

*

Már csak egy feladat maradt hátra, a Manyup-einstand helyét meghatározni, a pocsék demokrácia lopás, elnyomás, hazudázás jelentette hármas pillérrendszerében. A besorolás annyiban nehéz, hogy nagyon is igaza van a Mentális Deficitenek, amikor azt írják, hogy a magánnyugdíjpénztárak lemészárolásába az orbánizmus minden elképzelhető mocskát belesűrítették.a szimptómái egyszerre ismerhetők fel benne. 

Nyüvöm a hypertextet. Évekbe, de tényleg kábé két évbe, és nem csak szaros hónapokba telt mire kezdem megtalálni újra a hangom. Az új közlési formát. 

A hangom az éppen így szól. Na persze ez csak addig az enyém, amíg hallgatom, no meg utána a visszhangok odabenn.

Ez már az negyedik-ötödik blogom.  De közben családot alapítottam, és egy gyerek mellett egészen más írási lehetőségei vannak az embernek. Mármint az olyan embernek aki nyolc éve, még a Hivatalba járva, titkon azt képzelte, hogy ő Marx és Engels modern magyar örököse. Nem  a kommunista, hanem az afféle csóri szellemi Firestarter értelmben. A mystic Firestarter értelemben. Na, mystic az pont nem, hanem akkor a twisted, aki minimum lángba borítja a betespedt, megrekedt Magyarországot. Az első próbálkozás, ami vagy négy évig tartott, nem vezetett túl sok eredményre. Ennek ellenére tudtam, hogy előbb utóbb újból neki fogok futni. És ennek a nekifutásnak gyűlnek itt a nyomai vagy két éve.

Hiába gondoltam az újra nekiinduláskor azt, hogy Orwell Háborús naplójának szellemében kellene elkezdenem posztolgatni, a fenének sem akart beindulni a blog. Merthogy a korábbi, agglegény életre alapozott, időigényes alkotási módnak bizony befellegzett. Maradnak hát a töredékek. Melyek talán lassan összállnak egy nagyobb egésszé. 

Mást kerestem, de professzorpizka  két remekbe szabott írásába futottam a BlogRepublikon.

Az Orbán: Szaddam-szindróma,(1) és  a Külpolitika kicsiknek 3. (2) posztokban a Prof. elég precízen összefoglalta, hogy (1) hatalmas valószínűséggel éppen mi is történt az elég csúnyán térdre rogyó orbánista külpolitika színfalai mögött,  (2) és milyen külpolitikai realitásokról megfeledkezve sétált bele Orbán és Szijjártó Petike a jókora külpolitikai pofonokba. 

A címben szereplő Podesz egyelőre csak rövid megfejtése itt olvasható.

A jelenlegi politikai rendszerünket úgy hívják, hogy pocsék demokrácia. A pocsék demokoráciánkat egy állampárt uralja, és az állampárt valódi neve PODESZ - a Pocsék Demokraták Szövetsége.

A pocsék demokráciát három jellegzetessége teszi azzá, ami

• az elnyomás (pl. 45%-os nagyméretű, de kisebbség kétharmados uralma, mindenre rátelepedő politikai klientúra)
  
• a korrupció és a lopás elfogadhatatlan szintje
• és a permanens hazudozás és a szakmai, a poltikai és így összeségében a nemzeti párbeszédet szándékosan háttérbe szorító, nagyon erős propaganda
  

Fukuyama pedig rohadtul nagyot tévedett. És rendkívül kellemetlen a tévedésének egyik  ékes bizonyítékában élni. De nem nyugszom bele. És örömmel tölt el, hogy egyre többen nem nyugszunk bele.

Azerbajdzsán a mintaállam - hírdeti a Magyarország bukott demokráciává züllése felé úton a legújabb mérföldkő.

Az Azerbajdzsánnal való smúzolás persze illeszkedik az illiberális demokráciák a sikeres államok orbánista téveszméhez. Azerbajdzsán éppenséggel nem az elnyomó politikai rendszerének köszönhetően lett gazdaságilag úgy ahogy sikeres, hanem nyersanyag - főleg szénhidrogén - vagyonának köszönhetően. Pesze a mintállamként való dícsőités sem ennek szól, de ennyi kitérőt megér ez az illiberális állam is.

A kőolaj és földgáz export alapú gazdasági föllendülés egyrészt Magyarország számára nem követhető gazdasági modell, másrészt a nyersanyagexporton alapuló gazdasági fellendülés, messze nem egyenlő a gazdaság szerkezeti fejlődésével. Példa az olajalapú hosszabb távú sikertelenségre Venezuela, Irán és Oroszország. Összeségében mind az illiberális demokráciák sikeressége, mind Azerabjdzsán gazdasági példaképként - a mintaállam kitétel  - való beállítása, közgazdasági értelemben hatalmas ostobaság.

Aztán még ebben a gazdasági mintállamban verik az újságírokat, bebörtönzik az ellenzékieket, háborúra készülnek a szomszédukkal. Ha az első kettő alapján bárki mintaállam, akkor felmerül a kérdés, hogy Gyurcsánnyal és 2006 őszével mi volt a gond. Az hogy Feri túl puha volt? Tisztára mint egy csaj... 

És akkor még habnak ott a tortán: Szijjártó Petike megkoszorúzza a KGB-s papa sírját. Ami végül is szép, de nem éppen az első  bizonyítéka annak, hogy a Fidesz csak meglhetősen gerinctelen módon, és jobbára csak üres szólamok szintjén antikommunista.

Ha már ennyire nyomom a savazást, akkor azért őszinte tisztelettel kell adózni a kivételeknek is.

Sorsfordító idők. Szépen hangzik.

Valójában minden idő sorsfordító. A maga tempójában. Az elmúlt két hétben viszont felgyorsult az idő. És az ilyen felgyorsult időket szokás, de legalábbis lehet, sorsfordító időnek nevezni.

Az elmúlt két hétben először is hatalmasat rúgott, ahogy a Nyugat elkezdte kivetni magából Magyarországot. A Nyugat - nincs ilyen, vagy mi is ez? -  vezető ereje jól odavert a Fidesznek. Aztán egyszercsak egy tízezres tüntetés végén a harag még a Fidesz székház ablakát is bevitte. Két napra rá megint komoy tüntetés következet. 

Még a fideszes sajtóban is kezdett kivillanni, hogy léteznek olyan Fidesz támogatók, akikben tényleg van valamiféle jobboldaliság és be mernek szólni, ha a Fidesz kezd nagyon elszáll. Persze csak ha nagyon elszáll. Ha csak kicsit Putyin, akkor kádárpolgárokhoz méltón lehet tapsikolni.

(Jó az persze ez nem olyan "konzervatív", és nem is kellően modoros: ebben a körben inkább a valóság kellemetlen részeit a szönyeg alá söprő, visszafogott elalélás a sztenderd a Nagyságos Miniszterlenök Úr viszonylatban.  És lassan öt éve egész jól is fizet. Kár is lenne ebből az ájulásból felébredni.)

Eltelt két hét és minden csendesedni látszik. Már csak a szépen leégett Varga Mihály tüze pattog bele az évszakhoz képest langyos novemberi éjszakába. Viszont én azóta is boldogan bámulom az új repedést a falon.

Az FB visszajelzések meglehetősen nagy számáról értesülve, elsőként arra gondoltam, hogy felénk az ilyen vizitdíj, meg rezsicsökkentés dolgokra pörögnek a népek.

Az ígértnél ugyan kevesebben lettek, de a tegnapi tüntetés ereje kellemesen meglepett. Meg az erőszakossága is, az meg csak úgy szimplán. Nem mondom, hogy nem tetszett. Persze az erőszakkal vannak problémáim, már amennyiben nem szívesen nyelem le, meg újjongok kérdőjelek nélkül az ilyesminek, de a polkorrekt tiszteletköröket most inkább hanyagolnám. 

Az üres Fidesz székház hajigálása ugyanakkor mégiscsak az erőszak némileg stilizáltabb formájának tűnik. 2006 keményebb volt jóval. Ezúttal nem megfoghatóan emberek, hanem egy üres pártszékházra irányult. Az üres pártszékház hajigálása keresztül persze nyilván szimbolikusan az elnyomó állampárt ellen irányult, de közben volt valami kissé céltalan, korbácsolhatjátok itt a tengert bukéja is a dolognak. Egy üres pártszékház megdobálásától aligha fog megdőlni az orbánista rendszer és a székház legyalulásától még nem lépünk itt a nyugatos felzárkozás útjára. Másrészt meg ott a Bastille, mégiscsak kell ez valahol. A kezdetek talán ilyenek.

Szóval úgy tűnik, hogy a figyelemelterelő csodafegyver, mintha kissé visszafelé sűlt volna el. Most már két kézzel markolja a Fidesz az izzó parazsat. A korrupciós ügyek és a netadó elleni tiltakozás könnyen össze is kapcsolhatók.

És látszik a 2006-os tüntetések nagy pozitív hozománya, hogy a Fidesz írtózik, ill. részben elvszerűség látszata miatt kénytelen tartózkodni a tüntetők elleni rendőri erőszaktól. Ezért amúgy még respect is jár Fityisznek. Ordenáré módon hazudoznak, és lopnak, de legalább rendőrökkel nem veretnek tüntetőket. Legalább ezt nem teszik meg, ha jópár egyéb csúnya dolgba szívesen bele is küldik az rendőrséget.

Az USA üti a magyar kormányt. Üssék. Nem az én kormányom, pedig magyar vagyok.

Ha ez egy igazi demokrácia lenne, akkor fájna, ha magyar kormányt ütik. De ha az orbánizmust, a magyar pocsék demokráciát és az azt kiépítő pártállamot ütik, hogy hagyja már abba, forduljon már tisztességesebb irányba, akkor még örülök is. Ha a a Podeszt ütik, nekem dolgoznak az amcsik.

Örülök mert Magyarország első számú elnyomóit ütik, és ez most inkább felül fáj, és nem pedig lenn. Nem ettől lesz idelenn rosszabb. (Ez még akkor is igaz, ha messze nem én vagyok a társadalom alja.)

Egy korrupt, demokráciát elsorvasztó társaságot ütnek. Ez még akkor is igaz, ha azok, akiket leváltottak szintén korruptak voltak. És inkább csőd-demokraták, mint demokraták voltak, de ők már ahogy korábban nyomták nem térhetnek vissza. Viszont ez már egy másik történet, amibe most nem kezdek bele.

Nem felhőtlen az öröm, mert ilyenkor azért Magyarország is kap, de most szerencsére a rosszabbik fele.

'56-ban nem jöttek segíteni az amcsik, legalább most jönnek. Nem ők fognak itt demokráciát csinálni, hanem mi magyarok, de azért elkél a segítség.

(Részlet egy magyar pesmerga naplójából.)

Meg kell változtatni ezt az országot, hogy érdemes legyen benne élni. Hogy sokkal több magyarból kijöjjön a lehetőség, ami benne lakik.

És persze az se baj ha pár hülyében inkább benn marad, ha nem szökken belőlük szárba, az elmúlt négy évben oly sok helyen bűzösen virágzó balkáni, mucsai mag. 

Szemelvény a Lajos, a mag kiberjambusokban írt naív költeményből.

Be kell vallanom valamit. Én is hiszek egy összeesküvés elméletben. Meggyőződésem, hogy az ártó szándékú gyíkemberek léteznek. Sőt, ezek a gyíklények Magyarországon akarják kiépíteni ojrópai hídfőállásukat, hogy aztán ezeregy éve tépett, aljas árulások ellenére még mindig őszinte és kőkemény kis hazánkon dobbantva törjenek a világuralomra .

Íme hát a leleplezés első fejezete.

Választások közeledtével, amikor a politikai befolyás megszerzéséért zajló őrület kulminál, mindig beindul a gyíkemberek rajzása. Ebben az önkívületi hatalmi bagzásban a gyíkemberek teljesen kivetkeznek magukból és viszonylag könnyen nyakoncsíphetők. 

A hüllővérűek majdnem közös jellemzője, hogy mind mind a verbális aggresszió álhatatos művelői. Amolyan kígyó-bűvölők, akik a repetatív ismétléssel hülyítik be általában mérsékelten intelligens áldozataik. Pesze vannak okos emberek is, akik átlátnak az ócska álcán, de egyéb szempontokat mérlegelve szolgálatukba állnak. Talán csak azt hiszik,  az ellenállás reménytelen.* 

De elég az általánosítgatásból, názzünk meg közelebbről néhány egyedet:

Harács: A gyíkemberek beltenyészeti csúcsmodellje csodálatos gazdagodása miatt került nem vágyott rivaldafénybe. Pár bebukni látszó hazugság, és máris hallom lelki füleimmel, ahogy a híresen pártatlan Fritz Tamás elkeseredett felvonít, mennyire elviselhetetlen számára ez a következmények nélküli ország.

