Sorsfordító idők. Szépen hangzik.

Valójában minden idő sorsfordító. A maga tempójában. Az elmúlt két hétben viszont felgyorsult az idő. És az ilyen felgyorsult időket szokás, de legalábbis lehet, sorsfordító időnek nevezni.

Az elmúlt két hétben először is hatalmasat rúgott, ahogy a Nyugat elkezdte kivetni magából Magyarországot. A Nyugat - nincs ilyen, vagy mi is ez? -  vezető ereje jól odavert a Fidesznek. Aztán egyszercsak egy tízezres tüntetés végén a harag még a Fidesz székház ablakát is bevitte. Két napra rá megint komoy tüntetés következet. 

Még a fideszes sajtóban is kezdett kivillanni, hogy léteznek olyan Fidesz támogatók, akikben tényleg van valamiféle jobboldaliság és be mernek szólni, ha a Fidesz kezd nagyon elszáll. Persze csak ha nagyon elszáll. Ha csak kicsit Putyin, akkor kádárpolgárokhoz méltón lehet tapsikolni.

(Jó az persze ez nem olyan "konzervatív", és nem is kellően modoros: ebben a körben inkább a valóság kellemetlen részeit a szönyeg alá söprő, visszafogott elalélás a sztenderd a Nagyságos Miniszterlenök Úr viszonylatban.  És lassan öt éve egész jól is fizet. Kár is lenne ebből az ájulásból felébredni.)

Eltelt két hét és minden csendesedni látszik. Már csak a szépen leégett Varga Mihály tüze pattog bele az évszakhoz képest langyos novemberi éjszakába. Viszont én azóta is boldogan bámulom az új repedést a falon.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberator.blog.hu/api/trackback/id/tr876776367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása