Interneten jártamban kelltemben találtam egy frissen indult blogot. Imádom ezt a nőt. Most is olyan kellemes intellektuális hintába ültetett.

Az első bekezdést nem tudtam megállni nevetés nélkül. Akkor még nem is értettem mi volt az oka, csak amikor egy haverommal koccantunk egyet a mondatokon, utána kristályosodott ki, hogy magam is némelyiket remek sírfeliratnak tartom. Most úgy állok, hogy a keretben lévő kettőt büszkén kitenném a síromra is. (Bár legutóbb fát akartam a hullám fölé, nem pedig sírt. De ha mégis konzerv temetésem lenne, akkor.)

Sötét humor, de alapvetően nem Andreas Lubitzról szól, csak neki köszönhetően érthetjük meg, hogy szaros kis életünk ebből a prespekívából egész hősies. Nem megőrülni, az látszólag semmilyen. Pedig a maga módján mégis elég fontos hőstett. Ez már valami. Egy kis győzelem. Alapnak elég. Innen lehet építkezni. Ez már tuti meglesz, de hátha összejön több is. Ha meg nem, akkor 

"Rendesen szedte a gyógyszereit, emlékét megőrizzük."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.