Mordor Ura: a képlet egyszerű, ha veszélyben érzed magad támadj. Ha valaki ellen koncepcióseljárást akarsz indítani, vádold meg áldozatod koncepciós eljárással. Mert ez tényleg az az ország, ahol civilek irányítják. Hirtelen nem is tudom, hogy került a végén homok a gépezetbe? 

Az Elnyomás Kivénhedt Napszámosa meg szépen odanyilatkozott, hogy hát "a demokrácia nem más, mint a többség diktatúrája". Ezzel a hatalmas okosságal csak két gond van. Hogy ez az EU nevű szörnyeteg testén főleg csak Magyarországon meg Romániában igaz. Másrészt a 45% soknak ugynak sok, de  csak hatalmi machinációk sorával lesz többség. (Másoknak persze más gondjaik is vannak.)

Na de annyira kifutottam az időből, hogy a mezei orkokra már nem is jutott...

(*Meg persze ennek az irónikus metafórának is megvannak a korlátai. Csipkelődésnek, gőzkieresztésnek ugyan megteszi, de a valóság teljes megragadására messze nem alkalmas.)

Kövér László nem tök hülye.  Van valamiféle becsületkódexe is, de azért mégis az a helyzet, hogy már középtávolról nézve is egy elbaszott nagybajuszú munkásőr a magyar parlament házelnöke.

Egy igaz keményvonalas kommer, akitől a strassburgi bíróságnak kell megvédenie a PODESZ túlhatalmával szemben  elkeseredett ellenállást tanúsító LMP-seket és PM-eseket.  Mert ez az ellenállás mégiscsak elkeseredett, hiszen a molinózás arról is szólt, hogy a magyar parlamentben az értelmes beszédnek  és vitának már nincs érdemi tere.

Az eset egyben újabb nyilvánvaló bizonyítéka a rendszerváltozás utáni időszakban példátlan politikai represszió kialakításának. Egy más nyelvezeten hangszerelve, az elmúlt négy évben turbó fokozatba kapcsolt a magyarok elnyomása.

Szégyen és szomorú az országunkra nézve, hogy még a parlamenti pártok szólásszabadságát is egy külső, európai tesületnek (Emberi Jogok Európai Bírósága - EJEB) kell megvédenie az újbolsevik nyomulástól, - ha két fokozattal szoftosabb módon is, de mégiscsak - az újra kiépülő pártállami elnyomástól.

(Update: lenti komment alapján.)

A szép lassan kiépülő új pártállam nem most kezdett hozzá a civil szféra elnyomásához. A represszió fő eszközeként a finanszírozás megnehzítése és ellehetetlenítése szolgál. Eddig a fő irány az volt, hogy a Nemzeti Civil Alap, ill. Alapprogram forrásait lecsökentették, és a csökkentett forrásokat az állampárttól függő vagy olyan állampárti vazallus szervezeteknek adták, mint pl. a CÖF, vagy egyéb Fidesz és CÖF-barát álcivilek. A Nemzeti Civil Alapprogram pénzeit elosztó kuratórium elnöke például az a Csizmadia László, akinek fő civil tevékenysége Békemenetnek csúfolt állampárti tüntetéseinek szervezése.

Az álllampárttól független civil szféra forrásainak elvágása újabb szintre lépett a Norvág Alap elleni támadásokkal. A túlzott rendőrségi fellépést még az eléggé Fidesz-párti, de azért jobb pillanataiban kritikusan gondolkodni is képes Stumpf András is azt írja, hogy

"A látszat mindenképpen az, hogy a kormány el akarja tiporni, meg akarja félemlíteni a neki nem tetszőket. A látszat pedig néha akkorát csal, hogy nem átall megegyezni a valósággal. Látszat és valóság egyszerre, hogy a magyar állam, miközben Norvégiával van vitája, magyar állampolgárokra küldi a készenlétiseket. Olyan állampolgárokra, alapítványokra, amelyek amúgy átadták a kért adatokat korábban."

Nekem ez még mindig elég finom megfogalmazás, de azért annyira mégse finom, mert kimondja a szomorú valóság, hogy a PODESZ meg akarja félemlíteni és el akarja lehetetleníteni a neki nem tetsző civil szervezeteket, és nyilván így üzen az ezekkel a szervezetekkel szimpatizálóknak is.

Az egész eljárást erőszakos túlkapások sora kíséri. A vádpontok össze- vissza változnak, mint valami klasszikus koncepciós eljárásban. A KEHI úgy kér be adatokat, hogy nincs is illetékessége vizsgálódni a norvég pénzekről szóló nemzetközi szerződés szerint. Az iratok átadását szinte betarthatatlanul rövid határidőkkel kérik. A túlzott erőkkel kivitelezett rendőrség házkutatás végén úgy viszik el bilincsben az Ökotárs vezetőjét. Az akció  során részben már korábban átadott  dokumentumokat foglalnak le*, részben pedig nem a legutoljára kifogásolt hitelezési tevékenységről, hanem a pártállami propagandalapok által nevesített, "ellenséges" szervezetekhez kapcsolódó iratokat viszik el.

Persze adja magát az logikus kérdés is, hogy kormányzati pénzeket, a PODESZ klientúrából érkező kormányzati vezetőket ugyan miért is vizsgálná ez a KEHI? Talán azért, hogy egy szövetséges pártfinanszírozót, klientúraépítőt jól lebuktassanak, lyukat vágva a kormányzati üdvtörténeten. Valószínű. Pont ilyennek ismertük meg a fideszes pocsék demokráciát. Mélységes megdöbbenéssel konstatáljuk azt is, hogy a trafikpályázatokon, a határon túli programokon, a kizárólag magánadományokból működő MTVA-n nincs mit vizsgálnia a fura módon éppen csak nyugati demokráciák pénzeivel rendkívül gyanakvó KEHI-nek.

Persze tudjuk a választ, meg kell akadályozni, hogy a 20 év elteltével hirtelen megint hanyatlásba csapó, haldokló Nyugat, ide ne exportálja hitvány politikai kultúráját. Csak olyan szomorúan ismerős valahonnan ez a szöveg.

