Ha Magyarországra jössz, közelről tanulmányozhatsz egy pocsék demokráciát.

Ha Magyarországra jössz, élőben tapasztalhatod meg, hogy milyen is az EU egyik vakvágányra futó országában az élet. (Amúgy nem olyan rossz, mert ez nem Irak és nem is Donyeck megye, de nem is Tokió és még csak nem is Csehország.)

Ha Magyarországra jössz, már nem a Visegrádi Négyek egyik legmenőbb országába érkezel, hanem belépsz a Balkán kapuján: éles és érzelmekkel teli, de gyilkos is errefelé az élet.

Ha Magyarországra jössz, nemzeti konzultáció címmel kormánypropagandát etetnek veled, abból is egy aljasabb fajtát.

Ha Magyarországra jössz, még nyugodtan élvezheted is, turistaként csak alig észrevehető percekre büntet meg az itteni politikai élet. 

Ha Magyarországra jössz bevándorlóként, akkor jobb ha hozzászoksz, hogy ellened irányuló kampánnyal próbálják meg a korrupcióról, a hozzá nem értésről, és a politikai elnyomásról elterleni a figyelmet.

Ez volt a legjobb Kovácsy Tibor nekrológ.

Szerettem az 1 oldalas külpolitikai írásait, a Mancs stabilan egyik legérdekesebb rovata volt. (Egy hosszabb nekro.)

Itt kezdődött.

Nem szabad indulatoskodni, nem szabad káromkodni. De hát akkor is!! Hát uramisten!! Szőnyi Szilárd tényleg ekkora gyökér?! Tényleg ennyire ostoba? Vagy nem ostoba, csak aljas, és ez pedig a szokásos gyűlöletnapszámoskodás.

A kérdés eleve nagyon tendenciózus, és ezért manipulatív is, miközben szervesen illeszkedik a végső soron ostoba, de azért mégiscsak agyafúrt fideszes, kádár-konzervatív narratívába.  

A jó öreg ördögűzés középkori hagyománya él itt tovább, mert a magyar áljobboldalnál a középkor még nem ért véget. És egyre inkább azt érzem, hogy Spirónak igaza van, amikor a feudális világ továbbéléséről beszél. Ez a feudális, klientista hagyomány egyszersmind a magyar államszocializmusra is nagyon jellemező volt. A – nem TGM-i értelemben vett -  komcsik is éppen így rikácsolták végig saját 45 éves kurzusukat, hogy a rikácsolás végén megégessék az ördög által megszállt reakciót, aztán a polgárságot, a gazdagabb parasztokat, de a végén még az egyenesebb gerincű szocdemeket is.  Szőnyinél sima beszédbe van ugyan bugyolálva, de a lényeg bűnösök felkutatásának, a stigmatizálható csoport megkeresésének aljas egyszeregye. Ugyan az egész nem totalitárius keretek között zajlik, de társadalmi problémák helyett bűnösöket keresni, az a totalitárius rendszerek sajátossága.

Valóban kemény vád, hogy a liberálisok tették tönkre Európát. Csakhogy ez a vád nem Houellebecq-é, hanem ezzel inkább Szőnyi Szilárd vádolja a liberálisokat. Houellebecq könyvéből szép számmal lehetne más állításokat is kiemelni.  Szőnyi liberálisok elleni vádaskodása ezer sebből vérzik, de a hvg.hu-ban már leírtakon túl, én is hozzátennék párat.

1) Egyrészt miért lenne tönkretéve Európa?  

2) Szerintem is vannak Európa előtt álló kihívások, gazdasági és társadalmi problémák, de erről ugyan miért pont a liberálisok tehetnek? Hiszen az Európai Unió országait elég régóta döntő részben az EP-ben néppártinak nevezett konzervatívok és kereszténydemokraták a másik oldalról meg a szociáldemokraták vezetik.

3) Az életmód liberalizmus baromira nem egyenlő a politikai liberalizmussal, még az emberi jogi liberalizmus is csak egy nagyon tág értelmezésben. Hiszen a kisebbségek, homoszexuálisok, kábítószer használók elnyomása elleni küzdelem, egyáltalán nem egyenlő a félhülyék, és nem orvosi értelemben szellemi fogyatékosok bulvármédiában való piedesztára emelésével.

4) Maga az állítás logikája is hatalmas ostobaság. Attól, hogy Szőnyi Szilárd ostoba, és a Fidesz tönkreteszi Magyarországot, abból egyáltalán nem következik, hogy a magyar konzervativizmus teszi tönkre Magyarországot. Legfeljebb az, hogy a Szőnyi Szilárd egy ostoba konzervatív, esetleg még az is, hogy Szőnyi Szilárd és a Fidesz a magyar konzervativizmus egy igencsak selejtes változatának képviselői.  Persze van ennél lejjebb is.

Nem tartom reális fenyegetésnek a Houellebecq könyv alapötletét: még 2050-ben sem lesz muzulmán egyetlen olyan európai állam sem, ami most nem az. Ha meg mégis lesz átfordulás, akkor az a muzulmán világ legutoljára feladott területén, a 150 éve elvesztett Balkánon lehet mégis ilyen állam.

Első hírek alapján azt tippelném szándékosan provokatív, de kissé olcsó vészmadárkodás a könyv, amire én nem vagyok kíváncsi. Talán a Fehér Európa múló dicsőségén kesergő úri közönség valagba rugdosására, tán a polkorrekt baloldalnak való odaszurkálásra szánta Hollebeck, akiről leginkább annyit tudok, hogy már az óvodában is hamutálca volt a jele. A francia kontextust pedig végkép nem kapirgálom. De azért a recenziókból  becsülettel elolvastam párat, ha már ennyire nagy a könyv körül a bizsergés.

Már tényleg fújom a könyv sztoriját, amikor belefutok a Mancs kritikájába. Aztán nem győzök kamillázni és elismerően bólogatni, amikor elakadok a cikk olvasásában. Merthogy egy-két mondat szépen bever: olyan erős állítások vannak a szövegben, amire muszáj rápihenni, és közben szépen betárazni a mélyebb memóriába. Egy ilyen cikkből egy is elvisz két számot. Érdemes lenne idézni is, de most sietek. (A kispolgár lelkében, Sipos Balázs: Mancs 2015/19.) A szerző nevét megjegyzem.

Pesze nem tudom hova sietek, mert a másik értelmezés, amibe a múlt héten belebotlottam, az Szőnyi Szilárd szellemi hulladéka volt. És akkor meg minek a sietség? Lehet, hogy a virágos mezőn érdemesebb járkálni, az értékeket érdemesebb inkább keresni. Miközben a Szőnyi féle értelmezés nekem olyan mint egy nagyvárosi szeméttelep, ahol nyakig ér a dzsuva, lehet a szemétben, a szándékosan manipulatív kérdésfelvetésből fakadó burkolt gyűlöletben fuldokolni. De azért bírkozom majd vele egyet - mivel túl hosszú lesz -, egy külön posztban.

"Szerintem a megélhetési halálbüntetést le kéne már venni a napirendről."

Ismeretlen rezsikivándorló, villanyoltás előtt

Na ez egy jó interjú. Legközelebb majd kérek is egy autogrammot hazafelé a vonaton. Mondjuk ez se venné ki kevésbé hülyén magát, mintha bokámat összecsattintva betisztelegnék, hogy Nagy úr, bocsásson meg, hogy megzavarom, de gratulálnék a Bayer-interjúhoz.

Van benne újdonság, több szempontból is. Nekem a legérdekesebb az, hogy Bayer Zsolt is egészen emberi arcát mutatja benne. És igazából még jól is esik szimpatizálni Bayer Zsolttal. Sokkal inkább jó érzés, mint egyfolytában felháborodott megvetéssel olvasni, a gyűlöletben tocsogó publicisztikáit. Mivel a Bayer-publik olvasásával már rég nem kínzom magam, ezért maradnak a liberális médiumok által felkapott uszítás-töredékek. De ez is bőven elég, hogy aztán némi aggoladommal nézhessem magamban az érzéseket, melyek szintén  egészen közel állnak a gyűlölethez. Nem vegytiszta gyűlölet, van benne egy jó adag undor, elkeseredett megvetés, de hamar csapódik hozzá egy adag távolságtartás is, meg némi önreflexió, ami figyelmeztet, hogy a gyűlölet éppenséggel az, ami az átlagemberből derék nácit farag. Egy szellemi szint felett a gyűlölködés éppen ezért teher, egy leküzdendő teher. Küzdelem a józan ész megőrzésért, küzdelem a fasizálódás, az elnáculás ellen. Ezt a terhet cipelni nekem speciel nehéz, legalábbis így tudom értelmezni, hogy fura, boldog könnyebbségel ajándékoz meg az interjú elolvasása.

Másrészt meg egy bizonyos történelmi tapasztalat tudás birtokában, Auschwitz, Ruanda, az örmény-népírtás után a saját gyűlöleteiddel szembenézni civilizációs kötelesség. És büszkeséggel tölt el, hogy legalább ez megvan. Ja és ennél több is. Például az is milyen ordenré már, hogy a nemzeti jelszavak mögé bújva a más politikai világlátású magyarokat gyűlöljük, hol ostoba elkeseredettséggel, hol boldog és vak önimádattal.  

Fellélegzek az interjú végén. Számomra egészen újdonság, hogy Bayer Zsolt képes kritikusan reflektálni saját magára. Pedig én eddig azt gondoltam, hogy ha Orbán és Fidesz nem is fasiszta, de a támogatóik egy része igen. Az első három bizonyíték között Bayer Zsoltra biztosan hivatkoztam volna. Ezzel az interjúval ez az érv úgy-ahogy megdőlt, legalább egy rövid, kegyelmi pillanatra.

Még holnapig eldöntöm, hogy hagyom-e elszállni a pillanatot.

Országunk első embere számú kocsmai okostojása megint odavert nagyon:

Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.

És ezek baromságok olyan üzembiztosan jönnek, hogy már régóta felháborodni is felesleges. Én is inkább rovatot indítok.

Interneten jártamban kelltemben találtam egy frissen indult blogot. Imádom ezt a nőt. Most is olyan kellemes intellektuális hintába ültetett.

Az első bekezdést nem tudtam megállni nevetés nélkül. Akkor még nem is értettem mi volt az oka, csak amikor egy haverommal koccantunk egyet a mondatokon, utána kristályosodott ki, hogy magam is némelyiket remek sírfeliratnak tartom. Most úgy állok, hogy a keretben lévő kettőt büszkén kitenném a síromra is. (Bár legutóbb fát akartam a hullám fölé, nem pedig sírt. De ha mégis konzerv temetésem lenne, akkor.)

Sötét humor, de alapvetően nem Andreas Lubitzról szól, csak neki köszönhetően érthetjük meg, hogy szaros kis életünk ebből a prespekívából egész hősies. Nem megőrülni, az látszólag semmilyen. Pedig a maga módján mégis elég fontos hőstett. Ez már valami. Egy kis győzelem. Alapnak elég. Innen lehet építkezni. Ez már tuti meglesz, de hátha összejön több is. Ha meg nem, akkor 

"Rendesen szedte a gyógyszereit, emlékét megőrizzük."

Pedig egész ígéretesen indult a Március 15, az ellenzéki tüntetés szervezőivel készült Magyar Narancs interjú szinte minden mondatával egyet tudtam érteni. Aztán lett belőle, ami lett, 19 népszavazási kérdés, ami érthetetlenül sok. Ha nem is felháborító dilettantizmus, de eléggé nagy öngólnak tűnik. Én máig nem értem mit akarnak ezzel a szervezők.

