A legutóbbi posztban már volt arról szó, hogy az angol nagykövetség dezinformációról szóló pódiumbeszélgetésén Kovács Zoltán megint kiválóan hozta a rá leosztott kormányzati vezértroll szerepét. Ezúttal jobban belemennék annak vizsgálatába, hogy miért is hasonlít nagyon a netes trollok tevékenységére az, amit Kovács csinál.

Az ügyesebb trollok, és a különböző propaganda tevékenységek egyik sajátossága a féligazságok használata, mert ezek a féligazságok teszik hihetővé, eladhatóvá és végső soron hatékonnyá a hozzájuk kapcsolódó hamis üzeneteket, vagy a szándékos félremagyarázásokat. Kovács Krékó Péterrel vitázva elsütött legalább két olyan féligazságot is, melyek a fideszes érvkészlet és propaganda tipikus sablonjai is egyben. Ezeket a féligazságokat érdemes jobban szétszedni és egyúttal meg is cáfolni. 

Nincs objektivitás, ezért nem is kell rá törekedni.

Az, hogy nincs objektivitás, az egy valóban ismert és elfogadott média- és társadalomtudomány elméletei megállapítás. És alapvetően arra vonatkozik, hogy a teljes objektivitás lehetetlen. De egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől még nem lehet és nem is kell az objektivitásra törekedni. Sőt éppen az objektivitásra törekvés, ami a médiát megkülönbözteti a propagandától, a társadalomtudományokat a puszta közéleti véleményalkotástól.

Hiába igaz, hogy az Index vagy a 444 nem objektív, de ez nem jelenti azt, hogy egy szinten állna a fideszes lakájmédia ilyen olyan leágazásaival. Akik nemhogy nem objektívek, de a sajtóetika szinte minden létező szabályát megszegik. Hogy az objektivitásnak igenis vannak megfogható, számon kérhető kritériumai: hogy meg kell szólaltatni az ellentétes oldalakat, az adott ügyről az érintetteknek kell nyilatkoznia, nem a média(propaganda)termék aktorának kell hosszasan magyaráznia hogy mit is gondolt az, akinek egy fél mondatán csámcsognak. Hogy a Kossuth Rádióban úgy migránsoznak és brüsszeleznek, mintha Orwell 1984-nek híradóit hallgatnám a 3. világháborúról.

A kritika csak politikai támadás.

Az, hogy egy kritika a politikai mezőben is hat, és ezért politikai támadásnak is minősíthető, attól még a kritikának lehetnek más fontos jellemzői is. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy egy „minden politikus lop” szintű népi bölcsességről van szó, vagy egy tényfeltáró újságcikkről, netán egy tudományos elemzésről. Nagyon nem mindegy, hogy csak egy felszínes, bár gyakran ismételt hiedelemről, sablonszövegről, vagy egy tényekkel jól megalapozott állításról van szó.

Kovács igyekezete pedig éppen annak szól, hogy a féligazság trükkel elterelje a figyelmet arról, hogy Krékó Péter kritikája tényekkel alátámasztott, tudományos igényességű állítás. Már pedig egy tudományos igényességű kritikára hasonló választ kell adni. Persze ez a "kell", ez csak egy szellemi színvonal felett értelmezhető, nem politikai értelemben. Vagyis politikailag Kovács válasza addig nyugodtan hatékonyan működhet, ameddig különböző szempontok szerint igénytelen közönsége ezt elfogadja.

A hazugságok is attól hitelesebbnek tűnnek, ha nagy magabiztossággal adják elő őket. Másfelől ez is kétélű fegyver: a magabiztos és könyörtelen hazudozás, a vitapartner lenézése, nem más mint a megtestesült arrogancia. Hiába a visszataszító, de sajnos működik. Persze, minél több embernek magyarázzuk el, hogyan működnek ezek a trükkök, annál inkább veszít az erejéből. Kovács Zoltán pedig piszkos politikai kommunikációs trükkjeivel méltán vívja egyre több becsületes és gondolkodni hajlandó magyar ember megvetését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.