* Emlékeim szerint ez Schiffer András részéről hangzott el Kálmán Olga műsorában (ATV).

A Békemenetnek csúfolt fidesz-párti tűntetések hangulata elsőre ránézésre az 1989 előtti április 4-i és május-1-i kommer népi felvonulások hangulatát idézi. A "Békemenetek" élén ott vonulnak a Podesz új munkásőrségének  vezetői személyiségei, a gyakran gyűlölködő hangnembe csúszó kormányzati propaganda olyan kiemelkedő figurái, mint a legutóbb éppen fonalférgező Bayer Zsolt, aki nagy tévedés kockázata nélkül nevezhető a Fidesz vezérgyülködőjének. És ha még egy nevet kell mondani, akkor az legyen Széles Gáboré, a vulgárjobboldali trash inkább rabló mintsem fellegvárát, a sajátos sajtó mélypontot jelentő Magyar Hírlapot üzemeltető egykori szocialista topmenedzseré.

Szeretett Vezérünk, a Kárpátok Új Géniusza megint nagyon odaverte magát a Kossuth Rádiónak adott interjújában:

“A mindenkori magyar miniszterelnök olyan mélyen belelát az európai politikába, hogy muszáj a tusnádfürdőihez hasonló előadásokat tartania, vállalva az ezzel járó konfliktusokat.” - olvasom a 444-en. Csak fogom a fejem, és kínomban röhögcsélek. Ezekre a pocsolya mélységű meglátásokra aztán tényleg hatalmas szüksége van egész Európának, hisz ez a posztszovjet térségben megszokott szellemi fényesség nem világíthat csak kicsiny - no de milyen erős !! - hazánk határain belül.

Aztán ott van még a látványos Oroszországhoz dörgölőzés. Az orosz imádat mögött inkább a paksi horrorberuházás féltése állhat, de azért felvetés szinten beugrik más is. Hiába hangzik totálisan őrültségnek, és szerintem sem igaz, hogy Orbán orosz ügynök lenne, csak közben meg néha baromira úgy néz ki. Az igazságot akkor már leginkább ez a cikk közelíti a legpontosabban. 

A történet zárásaként megjött a tökös válasz is a litván külügyminisztertől, hogyan is kell frappánsan válaszolni az Orbán kocsmai okosságaira.

A fidesz fővárosi választási rendszert szégyenletes módon átalakító javaslatáról hozott határozatot az Alkotmánybíróság. A fideszes javaslat a választói jogokat nyilvánvalóan súlyosan csorbítja, ezért az AB határozata annyiban volt érdekes, mert egyfajta tesztként szolgált. Tesztje volt annak, hogy az AB-nek vannak-e érdemi, demokráciát védő szerepe, képes-e még érdemi kontrollt gyakorolni fidesz demokratúra felett, vagy a fideszesekkel feltöltött AB immár csak egy pénznyelő, patyomkin testületté változott-e, aminek nincsenek valós alkotmányos védelmi funkciói. A fideszes patyomkin testület verzió jött be, de egy érdemi pozitív eleme mégiscsak volt a határozatnak, ugyanis az AB hamarosan leköszönő elnöke, Paczolay Péter, és számos nem fideszes alkotmánybíró - némileg sántikáló hasonlattal - amolyan modern Zrinyi Miklósként még kitört a gyalázatból, és kemény szavakkal határolódott el a szánalmassá zülött AB-től. 

A budapesti választási rendszer átalakításaazt a célt szolgálja, hogy a budpesti választási eredmények a jelenlegi politikai felállásban minél inkább bebiztosítsák a fidesz hatalomban maradását, és korlátozzák a budapesti magyarok szavazatarányainak megfelelő politikia képviselet, vagyis a szavazataránynak megfelelő képviselő arány kialakulását a fővárosi közgyűlésben.

Ez a 30. hét (2014. júl 27.) legfontosabb híre volt.

A posványosi Orbán beszédről akarok írni. Ilyenkor kötelességemnek érzem, hogy el is olvassam az egész eredetit. De legalábbis megpróbálom elolvasni.

"... Magyarországon a kormányzó polgári, keresztény és nemzeti erő, tehát a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt a parlamenti helyek kétharmadát szerezte meg – éppenhogy, egy mandátummal"

Polgári? Nemzeti? - Ugyan már! Bár ezzel egy kicsit előre szaladunk, de szerintem polgári, és valódi nemzeti erő nem épít illiberális demokráciát. Nemzetieskedő és álnemzeti jobboldali kádárpolgárok igen. Polgárok persze olyan értelemben, ahogy a német polgárok, meg az olasz és még jó pár ország polgárai a 30-as években elég fura pártokat támogattak. De ma az ilyen polgárokat radikálisoknak és szélsőségeseknek tartják.

"a bosszúnak milyen nemes formája volna, ha ... egy parlamenti választáson éppen a határon túli magyarok voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad" - Ha viszont a választási rendszer manipulációjával, a szavazatok mindössze 45 százalékával jön össze a kétharmad, úgy hogy közben a közmédiát gyarmatosította az új állampárt, a kampányt pedig korlátozta a többi médiumban, akkor az a bosszú igencsak becstelen formájának minősíthető. Egyáltalán demokratikus politikus az, aki a bosszú kategórájában gondolkodik? A bosszú sokkal inkább a maffia és diktátorok szótárában kiemelt kategória.

Három bekezdés után már látom, hogy gondjaim lesznek ezzel a handabandával. Tényleg annyira fárasztó, és egyszerűen cáfolható ostobaságokkal van teli a legtöbb Orbán szöveg. Persze még olyan Orbánnál is nagyobb félnótások - mint Bogár László- problémafelvetéseinek is van valós magja. De valami olyan rémisztően ostoba és dogmatikus válaszokat fogalmaznak meg ezek a politikai félkegyelműek, hogy a demokratikus vitában és párbeszédben hívő embernek is elmegy a kedve a párbeszédtől. 