Orbánon meglehetősen kevesen voltak, ez is nagyon feltűnő volt. A szorványos balhék... hát nem is tudom. Amikor az emberek az utcán pofozgatják egymást a politikáért, akkor azért nincsenek rendben a dolgok. Bár még mindig jobb, mintha lövöldöznének, nagycsoportos lincseléseket nyomnánk. A szellemi honvédelemből viszont szép leckét adott, egyszersmind komoly erődemonstrációt is tartott a csőre töltött nyugdíjasklub.

Az M1-es tűzijátékról pedig már megemlékeztem itt, de azt még hozzátenném, hogy a Podesz ezzel a csatornával magához és a pártállami jelenhez igencsak méltó módon ünnepelte a Március 15-ét. 

Az idei Március 15-én nem mentem ki semmilyen megmozdulásra. Egy év szünet nekem sem árt. Feleségem, pedig végképp támogatta a távolmaradásom. Maradtak hát az értékelő cikkek és videók.

Személyes kedvencem a mostani a pécsi ellenzéki tüntetésről készült Index videó volt. Benne egy igen pikánsra sikeredett TGM szónoklattal, amiben nevezett hősünk szépen lebüntette a szebb szavakra érdemes közönségét.

Mintha TGM bal lábbal kellt volna fel, vagy talán 0:30-nál nem tetszett neki a szavába megafonozás, és rosszkedvének tele a nemzeti ünnepünkön épphogy csak nyílni akaró,  friss remény bimbaját reménytelen vacogássá, York jégverése ..... zzzz........ssssss.......sssszzzzz........syntax error....syntax error. Most nincs kedvem egybe pofozni ezt a remek kis képzavart. (Állítólag Rorty és Lyotard, erről az állapotról már mindent elmondott, de biztos többet, mint amit én a témában valaha.)   Szóval TGM 0:30-nál kiosztotta az első maflást:

"Az jó, hogy nem hagyjátok. Na de mi lesz utána?"

És előtte az az arisztokratikusan visszafogott, de azért mégiscsak undorodó hátrapillantás. Nagyon jól elkapott kis pillanat volt.

Aztán jönnek TGM szokásos balos, jó értelmben kommunista futamai. A jó értelemben vett kommunista az, aki elutasítja a leninista-sztálinista-rákosista leágazásokat, pl. Orwell Háborús naplója volt ennek a nézetrendszerenk a szép példája. Én ebben az újbalos újkomcsi, LMP-s, PM-es, 4K-s vonalban nem hiszek, de azért érzek velük szemben is valami kifejezett szimpátiát. Érdekel, tudnak-e valami jót, amiért érdemes elhagynom liberális vackom. Érdekel, csakúgy mint a magasan felettem szálló konzervatív gondolat. Másrészt meg magam is efféle idealista volnék, csak én a nyugat és jól működő piacok, önmagukért felelősséget vállalni képes, felnőtt állampolgárok felé ácsingózó verzió vagyok.

Szóval tetszik TGM, élvezem szónoki képességeinek klassz hullámvasútját, a jól vágott, jól szerkesztett videót. Élvezem a fejemben felpörgő kritikai narratívát. Lev Trockijról mondják, hogy kiválló szónok volt, na az éppen ilyen lehetett. TGM és Trocikij is jó szónok, mind a kettő radikális baloldali, szakálluk is van, meg két-két fülük, no meg a szemüveg. Minden stimmel.

És erre 4:20-nál akkora savazás következik, hogy irodai székemben ülve is belenyekkenek.

"Itt vagyunk egy pár százan. Mire megyünk ezzel?!

Semmire, kedves barátaim. Az ég világon semmire.

Arra megyünk csupán, hogy a fölháborodásunk, az erkölcsi elégedetlenségünk, az ellenállásunk gesztusait kielégítsük, és kielégítetlenül, elégedetlenül, bosszúsan és szomorúan hazamenjünk."

Ez csúnyán leránt a hideg földre a hétfő reggeli munkakezdésből lopott kis repülésből. Hát az anyádat, már megbocsáss, kedvesjó Gazsi bátyám, az én nevemben te ugyan ne siránkozz, meg ne szisszenj minden szilánkhoz. Ez a kis reménytelenség nekem meg se kottyan, én már rég a nulláról építkezem.

Ráadásul amit TGM mond, számomra, önellentmondás. A tüntetésen az ellenállás gesztusainak gyakorlásától egy darabig akár kielégülve is érzem magam. Január első hete óta tudom, hogy az utcai ellenzéki megmozdulásokban lecsökkent az energia. De azért van benne még éppen elég. Annyi még biztosan van benne, hogy újraéledhessen, hogy legyen belőle valami. És ha ez a szint kitart, az se olyan rossz. Mert jólesik havonta, kéthavonta gyakorolni az ellenállás gesztusait, és társaságba verődve kifejezni morális fölháborodásunk.  Persze ennél több is kell majd.

Egyáltalán nem olyan reménytelen ez az ügy. 2018-ig még kemény munkával meg lehet itt verni a Fideszt, és el lehet kezdeni egy normális ország, egy valódi demokrácia újbóli kiépítését. 16 keserves év után. 16 rendkívül tanulságos év után. Nem azt mondom, hogy könnyű lesz, és azt sem hogy biztos a siker. De megpróbálni, igyekezni jól csinálni, küzdeni érte muszáj.

Juhász Péter a végén TGM-hez képest már maga volt a feloldozás.

De igazából szónoklata végén már TGM is jó irányba állt. Igen, Gazsi bátyám, én tudom, de jól esik ha a mikrofonba kiálltod, az igazságos és elviselhető államot senki sem fogja nekünk felülről vagy Brüsszelből megadni. Azt nekünk kell és mi fogjuk magunknak kiharcolni és megteremeteni. Én készen állok a küzdelemre, sőt már egy ideje itt üvöltözöm a csatatér egyik kis, ámde annál technóbb szegletében. 

Ezen a héten, a kritkák ellenére vagy éppen azokkal együtt az új M1 nyújtotta a legtöbb szórakoztatást. Az ember csak szédeleg ettől a már-már börleszkbe illő, delejes őrülettől. Ez lett mára Magyarország? Itt ilyet büntetlenül lehet?

Hiszen éppen ilyen lenne az M1 Híradó akkor is, ha 25 éve nem omlik össze a Szovjetunió, és az MSZMP kínai típusú kapitalista átmenetbe csapja az országot, és központi pártutasításra engedélyezik a nacionalizmus felpörgetését, hogy eltereljék a figyelmet a gazdasági lemaradásról. Moszkvai beleegyezéssel letekerik a hangot a komcsi internacionáléról, de az irigység alapú Nyugat-gyűlöletet megtartják. Ellenségből, bűnbakokból sosem elég, ez a zsáner nagyon bevált, de a fejlődés illúziójának fenntartása érdekében azért kicsit variálni kell néha az aktuális nem szeretemeket.

Persze nézhetjük optimistán is a dolgot. A szovjet/orosz érdekszféra nyugati része mindig fejlettebb és azért demokratikusabb volt mint a moszkvai központ. Ott ellenzékieket tartóztatnak le, vernek meg, néha napján le is lőnek, itt meg csak évi 80 milliárdért  működtet propaganda tévét működtet a jobboldali álcafestéssel futó új állampárt. Ez ugyanis messze nem az Európában megszokott jobboldal, ez egy súlyosan posztkomcsi, nálunk aktuálisan posztkádárista áljobboldal.

A pontot az i-re Szabó László Zsolt az MTVA politikai tisztje, vezérigazgatója teszi fel a vele készült interjúban, amikor a a látványos baklövések ellenére gátlástalanul belehezudja a képünkbe az új M1-re is érvényes gondolatot: hogy ugyan már mit pattognak itt az elvtársak, amikor "ez a KISZ éppen olyan jó, és éppen azt teszi, amit kell".

Azonban az ember érzése az, hogy ez végső soron mégse mehet büntetlenül. A nézettségi adatok zuhanása és látványos vesszőfutás, legalábbis ezt sugallja. Azt, hogy az M1 új koncepciója miért halott - és igazából ennél jóval több mindent - pedig szépen kifejti Gazda Albert a cink.hu-n:.

Nos, ez nem fog menni. Három óriás bulvártévé nem fér el ezen a kis piacon, már kettő is sok. Legyőzni őket húszéves spéttel? A profizmus fájdalmas hiánya mellett? Úgy, hogy az összes műsorpercből süt, hogy minden csak hazugság?

A címet kölcsönző Pintér Béla Társulat darabot, sajnos, nem láttam.

A legutóbbi posztban megpendítettem, hogy voltak fontosabb történések is a múlt héten, mint az Orbán-beszéd. Az egyik a magyar narancsos G. Fodor interjú, a másik a Simicska vs  Célpont death match volt.  Az előbbbiről lesz itten szó.

Egy beszélgetés során dobta be valaki először a G. Fodor Gáborral, a Századvég, stratégiai igazgatójával készült interjút. A véleményformáláshoz el kellett volna olvasnom a cikket, de az olvasást folyton abbahagytam, mert olyan szinten fortyogott bennem a csávótól és bűzlő gondolataitól az indulat. Nem mintha nem lehetne néhanapján G. Fodoron kissé nárcisztikus udvari kegyencen röhögni is, de akkor éppen elég dühös voltam.

Azért voltam dühös, mert éppen, hogy pár napja olvastam el egy szintén G. Fodorról és az Orbán-rendszerről szóló, még augusztusi index-cikket. Az Orbán-rendszer titkos bibliájáról azért volt revelatív cikk - meg is jegyzetem magamnak a szerző, Tóth Gergely nevét -, mert szépen  lejött belőle és egyben le is lepezte magát a gerinctelen cinizmus: G. Fodor kedvenc könyve arról szólt, hogyan lehet egy demokratikus rendszeren belül működő önkormányzaton belül megszüntetni a tényleges demokratikus működést. És az még hagyján, hogy G Fodornak ez a kedvenc könyve, az sokkal súlyosabb, hogy a jelenlegi Magyarország elképesztően hasonolóan működik, mint a könyv Boston-ja: a látszólagos demokratikus keretek és színfalak mögött, a politika már-már középkoriasan despotikus, feudális gyakorlat szerint működik.

Szóval, el voltam akadva, az interjú harmadik-negyedik válasza környékén, amikor belefutottam Szily László önleleleplezésen álmélkodó értékelésébe cink.hu-n, ami az interjút "az Orbán-korszak egyik legőszintébb beszélgetésének" titulálta. Szily elég lényeglátóan megállapította azt is, hogy G. Fodor effektív lehülyézte a polgári Magyarország jelszavát bekajáló jobboldali értelmiséget és bevallja, hogy Orbán nem követ értékeket, politikájának célja pusztán a figyelem terelése és az ezáltal megvalósított folytonos manipuláció.

Az a Narancs szám G. Fodor fotójával a címlapon jelent meg. És ez tejesen indokolt is, hiszen ez a szám az ő bravúros, szarosgödörbe abszolvált fejesugrásáról lesz örökre emlékezetes. De az egészben talán az a legviccesebb, hogy még igazán fel se ocsúdtunk Simicska tripla leszúrt rittbergecijéből, és erre máris a nyakába ugrik G Fodor.

Mivel is lehetne zárni? Szeretett vezérünket parafrazeálva: Jó reggelt Magyarország, ideje szép lassan felébredni!

Tojok rá. Egyelőre.

Három hete nem írtam ide posztot, így van némi elmaradásom, pár nagyon érdekes ügyet muszáj legalább röviden lereagálnom.

"Történelmi sikerek, erősödés, gyarapodás – Orbán halálra dicsérte magát." olvasom a 444-en a headline-t.   "Minden sokkal jobb, mint volt. És még jobb lesz. Okosabbak vagyunk mindenkinél." Csak a szokásos bullshitparádé. Hát ja, ebből ennyi elsőre éppen elég is. Nyilván meg lehetne csapkodni, és még célszerű is lenne, de a hatvankettedik Orbán-beszéd után ez már rém unalmas melónak tűnik, a hétvége meg rövid.

Később azért még egy pár cikket elolvasok, hátha lesznek Bede Márton zárszavához hasonló szépen telibevert savazások.

A pofádat kéne inkább bereteszelni, nem Magyarország ajtaját, mert nagyon ömlik belőle a szutyok.

Inkább csak a poén kedvéért, mert nem szeretem annyira ezt az indulati nyelvet. Az indulatos beszédhez pedig kifejezetten nem kell sok ész, csak kellő gyűlölet, meg elvakultság. Azaz néha mértékkel lehet kivételt tenni, de közben tudva, hogy az indulati nyelvet előszeretettel beszélték a komcsik és a nácik is. Úgyhogy aki erre az útra téved, jobb ha gyakran tart önvizsgálatot.

De a kocsmai hangulat nagyon adja magát, ahogy Orbán már megint nyomja ezt a bevándorlós vacakságot, attól a jobb érzésű 8 éves gyomra felfordul.  A képzeletbeli szellemi akadályversenyen a Hungária Bisztró elsőszámú okostojása már megint jól megfejelte a  derékmagasságban elhelyezett lécet:

Bizonyos szempontból Orbán tisztára olyan mint a Való Világ. Mindketten a faék egyszerű és aljas igények haszonleső kiszolgálói. Csakhogy az RTL Klub annyival jobb, hogy azt ki lehet kapcsolni. A médiumok közül szabadon választhatod meg, hogy mit fogyasztasz. Nem kötelező ám a szart nézni. A politikát viszont nem lehet kikapcsolni, az állam és törvények működése alól baromi nehéz kivonni magad. A politika és a hatalom könnyen utolér.

A bevándorlással meg sokkal komolyabban kéne foglalkozni, amikor az ország demográfilag ekkora katyvaszban van, és a 2010-es nyugdíjlopásnak hála, a 82%-on beragadt államadóssághoz már 4000 milliárd Ft vagyis úgy újabb plusz 13% államadóságot jelentő extra nyugdíj adósság is társul. Ez a plusz 13% a nyugdíjrendszerbe burkolt államadóság, amit az unió statisztikai standardjai még nem feltétlenül vesznek figyelembe. Ez az, amivel Orbán és Matolcsy meglopta a jövőnket, és ami évről évre nő. 

A demográfia probléma pedig azért különösen súlyos, mert most és az elkövetkező 4-5 évben éri el a Ratkó unokák (Gyes-generáció) népes populációja, vagyis a '74-'79-ig születettek, a 40 éves kort.  A 40 éves kor a női gyermekvállalásban jelent viszonylag éles határvonalat. A korosztály férfiai kevésbé fontosak, bár ők is vihetnek némi késleltetett jótékony hatást a rendszerbe. Ha ez korosztály nem dobja meg a gyermekvállalást, akkor baj van. És nagyon úgy látszik, hogy nem dobja meg. Ez az évi most 40 ezer fős természtes szaporulati mínusz, ami nemsokára tovább fog romlani, nagyon súlyos terhet jelent hamarosan a gazdaságnak és magyar embereknek egyaránt. 

Már több mint két hete, hogy Hankiss Elemér eltávozott közülünk. (Temetésére már a poszt publikálása után került sor). A magam részéről tartozom neki egy kis nekrológgal.

Nem tudok mondani hirtelen hozzá fogható magyar tudóst és gondolkodót, akinek halálhíre az elmúlt években engem ennyire közelről érintett és ennyire elszomorított volna. Hankiss számomra a kevés legnagyobbak közé tartozott, a haza bölcse volt.  A haza egyik bölcse volt. Többek között vele kapcsolatban gondoltam azt, hogy ha véletlenül én lennék Magyarország miniszterelnöke, akkor biztos, hogy létrehoznék egy afféle bölcsek tanácsát, ahová meghívnám ezeket a magamban csak  archonoknak nevezett, nagy tudású és jószándékú szellemi urakat és hölgyeket.

A tanács mondjuk negyedévente ülne össze két órára, a szándékok szerint nagyobb részt előzetes véleményezésre, és fele vagy kisebb részt az elmúlt időszak konfliktusos, korrigálandó ügyeinek tárgyalására. Az ülések döntő részt nyilvánosak lennének, azért hogy minél több emberhez jussanak el az értelmes gondolatok, minél többen lássák és tapasztalják, hogyan lehet bonyolult társadalmi problémákat körültekintően és kulturáltan megvitatni, megoldásokat kitalálni, ellensúlyozandó a parlamenti és az általános és túláradó közéleti trash-t, ezt a gyakran szándékoltan szennyes és a kevésbé eltökélteteket szándékosan is elijesztő beszédmódot. 

Na nézzük a listát, hogy kik ültek volna Hankiss mellett, ill. kik maradtak. Csányi Vilmos, Romsics Ignác azért jönnek elsőként mert ők Hankiss beszélgetőtársai is voltak utolsó kiadás előtt álló könyvében. Tölgyessy Péter, Mérő László, Csaba László, akik most semmilyen indoklást nem kapnak, bár közéleti szerepléseik többet mondanak nálam.

Babarczy Eszter, az első és itt sor vége felé kicsit olyan kvóta nő. Meg persze nem is, hiszen még őt olyan könnyű volt megnevezni, ellenben az utána következővel már volt némi bajom, de azt tudom, hogy egyetlen nővel nem lehet teljes az archonok tanácsa. Ill. már az írás zárásakor beugrik még Király Júlia, és kicsit belegondolva két további társadalmi ügyekben meghallgatni érdemes hölgyet se lenne nehéz találni. De hagyok helyet, hátha lesznek kommentek. (Mire befejeztem az írást, már lenne vagy fél tucat újabb jelöltem.)

Babarczyt leszámítva az eddig felsorolt értelmiségiek ha nem is kifejezetten öregek, de azért fiatalnak se nagyon  mondhatók. Szerintem jogosan merül fel a fiatalabb generációk megjelenésének az igénye bármiféle bölcsek tanácsa formációban.  Az értelmes fiatalabbakkal vagy középkorúakkal van egy olyan kellemes problémám, hogy ők, egymáshoz hasonló szellemi súlycsoportban túlzottan sokan vannak. Ezért őket egy másik, fiatalosabb és egyben nagyobb tanácsba raknám, ahol az ülésező tagság a túlzott létszámot kezelése érdekében rotálódna.

De másrészt ehhez a külön fiatalabb tanácshoz nem ragaszkodnék, mert az archonjaimról simán el tudnám képzelni, hogy maguk kérnék tanácsuk korosztályos kiszélesítését. Ha a tanács nagyon széles lenne, akkor viszont az már kezdene hasonlítani egy szenátusra, egy felsőházi parlamenti azzal az igencsak lényegi különbséggel, hogy egy parlamenti felsőháznál kell lenni egy közvetlen demokratikus választási komponensnek.

Hogy Hankiss kapcsán miért írtam le mindezt? Szerintem az ő szelleméhez ez az ötletelés nagyon is illik, hiszen ő minden magában erőt és felelősséget érző magyart arra biztatott, hogy vegyük a bátorságot - no meg a toleranciát - és találjuk ki Magyarországot.

Kezd működésbe lépni a Nemzeti Ellenállás Rendszere. Csak szívósan és keményen fiúk és lányok, mindig jó ha van egy NER-B, főleg ha a NER-A hangosan csődöt - és titokban féldiktatúrát - mondott.

Tegnap este végigböngészve a híroldalakat jó kedvre derültem. A Nemzeti Elnyomás Rendszere mellett Nemzeti Ellenállás Rendszere is működni látszik. A Nemzeti Ellenállás Rendszerét a plan B mintájára akár nevezhetjük NER-B-nek is  (a nagybetűzésért bocs, de most egy pilllanatra műnemzeti, vagy ha úgy jobban tetszik, hazafias stílbe vágtam magam). A magyar sajtó működő része fontos témákat tart ill. emel be a napirendbe. Tűz alatt tartják PODESZT.

Elsőként az évtized magyar gazdasági horrorberuházása, Paks-2. Paks-2 azért igazán kemény, mert hozzá képest  még az előző évtized csúcsbuktája, a 4-es metró is "csak" egy 500-600 mrd-os tételt jelent. Mindeközben Paks-2 nél az alapberuházás 3000-3500 mrd forint körül jár. De az évtizedes - kb. 2023-2035 - túltermelési kapacitás elvezetése olyan hálózatbővítési és rendszerszabályozási többletberuházásokat von maga után, hogy meglesz itt a 4000 milliárdos összeg is.

Másodikként bejön a MET-botrány. Amiben ugye a videotonos Garancsi István nyúlja az állami pénzt. Többek között. Mert a pletyók arról is is szólnak, hogy benne van az MLSZ elnök is, csak ő ugye nem erről az elnökségéről híres. A MET egyébként az Ausztrián keresztül érkező nyugat-európai gáz importot feji meg, a keringő hírek alapján évi 50 mrd Ft-tal. És csak találgatni lehet, hogy miért pont Garancsi az új kedvenc? (Ő lenne Orbán új kitüntetett középoligarchiája? Garancsi az, akinek mostantól emelkedni és eredeti tőkefelhalmozni kéne? Aki talán kevésbé volt sajtóvisszhangos mint Simicska? Nemzetibb mint Kóka János? Netán csak szimplán magasabb loyalty-t fizet Orbánnak?)
(Update: Nem csak Garancsi István nyúlja a pénzt, ő csak az egyik nagyobb szereplő, de van még 4-5 másik szereplő is. Ellenben utóbbiak között Csányi Sándor nevű meg pont nincsen, legfeljebb Csányi ismerőse. De az ismeretség és bűnrészesség nem ugyanaz.)

Franc se tudja. De kezd olyan benyomása lenni az embernek, hogy talán a versengő oligarchák harca hozza el az Orbán-rendszer végét. Vagy ha a végét ez önmagában nem is, de újabb szöget jelentenek a koporsóban. És a szögek csak gyűlnek és gyűlnek, egyszer talán elegen is lesznek egy jó hangulatú temetéshez.

Harmadikként pedig söpörjük még be a mai hírtermés idevágó részét: a belvárosi ingatlanpanama is kezd következmény-gyanús üggyé válni. Juhász Péter jól menetelt, az index.hu videóját nézve volt húzása a belvárosi korrupciós sétának.

Gazda Albertnek volt egy másik fontos cikke is mostanában, de a részletesebb utánagondolni nem lesz időm. Az írás a magyar-magyar megosztottságról és a nemzeti minimumról szólt. Ez szerintem egy nagyon fontos téma így  a cikk még jobban is megfogott, mint a nemrég reblogolt írás.

Amúgy meg köszi, Albert: blogom ez évi legnézetebb bejegyzése tulajdonképpen 80%-ban a te írásod.

