Pedig egész ígéretesen indult a Március 15, az ellenzéki tüntetés szervezőivel készült Magyar Narancs interjú szinte minden mondatával egyet tudtam érteni. Aztán lett belőle, ami lett, 19 népszavazási kérdés, ami érthetetlenül sok. Ha nem is felháborító dilettantizmus, de eléggé nagy öngólnak tűnik. Én máig nem értem mit akarnak ezzel a szervezők.

Orbánon meglehetősen kevesen voltak, ez is nagyon feltűnő volt. A szorványos balhék... hát nem is tudom. Amikor az emberek az utcán pofozgatják egymást a politikáért, akkor azért nincsenek rendben a dolgok. Bár még mindig jobb, mintha lövöldöznének, nagycsoportos lincseléseket nyomnánk. A szellemi honvédelemből viszont szép leckét adott, egyszersmind komoly erődemonstrációt is tartott a csőre töltött nyugdíjasklub.

Az M1-es tűzijátékról pedig már megemlékeztem itt, de azt még hozzátenném, hogy a Podesz ezzel a csatornával magához és a pártállami jelenhez igencsak méltó módon ünnepelte a Március 15-ét. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.