"sikerült a kommunistákat megtörnünk és kiszorítanunk" - hát ti éppenséggel baromira hasonlítotok a kommunistákra. Nagy tévedés, hogy úgy le lehet győzni a kommunistákat, hogy átveszed a módszereiket és fele részben úgy viselkedsz, mint ők. Pár megváltoztatott jelszó és a körülötettek átalakult rendszer nem elég. Akkor nem töröd meg és nem szorítod ki őket, hanem te is kommunistává válsz. Persze ti nem kommunisták vagytok, hiszen  néhány elvetek más, ti rátok jobban illik a fidesz bolsevik kifejezés. Erőszakosak, hatalommániások, elnyomók, pártállamban hívők. Választani persze lehet, de nem annyira demokratikusan, hiszen győzni csak ti győzhettek, mert a szabályokat nagyon magatokra szabjátok.  Komcsibbak vagytok, mint a nyomorult utódpárt. Szégyen a Fideszre nézve, hogy egy MSZP jobban tartja magát a demokratikus szabályokhoz. Ettől még lehet az MSZP nagyon szar, de ez a szomorú tény.  Röhejes és szomorú, hogy nálunknem a polgárok győzték le a kommunisátákat, hanem egy másik kommer frakció. Szocialisták után jönnek a fidesz-bolsevikok. A csőd demokraták után itt vannak a pocsék demokraták. Lehet ájuldozva tapsikolni: korszakos beszéd volt.

Az illiberális demokráciának pedig vannak pontosabb nevei, a még mindig szépítő irányított demokrácia, és a sokkal kifejezőbb áldemokrácia, kamu-demokrácia, pocsék demokrácia. Ilyen pocsék demokrácia pl. Venezuela, Argentina, Oroszország, Törökország. Ezek közül egyedül Törökország, ami még nem nyilvánvalóan elbukó állam gazdasági értelemben, Oroszországot meg hatalmas nyersanyag vagyona tartja csak partiban.

Nácik és kommunisták (sztálinisták), afrikai hadúrak diktatúrát építenek. Hugo Chavezek, Vlagyimir Putyinok, Benito Mussolinik újabban pocsék demokráciát építenek, a régebbi verziót meg fasizmusnak hívták. (Az olasz fasizmus megtűrt más pártokat és a demokrácia maradványait, a spanyol nem. Nem volt feltűnő a különbség, de ma már egyre érdekesebb, hogy a nácizmus antiszemita volt, a  fasiszta rezsimek, jobbára nem voltak azok. Népírtó jellegükről nincsenek infromációim). 

Szóval, tisztelt Hülyéim! Ha nektek ez tetszik, akkor ti már nem vagytok jobboldali polgárok, ti sokkal inkább "jobboldali" bolsevikok vagytok, afféle kádár konzervatívok. Nemzetiek se vagytok, hisz ti képtelenek vagytok az egész nemzetet képviseletére, a baloldaliak, a liberálisok, a mérsékelt jobboldaliak és a zöldek képviseletére. Ti ezeket a politikai csoportokat csak elnyomni tudjátok. Akinek még van józan esze közületek, ideje felébredni! Tudom, hogy nehéz, de a nemzet érdekében muszáj lenne.

Ez egy jó két hónapja - 2014 máj. 20 körül - elkezdett  poszt. Visszadátumozni nem akarom, se múlt időbe átrakni. A tanulság és szlogen, azonban azóta is érvényes, úgyhogy tisztáztam a vázlatokat és kanyarítottam neki egy gyors - khmm - zárást.

A Fidesz kampánya megint egy jókora hazugságra épül. Aki látta az EP-ben a 2011-es magyar EU elnökséget megnyitó Orbán Viktor Martin Schulz vitát annak kellemetlen dejavu érzése lehet.

2011-ben Orbán az EP előtt is bedobta ezt a "Tiszteletet a magyaroknak" dumát. Válaszában Schulz nagyon szépen kifejtette, hogy ő neki bizony nem a magyarokkal van baja, hanem Orbán Viktorral és kormányával. Schulz elmondta a magyar népet 56-ért nagyon tiszteli és német újraegyesítésben betöltött magyar szerepért pedig németként külön is hálás, "de Ön, Orbán miniszterelnök úr, korlátozta az Alkotmánybíróságot, a magyar médiumokat, és visszamenőleges hatályú jogszabályokat vezetett be, stb."

Persze Orbán süketelt tovább. Ami hülyéknek megteszi, de aki tiszteli a józan észt ést az értelmesm érvre-érv vitát, annak látnia kellett, hogy Orbánnak nincs válasza, a racionális vitát elvesztette. Persze ettől még marad neki a horda, etetése a a fidesz-bolsik, kamu-jobboldaliak, álnemezetik hergelése, akiknek ez a nagy komcsi párt és vezérimádatban a racionális vita elvesztése nem tűnik fel.

Az megidézett fiaskó után az orbánista EP szlogen rendkívül dühítő.  Ahogy Schulz is rávilágított, hazugságra épül, de egyszersmind Orbán továbbra is át akarja verni, mert átverheti, azokat, akik magyarok közül átverhetők. És a választási eredmények szerint jópáran vannak mind az átverhetők, mind az elkötelezett fidesz bolsik. De azért meg kéne küzdeni mindkét csoport lelkéért, a szemük felnyitásáért, vagy saját komcsi voltukkal való szembesülésért. Úgyhogy Orbánnak üzenjük: Tiszteld a magyarokat, és ne hazudj nekik!

Az RTL Klub sokkal inkább megalkuvó volt az előző négy év alatt, mintsem korrupt. Magántévéként joga volt megtenni, hogy nem piszkálta a Fideszt. Ez kétségtelenül megalkuvó és egyszersmind haszonleső magatartás, ahogy arra Földes András szépen rá is mutatott, de nem igazán korrupt. Az RTL Klub kereskedelmi tévé, nem kötelessége ellátni közfeladatot. 

A korrupció során a Wikipédia szerint a  pénzért vagy más juttatásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttatnak másokat. (Más definíció szerint korrupt az, ha el korrupciót, ha valaki pénzt vagy vagyoni értékű dolgot fogad el azért, hogy megtegyen valamit, amit kötelessége megtenni, vagy amit nem szabadna megtennie. )

Ha jogosulatlan előnyhöz juttatott valakit az RTL, az akkor az éppen a Fidesz volt, akinek egy politikai botrányokba jobban belekutató, és a botrányokat napirenden tartó médiatájékoztatás mellett már meg kellett volna buknia, de legalábbis jóval rosszabb választási eredményt kellett volna elérnie. 