*

Tölgyessy Péter Indexen megjelent két részes elemzése is megérne egy hosszabb rácsusszanást. Illetve vázlatban van is már valami, csak nem egyelőre nem akarok még egy reblog típusú bejegyzést. Szóval Tölgyessynek egy rakás jó meglátása van a monstre írásban. A meglátások egy része nem túlzottan új, visszhangozza korábbi HVG-s és origos írásait. Ami viszont újdonság, hogy mintha Tölgyessy-t is elkapta volna az új rendszerváltozás lehetőségének ígérete.  "Rajtunk múlik" talán csak egy ügyes szerkesztői kiemelés, de akárki is követte el, van benne egy erős, és számomra rendkívül kellemesen borzongató, mozgosító éle is.

avagy kezdjük az új évet egy össznemzeti jóhírrel

Kövér Laci bácsink akár vicces is lehetne. A hozzá hasonló 25 éve egyszer csak nemzeti színbe öltözött öregedő komcsik, hatalom nélkül, alapállásban szánnivalóan mókás figurák. Jellegzetes posztkádári "kreatúrák" ők, akit  a negyven év komcsi lét, plusz 25 évnyi továbbra rendületlenül szemellenzős politikai beltenyészete hozott létre torz, ámde élő és beszélő emlékműként. Az a lépcsőházi hittérítő típus, akinek fél év ismeretség után, már messziről vigyorogva ordítja az ember, hogy "Szebb jövőt!"-  vagy éppen amit kell, a gyors és koccanásmentes átkeléshez.

Csak hát a hatalom hiánya, az erősen hibázik Kövér bácsi egyenletéből, és a megérdemelt lakótelepi tömbön is jócskán túlnőtte magát megvadult házmesterünk. Hatalommal súlyosbítva ez már olyan elegy, hogy attól odafagy az ember arcára a K-Európai hullámvasúton a mosoly: még a tetőn olyan vagány minden, de aztán valahogy nem akar véget érni az egyre rémisztőbb zuhanás.

(Pedig nem akartam ezzel a Kövér-féle SZDSZ-ezéssel foglalkozni. Aztán csak azon kapom magam, hogy mégis erre visz a klaviatúra.)

A hatalom birtoklásától nem lett okosabb a mi Laci bácsink a Politikai Bizottságból, hiába mondja, hogy Amerika új SZDSZ-t akar, de itt számos okból nem lesz új SZDSZ egyhamar. (Azon túl, hogy Amerika benézésben már amúgy is dobott egy két nagyot a Podesz PB mostanában.) Egy új SZDSZ-hez legalább három dolog kéne, mely közül egyik sem áll fenn. 

Egyrészt kéne a kétpólusú pártrendszer és másrészt kéne egy erős MSZP is. De a kétpólusú pártrendszert és az erős MSZP-t is elsöpörte a világválság, Orbán és a Fidesz, Gyurcsány és az MSZP. A kétpólusú pártrendszer legalább átmeneti eltünétetésénél pedig ott vitézkedett az SZDSZ maga is.  A harmadik és egyben legfontosabb tényező az, hogy SZDSZ típusú - önálló arcát elvesztő, az MSZP-t és Gyurcsányt ellensúlyozni képtelen, funkciótlan MSZP utánfutóvá silányuló - liberális pártra nincs szüksége a liberális szavazóknak.

Amerika valószínűleg nem pénzel itt semmilyen új pártot. Ha meg igen, akkor egyrészt jól teszi. Mert hozzám hasonlóan van még néhány százezer magyar polgár, aki szerint ezt a pénzt a mi átlag feletti adónkból kellene fizetnie a magyar államnak. Így az USA csak azt finanszírozza, amit a más politikai nézeten lévőket elnyomó orbánista rendszer inkább saját hatalma építésébe csatornáz be. Normális demokráciában a kisebbségra szavazó polgárok pártjainak ez a pénz jár, a Fidesz pocsék demokráciájában pedig a mi adónkat is végtelenített öntömjénező propagandára költik, ami egyszerre hazug és egyszerre baromi drága.

Másrészt ilyen kevés pénzből csak ingatag társadalmakat, diktatúrákat és kamudemokráciákat lehet megrogyasztani. Nyomhatna pártokra az USA akármennyi pénzt, az mind kárba veszne, ha olyan ügyeket pénzelne, amire nincs valós társadalmi igény. Az USA-nak végső csak akkor érdemes egy liberális pártot - vagy akármilyet - finanszíroznia, ha az hosszabb távon valós társadalmi igényekre ad választ létező társadalmi csoportokat képvisel.

Megígértem, megteszem.

Gazda Albert szokott jó publicisztikákat is írni. Néha ugyan nekem nem a szívem csücske, de néha meg nagyon bejön.  Nemrég végigfutottam pár írását cink.hu-n, és ezúttal nagyon is megérte. Elsőként A Fidesz végnapjai-t.

Szerintem érdmes az egészet elolvasni és a benne linkelt írásokat is, de pár nekem különösen tetsző, vagy fontosnak ítélt részt külön kimásolok.

" ...még ha ezek a napok akár évekig is elhúzódhatnak"
- valóban, megvan a lehetőség, hogy ez az agónia még sokáig elhúzódjon. A hosszú vonaglásra egész jó példa Argentina.

"...az MSZP vesztét történetesen az okozta, hogy a rendszerváltás után nem törték magukat a tizen- és huszonévesek, hogy vén exkomcsik között politizálhassanak. Zuschlag Jánosokra futotta nekik főként.

Mára eljutott ide a Fidesz is: közepes képességű karrieristákon kívül senkit sem dob fel a rendszer. Nincs merítés. Az utolsót, aki tényleg eszelős karriert csinált, Szijjártó Péternek hívják. Jó, ott van még Kocsis Máté is. Ez nemcsak a káderpolitika szempontjából baj, hanem azért is, mert nincs senki, aki bármit is tudna mondani a korosztálynak, amelynek tagjai pár választással ezelőtt – ahogy imént mondtam is – még magától értetődően a Fideszre szavaztak. Így lesz Orbán Viktor pártjából arrogáns, gazdagodó kiskirályokat felvonultató, unalmas, öreges politikai erő, amelynek sikerült ugyan meghódítania a nyugdíjasokat – emelésekkel és rezsicsökkentéssel –, de a fiataloknak nincs mit üzennie. Keresztet vethet rájuk. Hát egyebek közt ezért is mondom, hogy elkezdődtek a Fidesz végnapjai."
- Mások is írták már a kibontakozó tüntetések kapcsán, a Fidesz többé már egyáltalán nem szexi. 