Az RTL Klub híradója a Fidesz kommunikáció szerint sem hazudik, hanem példátlan módon támadni meri a miniszterelnök családját. Türkmenisztánban és mindenféle kamudemokráciában ez nyilván példátlan, Nyugat-Európában, de akár szomszédainknál ez teljesen megszokott. Különösen ha közszereplő miniszterelnök családját nem a magánügyben, hanem a miniszterelnöknek családjának járó érdemtelen protekció okán kerül a híradókba. Mert a politikus családoknak járó extra jutatatások a törvényben garantáltakon túl már korrupciónak számítanak. Ilyen például extra eszközök soron kívüli bevetése a rendőrségi nyomozás során, ha két mobiltelefon ellopása az Orbán lány lagziján történik, de ha ez egy átlag lagzin történik, akkor a rendőrség csak széttárja a kezét. Bizony eset már inkább kimeríti a jogosulatlan előnyhöz jutás fogalmát.  

A többi ügy meg még tisztább, a család belekeverése csak figyelemelterelés a Fidesz részéről az  Orbán személyét és rendszerét durván körbelengő korrupcióról szóló híradásokról. Mészáros Lőrinc hihetetlen meggazdagodása, Fideszes önkormányzatok építési és közbeszerzési tenderein való diadalmenete és a miniszterelnökkel ápolt jó viszonya bizony egyik jókora, ha nem is a legnagyobb botránya a magyar közéletnek.

Ha van korrupt tévé, akkor az közszolgálati. A közszolgálati tévének közfeladata, és ez a közfeladat az objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatás lenne. Ehelyett a köztévé sok tekintetben a kádár korra emlékeztető Fidesz propagandát nyomat. 

Az európa parlamenti választás kimenetele leginkább abból a szempontból érdekes számomra, hogy milyen eredményt ér el az Együtt-PM, illetve a kisebb pártok. Nem igazán érdekel, hogy a Fidesz, az MSZP, és a Jobbik milyen eredményeket ér el, bizonyos kereteken belül. Ha ezeket a kereteket átlépik, akkor azt majd leírom. Pl. ha Jobbik lenyomja az MSZP-t, az még simán benne van ezekben a keret-határokban.

Még az Együtt-PM a legkisebb rossz, sok tekintetben a leginkább szimpatikus a jelenlegi szörnyű felhozatalból. Igaz, nekem az Együtt-PM is túl baloldali, így például Bokros Lajos és az általa vezetett MOMA kiesése az én választási dilemmáimat nagyban leegyszerűsítette. 

Ha az eredményt akarjuk belőni, a 4% tűnik a kritikus határnak. Ha ezt átlépik, akkor viszonylag egyértelmű, hogy a formációnak van keresnivalója hosszabb távon is a magyar politikában. Az 5% feletti eredmény már egyértelműen siker lenne. 3% alatt pedig elég nehéz lenne elhitetni, hogy a formáció képes lenne az MSZP-vel szemben önálló tényezőként működni. 

Ezek a számok ugyanúgy állnak a DK-ra és az LMP-re is. Ha a DK esetében a számok állnak, de nyilván jobban szeretném, ha nem Gyurcsány nyerné ezt a versenyt. Gyurcsány és a DK csak az MSZP-hez képest tud előnyöket felmutatni. 

Még  az LMP-t is megpróbálom elhelyezni, főleg személyes preferencia listámon, mintsem a rajtam kívül létező Nagy Magyar Politikai Objektivitásban. Az LMP már bizonyított a hazai 5%-kal, számukra azért, akárhogy is kisebb a tét. De még ezzel a bukás-fékkel is meglepetés is lenne egy 4% alatti szereplés a részükről. Ezen a környéken már az LMP-nek is akadna magyarázkodni valója.

Szóval ha egy wishlist-et össze kéne dobnom, mondjuk akkor az úgy nézne ki, hogy Bajnaiék az elsők a csoporton belül, az LMP második, de Gyurcsánynak is megvan a 4%.  Ez szerintem teljesen megfelelő lenne a 2014-es hazai választások után. Most ennél jobb nem jöhet ki. Rosszabb annál könnyebben.   

Ehhez képest.(A poszt 05.11-én íródott, most csak lektoráltam.)

Megint kétharmadot szerzett a Fidesz. Jobban mondva ezúttal nem szerzett, hanem kétharmadot alkotott magának. És akkor még jófej voltam, mert nem azt mondtam, hogy összecsalta. Mert végül is ez összecsalás abban az értelemben, ahogy egy korrupt rendszer alkotta korrupt törvény akár csalásként is értelmezhető. De az összekorrumpált kétharmad sokkal találóbb és pontosabb.

A kétharmad korruptsága két alkotóelemből áll össze.  Az első elemet az orbánizmus és a fideszes pártállam korruptsága jelenti.

Korrupt ez a rendszer azért mert az orbánista rendszer egyik alapvető célja ugyanis a fideszes pártokrácia - a  Fideszt irányító kevesek és az őket kiszolgáló vazallusok - magánhasznainak maximalizálása a közérdek kárára. Nem ez az egyetlen célja az orbánizmusnak, de ez egy fontos vezérelv. Így hát nagyon is megáll a lábán az jóslat, hogy a korrupt kétharmad újabb négy éve következik. 

Persze a Fidesz és az orbánizmus deklarált célja még a magyar nemzet felvirágoztatása is, csak ezt én és a hozzám hasonlók nem igazán látják. Sokan meg látják, de amikor el kéne magyarázni, akkor a kevés eredmény mellé legfőképpen saját érzéseiket tudják odatenni.  A sok hibára, az elnyomásra, a politikai és gazdasági korrupcióra meg jönnek a relativizáló, mismásoló  válaszok, és megint csak az érzések.

Csakhogy az érzések a magamfajta nem hívőnek eléggé kevéssé érdekesek. Pláne, ha érzés, akkor az enyém, meg a barátaimé sokkal fontosabbak, és ráadásul még pallérozottabbak is. 

A kétharmad korruptságának másik forrása a választási rendszer korruptsága. 

Már a rendszerváltáskor kialakított választási rendszerrel szemben is felvethető az a kritika, hogy túlzottan torzít, a parlamenti arányok nem jelenítik meg a pártok tényleges támogatási arányát. Ugyanakkor annak a választási rendszernek a legitimitását senki nem kérdőjelezte meg igazán. Senki nem kérdőjelezte meg így 2010-ben 53%-kos választási szerepléssel szerzett Fidesz kétharmad legitimitását sem. Noha már akkor meg lehetett volna kérdőjelezni a választási rendszer minőségét. 