"Mi lesz a Fidesz után?
Fogalmam sincs. Nem nekem kell kitalálni."
- Az én átkom meg az, hogy gyakran azt hiszem, nekem kell. Ezt a kérdést el is rakom fejben későbbre.

Én ugyan fel nem megyek a twitterre, meg tumblr-re, pedig érzem én a formátum erejét.

Szóval Gazda Albert reblogged : Nagyon kemény, de van benne rendszer. A benne linkelt Matula cikk a norvég black metalról, az szintén külön élmény, kifejezetten segíti a szellemi és morális ráhangolódást a Orosz Péter cikkére, habár kissé hosszú (gy.k: a Matula írás) .

Albertet meg majd holnap, és ahogy látom egyből kettő házi feladatot is kaptam. Jó, akkor legyen jövő vasárnap. Nem vagyok én hivatásos.

Viszont azt most eldöntöttem, hogy a következő farsangon Fekete Györgynek fogok öltözni.

Micsoda meglepetés: a szerda este átfutott cikkek között két Válasz.hu cikk is szerepelt, és az érdekes címekhez értelmes, kritikus tartalom is társult. Két tanulság van: képes valódi jobboldali újságírásra is a Válasz. Ez látszólag csak egy, de a nem fidesz-hívő jobboldaliság felbukkanása az újságban és az értelmiségi véleménycikkekre, vagyis az újságírásra való képesség létezése, az nekem két külön tanulságnak számít.

Három hatalmas öngól a Fidesz-től: "Két hatalmas öngól után összeszedte magát a párt kommunikációs csapata, hogy lőjön egy minden korábbinál hatalmasabb, hálószaggató öngólt." Ez nagyon találó megállapítás mind a drogtesztről, mind a PODESZ kommunikációs és népszerűségi zuhanórepüléséről. És a kemény az, hogy mire vasárnap estére sikerül másodjára is a poszthoz ülnöm, megvan a negyedik öngól is.

Tiszteletet a magyaroknak! - a nép bölcsességével azért szerintem vannak gondok. De részben azért van benne igazság. Hogy a bölcsességre egy a cikkben nem szereplő példát mondjak: 2006-ban a nép bölcs volt és a túl nagyot hazudó Fidesz helyett a kisebbet hazudó Gyurcsányt választotta.

A szegényember nem más, mint izom és vér.
Izom és vér és csontos kéz, erős hát és durva ész.

De annyi minden megváltozott már, pl. segít neki a blogmotor és a hiperlink. És a szegényember most szépen fellázad, mert a szegényember részben átváltozott és mostanra már egy nem elhanyagolható részük fáradt,  kispolgári félelmektől terhelt liberális értelmiségi lett. De attól még, hogy kispolgári félelmektől terhelt, attól még lehet, hogy szebb jövőről álmodik, rendületlenül.

Hazádnak rendületlenül.

És izom és vér és sportos kéz, görbülő hát és dühödt ész.

"...mert kimondta azt, mi egy országnak fáj, hogy kegyetlen s gonosz az öreg király!"
Presser/Sztevanovity: Padlás

Ezt a gyerekkori dalfoszlányt egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a McCain-botrány kapcsán. Ha a jelenre akarjuk hangszerelni a dalt, akkor pontosabb lenne úgy, hogy "korrupt és zsarnok a pohos a király."

Ha pedig objektívek, és nem sztenderd fidesz-hülyék is akarunk lenni, akkor azt is illik hozzátenni, attól hogy egyre több embernek fáj, az egész országnak még nem. Mert az ország egy része még úgy ahogy elégedett ezzel a populizmusba csomagolt zsarnoksággal, és a kormánypropagandát kajálva vak arra, hogy a  Magyarország újabb történelmi vereség felé menetel. Szóval a demokratikus országok már csak ilyenek, sokfélék.

Ha már a neonácizásnál tartunk, akkor feltehetjük a kérdést, hogykik is szokták folyton azt mantráznik, hogy ők az egész nemzet és az ország érdekében járnak el, és csak ők, akik ezt teszik. Hát persze, hogy a komcsik, nácik, fasiszták és menekülőútnak ott vannak a rossz társaságba keveredett populisták. Például ebből a szempontból McCain nem tévedett olyan nagyot. (Még akkor is, ha nyilván tévedett.)

Meg hát ki is a neofasiszta, ha nem Orbán? Mondjuk nem kell messzire menni, elég csak egy telefonbeszélgetés, és máris jön a megoldás: V. Putyin sokkal keményebb Orbánnál. Ha már valaki, akkor Putyin sokkal inkább neofasiszta. Csak hát úgy tűnik Oroszország elég erős, ahhoz, hogy ne merjék csak úgy lefasisztázni elnökét az USA-ban. Bár az is igaz, hogy a fél ukrán politikai elit viszont azt mondja, hogy Putyin neofasiszta. Ez ugyan igazságtalanságnak igazságtalanság, de hát nem erről szól a külpolitika?! Talán nem éppen arról, hogy Hogy átlásd a nemzetközi táblát?

Ha kicsi ország vagy, akkor vigyázz, kivel húzol ujjat. És tényleg mi a francot tanult Orbán és a Fidesz például Trianonból? Mert én pont azt, hogy a veszteseknek általában nem jár igazságos elbánás. Éppen ezért baromira képben kell lennünk, hogy nehogy megint kicsesszen velünk a történelem. És ehhez képeset meg mit látunk Orbán lefasisztázása kapcsán? Hát azt, hogy Orbán Viktor, Magyarország elsőszámú kocsmai okostojása, baromira nincs képben a nemzetközi erőviszonyok vonatkozásában.

De száz szónak is egy a vége: hiába félig téves a diagnózis, azért nagyon jól eset, hogy a zsarnoknak bevertek egy hatalmasat.