A régi választási rendszerben nagy valószínűséggel nem jött volna össze 45%-os szavazati aránnyal a kétharmad. És ha összejött volna, annak sokkal nagyobb legitimitása lett volna, hiszen a második forduló egyértelműen a kétharmadról szólt volna. 

A korábbi választási rendszer se volt ideális, de ez az orbánista szisztéma kifejezetten pocsék. Az hogy 45%-os támogatottsággal alkotmányt és választási rendszert lehet módosítani, az bármelyik választási rendszer legitimitását aláássa. De a régi rendszerben voltak a helyi-egyéni képviselői mandátumok torzítását kompenzáló elemek. Az orbánista szisztémából ezek szándékosan kimaradtak. 

A közérdek pedig a konszenzuális demokrácia és parlament irányába történő elmozdulás lenne, a 45%-os választási eredményhez társuló totális felhatalmazás, megint csak a fideszes pártokrácia és orbánista elnyomásra való felhatalmazásának fő eszközeként szolgál. 

Éppen ezért ennek a választási rendszernek a megváltoztatása az alkotmánymódosításnál is előbbre való nemzeti érdek, a hatalmi korrupció későbbi kialakítását és meggyökerezését gátló elsőrendű politikai cél. 

Mottó: "Mi nem haldoklunk!! Mi így élünk."

Remekül szórakoztam Földes András közmunkásos cikkén. Nem mintha nem lenne benne pár dühítő dolog, de 4 év MUTYESZ kormányzás után én úgy érzem, kár lenne ezen felbosszantanom magam. Elcsontosodtam. Persze az,  hogy hozzászoktam, közel sem jelent bele is nyugodtam volna. Én küzdeni fogok, hogy lerázzuk magunkról ezt a hazug elnyomást. És másokat is erre bíztatok. 

Annak meg csak örülök, hogy ezzel azért nem vagyok egyedül.

Állami erőforrásokat pártcélokra használni teljesen természetessé vált ebben a reformkádárista mutyivilágban. Mert hát osztályharc van megint. Most éppen az EU és a Gyurcsány-Bajnai ellen. És az osztályharc szent célja érdekében, szemet lehet hunyni a kis "turpisságok" felett, így az állampártok Kádár János és Orbán Viktor országában egyaránt saját javukra használhatják hol a közvagyont, vagy éppen most a közmunkát.

Persze most az állampárt helyett a centrális erőtér kifejezés lett a csereszabatos a hívószó, de a kaptafa hasonló. És közben habonyárpik azt gondolják, és talán nem is tévednek túl nagyot, hogy hülye és elvakult szavazóik előtt a harcias handabanda majd úgyis eltakarja az egészet. De a habonyárpik szokása, az is hogy túl hülyének nézik az embereket. 

Kövér László Gyurcsány Ferencet a magyar politika gennyes sebének nevezte. Lehet vicceskedve és pozitívan hozzáállva is elütni a dolog élét mondván, hogy Kövér Lászlótól ezt szoktuk meg, ő magyar politikai élet egyik, ha nem a legnagyobb, trollja. (Cink.hu)

De a helyzet szerintem ennél sajnos szomorúbb. Ugyanis ezzel a nyelvvel, amit ő használ elég komoly gondok vannak. Ez klasszikus gyűlöletkeltő, ha úgy tetszik, bolsevik beszéd. De mondhatnám azt is, hogy fasiszta beszéd. A lényeg azonban nem az oldalon van, hanem azon, hogy demokratikus párt tagja nem beszél így, sokkal inkább egy demokratikus pártból kirúgott egykori tag.

Másrészt az is elég röhejes, hogy páran azt hiszik, hogy a Fidesz egy konzervatív ideológiát valló párt és ez egy keményebb konzervatív ember megnyilvánulásai. (Vagy – urambocsás - egy szociáldemokratáé.) Csakhogy a a totalitárius embert (gy.k: bolsevik, fasiszta) pont az különbözteti meg a a szociáldemokratától és konzervatívtól, hogy utóbbiak nem lépnek át szándékosan bizonyos határokat, a totalitárius meg átlépi.

Talán éppen az tekinthető mértékadó jobboldalinak, akinél ez a beszéd már kiveri a biztosítékot. Mert különben csak a pártjukat védő fideszeseknél, vagy még szélebbre megy el ez a beszéd. Ja meg az ún. ifjú konzerveknél, ahol emlékszem még az erkölcsi relativizmusról szóló ömlengésekre, ami valamiért csak az SZDSZ-szel szemben volt fontos hangsúlyozni, mint jelentős bűnt.

Felmerül az a kérdés is, hogy szabad-e használni, mondjuk végszükség esetén ezt a nyelvet. Mert az embernek bizony nagy kedve van ilyenkor csak úgy reagálni, hogy hát ha valaki gennyedző fekély és rendszeresen verbális váladékot fröcsög a magyar közéletbe, az éppenséggel Kövér elvtárs. Kövér elvtárs a Fidesz KB-ból, amikor azt hiszi, hogy keményen betámadja a világmegváltó eszme ellenségeit. Kommunizmus helyett éppen az orbánizmus ellenfeleit. Például a rothadó Nyugat hazai ügynökeit. Röhej, hogy ezt pl. nem igazán kell korrigálni. Ez megmaradt és ideológiailag folytonos, legfeljebb rothadó Nyugatról hanyatló Nyugatra finomult. Minthogy a rendszer is valamelyest finomult. De ettől még nem lett normális demokrácia.

Viszont az alapkérdés az volt, hogy végszükség esetének mit is tartunk. Kövér László mindent végszükségként él meg, mint valami örök szellemi csecsemő, aki már akkor is ordít, amikor egy 5 éves is csak egyszerűen megindul a vécé irányába. Felnőtteknek való feladatokról inkább ne is beszéljünk. 

Abban hogy egy olyan szélsőséges figurát, mint Kövér lehet-e fekélynek titulálni, nem vagyok biztos. Legfeljebb egy populárisan érthető viszontválasz erejéig, hogy a gyengébbek is megértsék, mi az, ami egy demokráciában már betegesnek számít. De emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy mi az a magasabb rendű cél, amiért ezt a súlyos fegyvert bevetjük.

A politikai közbeszéd tisztulása, normálissá válása, amit az ilyen gyűlölködő és gyűlöletkeltő és ezért beteges nyelvezet ellehetetlenít. Amíg így beszélünk, addig csak verbális hidegháború és nem politikai vita zajlik. Márpedig a tényleges nemzeti együttműködés rendszeréhez kulturált közbeszéd is kell. 

Gyurcsány Ferenc nem gennyes fekély, hanem csak egy bukott miniszterelnök. Akit mindenkinek szíve joga nem szeretni, de gyűlölni felesleges és a gyűlöletre felhívó próbálkozás valójában figyelemelterelés. A gyűlölködésen alapuló figyelemelterelés persze minden fundamentalista típusú rendszer jellegzetes tulajdonsága. Ameddig boldogan gyűlölködnek a rászedettek addig nyugodtan lenyúlhatják a Kiválasztott Párt gazdasági és politikai parazitái.

Persze az már egy komolyabb szellemi és politikai tudatossági szint, amikor a választók belátják azt hogy Antall, Medgyessy, Gyurcsány, Orbán kábé egy szint. Nekem például Orbán lóg ki ebből brigádból leginkább, de éppen a nemzeti minimum keretein belül tiszteletben tartom, hogy jelenleg ő képviseli a magyarok egy jelentős részét. Még akkor is, ha szerintem az ahova Orbán visz, az egy pocsék és beteg demokrácia. Amitől Orbán az én szememben már túl veszélyes figura a legfeljebb tehetségtelenek között. De még ennek ellenére is a hívei kedvéért megadom a tiszteletet. 

Kövér László fenti kijelentésével végső soron saját személyén és modorán keresztül is jól demonstrálja, hogy mitől is beteg a magyar demokrácia. Magyarországon egy bolsevik gyűlölet-nyelvet beszélő csávó nemcsak párttag lehet, hanem egyenesen a magyar parlament elnöke. Ez pedig szégyen Magyarországra nézve. Így végső soron Kövér miatt sem lehetek büszke a magyarságomra. 

Október 23-án az idő ismét gyönyörű volt, csak úgy mint egy éve. A Milla összellenzéki és immár pártok, pártkezdemények által uralt tüntetésén most jóval kevesebben voltak, mint a civilek egy évvel ezelőtti megmozdulásán. Utólag egyértelműen levonható a tanulság, attól hogy az ellenzék együttműködik, attól még nem lesz egységes és szerintem nem is kell együtt ünnepelni, hiszen az összefogás csak az orbánizmus legyőzéséről, és a lerohasztott magyar demokrácia helyrehozásáról szól. Ezen túl azonban nincs egység, eltérnek a célok, és  főleg az elmúlt évek politikáiról való vélekedések. 

Mint kiderült, Bajnairól lecsúsztam, noha leginkább rá voltam kíváncsi. Mit tud Bajnai szónokként (annyira sokat nem), mik a éppen a fő mondásai. (Sajna ezt azóta se tudtam meg, nem mintha tűvé tettem volna az anyagért az internetet.)

Bokros Lajos előtt érkeztem. Bokros kommunistázott, ami jó elvi irány, pláne egy piaci konzervatívtól, de rossz megfogalmazás, mert a bolsevikozás sokkal helyénvalóbb, hiszen a Fidesz baja nem a kommunista, egyenlősítő ideológia, hanem a totalitárius rendszerekre hajazó belső agresszió és elnyomás. A politikai ellenfelekkel szembeni agresszió persze döntően csak verbális, de a nemzet kettévágására ez éppen elég. 

Kuncze ellenzéki kritikája egészen jó volt és egészen addig, amíg el nem kezdett közös listázni, és lassan kiderült, hogy itt kevésbé ellenzéki önkritikáról van szó, hanem afféle jó kis magyaros "ti is hülyék vagytok, én ezt is jobban tudom"-ról van inkább szó. Ebből pedig nem nehéz levonni a következtetést, hogy ha ezek a maiak se tudják mit kell tenni, akkor az SZDSZ anno mindent egész jól csinált. Csakhogy Kuncze minek rombol, és amikor megvolt a lehetősége mit is épített? Azaz mihez asszisztált? Az SZDSZ ugyanis 2000 után három olyan szocialista vezetésű katasztrófa-kormányban vett részt, ami teljesen hiteltelenné tette az SZDSZ politikáját, és ezzel hiteltelenítette az SZDSZ által egyre kevésbé képviselt magyar liberalizmust. Közös lista az MSZP-vel? Ugyan minek?! Az SZDSZ-ből ismert pragmatizmus jegyében, - abban a gyakorlatban elvtelenné váló pragmatizmus jegyében - nem igazán kellenek az ilyen haszonleső, de rövidlátó megoldások. Az együttműködésnek és az összefogásnak az a szintje éppen elég, hogy mindenhol egy közös jelöltet állít az ellenzék. De ameddig az MSZP hitelesen nem változik, nincs értelmes programja, rovott a múltja, amiről semmi értelmeset nem tud mondani, addig ennél erősebb együttműködés önfeladás és elvtelenség lenne a Harmadik Magyarország részéről. Sokkal szívesebben szavazok külön listára, ha azzal kimutathatom, hogy amúgy az MSZP-re és összességében az elmúlt 12 évre is nemet mondok.  

Fodornak Gábornak az eleje volt unalmasabb, de volt beszédének egy igen erős része, egyértelmű csúcspontja, amikor az orbánizmus a külföldet hibáztató, hazudott szabadságharcát vette célba. A magyaroknak nem az EU és a külföld gyarmatosítja, hanem egy gátlástalan, morálisan lerohadt - na ilyenből nálunk több garnitúrára való is akad - elit elnyomása jelenti a problémát. Ez a parazita magyar elitcsoport 8,2 millió magyar választási jogát korlátozta le, évente 100 milliárdokat oszt le saját oligarcháinak és klienseinek. Ez a gerinctelen elitcsoport játsza át a földeket haveroknak, ez államosította erőszakkal a magánnyugdíjakat, ők vitték véghez a trafikmutyit. Ez a féltudású elit másik fele, akik éppen olyan bénán kormányozza az országot, mint az előző. Ha összevetjük a GDP növekedést a Visegrádi országokkal plusz Románia és Bulgária , akkor továbbra is mi vagyunk a csoportban a tök utolsók. 

Gyurcsány Ferencet és Mesterházy Attilát a következő részre hagyom.

Csányi a Kocsis Máténak és az egész Fidesznek célzott beszólással eléggé elkapta a fonalat. Azt a fonalat, amit amúgy az ellenzéknek kéne nemhogy elkapnia, inkább már javában rángatnia. 

(A többi kiosztós válasz viszont érdektelenre sikeredett.)