Szerintem meg az van, hogy a 3. Magyarország elég sokszínű. Se nem Fidesz, se nem MSZP, se nem egyforma stílus. Abból pedig ilyen ütközések lehetnek.

Dopeman nem egy mélyértelmiségi, de legalább csinál valamit. Nyilván egy egyszerűbb és néha butább nyelvet beszél, mint a profi politikusok; mint Bajnai vagy akár a PM politikusai. Ugyanakkor Dopeman Zsigó Robika és Selmeczi szövegeinél nem mond nagyobb hülyeségeket. Pityinger-lázadó tényleg az ami, egy magyar rapper, aki Magyarország hátsó udvarának átlagánál sokkal okosabb, kiemelkedik közülük, de ettől még nem lesz automatice egy hiperpallérozott figura. Ő legalább tényleg hitelesen szabadságharcol, míg vele ellentétben Zsigó és Selmeczi az elnyomó hatalom, a Nemzeti Elnyomás Rendszerének hiteltelen vezérpropagandistái.

Bajnai jellemgyenge - mondja Dopeman, Ez azonban hülyeség, viszont annyiban igaz, hogy a 8-keres viszonylatban Bajnai tényleg puhapöcsnek számít, ott nem elhatárolódni szoktak, hanem futni, vagy visszaütni.

Aztán ez az Orbán szobor döntögetés körüli siránkozás. Pedig műanyag szobrokat döntögetni még mindig kevésbé kártékony mint a Tévé-székház felgyújtása. Ja, hogy Orbán vezért tisztelni kell?! Nevét egyszerű magyarok szájukra ne vegyék, a Szeretett Vezetőről ugyanis csak párttagok és hívek áradozhatnak észak-koreai stílusban. Hogy a színjáték Sztálinhoz hasonlítja az államosító, újbolsevik stílusú agresszívan hazudozó Orbánt és a Fideszt. Miért talán nincsenek hasonlóságok? Vagy talán a hasonlóság, az ami nagyon is fáj és eltagadni muszáj. Vannak persze különbségek is, nagy szerencsénkre, de ettől még az EU seggluka lettünk az utóbbi négy, ill. nyolc évben. A vezér változott, de az ország teljesítménye nem igazán. De ettől még a hasonlat nagyon is áll: ez egy reformbolsevik szisztem: ahol a pártagok és a Kubatov kommunisták, a fényes szelek legújabb nemzedéke egyenlőbbek, több gazdasági és álláslehetőséghez jutnak az átlag magyaroknál.

Olvasgatom a mai politikai cikkeket. Az egyik cikkben megakad a szemem a második képen. Illetve az első megakadás az volt, hogy nem igazán értettem, hogy a kirendelt Kubatov kommunisták szövegeit minek kell az Index címlapos lead szövegében lehozni, hiszen merő kormánypropaganda az egész. (A nézettség és a fideszes szurkolótábor bevonása lehet a cél, feltételezve, hogy valós szándék és nem szimpla butaság van az egész mögött. Esetleg még ez.)

Aztán este jött a második kép is (felül), noha ez a kép inkább illusztráció, mint helyszíni fotó lehet. 

Szóval ilyen öregek a bérdrukkerek? A fideszes munkásörségben, úgy látszik, fontos szerep jut az ifjú kommunisták mellett, a Kubatov-nyuggereknek is. Az "El a kezekkel a ...nyugdíjaktól" tábla meg kifejezetten a Habony-Selmeczi féle pofátlansági iskola műremeke. (Ti. ezer, ezerkétszáz milliárdnyi nyugdíjvagyon rövid távú felélése után nyugdíjvédelmezőként fellépni.)

Amúgy meg a fenti szellemben ki lehetne állni egy-két táblával velük szemben:

Kubatov kommunisták, fideszes munkásőrök kíméljenek!

Hova lett magánnyugdíjam?  - Nyugdíjtolvaj Orbán.

Ahogy a Fidesz védi nyugdíjakat, úgy védte Rákosi is a magyar földet: államosítással. 

Szerintem se. 

És jól esett, amikor a !!444!!! oldalán ez az állítás úszott be a monitoron. Akkor még se csak én álmodozom, egy számomra hiteles, a magyar átlagnál sokkal objektívebb szemlélő szerint is van még lehetőség. Tölgyessy szerint lehetőség, szerintem remény.

Remény, mint amit Bajnai Gordon mantrázott azon a szép 2012. októberi napon. Mantrázni mantrázta, a készpénzre váltással, hogy stílszerűek legyünk, adós maradt. De legalább megpróbálta és próbálja. 

Tölgyessy mondott pár érdekes dolgot. Ebből az egyik a következő volt.

"Jelenleg nincs is olyan párt a piacon, amelyik nyíltan Nyugat- és kapitalizmusbarát lenne, ilyesmit még Bajnai is csak óvatosan állított." 

Megint csak egyet értek.  

Bajnai Együtt-PM-jében, a 4-ből 3 brigád, béndzsán baloldali, nem csoda, ha nem tud velük Bajnai jobbközépen szavazókat szerezni. De ebből én levonok egy további következtetést is. Szerintem nagyon ráférne Bajnaira egy 5-ik, karcosan nemzeti liberális támadósor.

Látszólag olcsó játék hülye felnőtteknek, ha pontos akarok lenni. A rezsicsökkentésről tömören ennyi a véleményem.

"A látszólag olcsó játék hülye felnőtteknek" - akár kampányszöveg és plakát is lehetne. Nekem legalábbis nagyon tetszene, ha ezzel a szöveggel találkoznék szembe az utcán és a médiumokban.

A hülye felnőtteknek nyilván kevésbé tetszene. Ők meg lennének sértődve. És az is könnyen kitalálható, hogy a hülye felnőttek autentikus képviselőjeként és egyszersmind a hazai hülyék az RTL Klubot is rég lenyomó csúcstermelőjeként a Fidesz nagyon fel lenne háborodva.

A lustaság fél egészség: mert lám, amit akartam volna írni Orbán leányzó esküvője kapcsán, azt megtette a Vastagbőr. 

Csak kapkodom a fejem álmélkodva, hogy mivé alakult ez az ország. A posztkádárizmus után nálunk a posztfeudalizmus következik? Ez afféle észak-balkán történelmi szükségszerűség, amiben a marxisták hisznek, de a fideszesek valósítják meg? 

Le vagyok maradva kissé. Már vagy másfél hete történt, hogy megfeneklettek az E2014 és az MSZP közötti tárgyalások. Aztán kedden borították az asztalt Bajnaiék, és az MSZP elkezdett rikácsolni, és nagyon meg volt sértődve, hogy ilyen szemétséget anno még az SZDSZ sem csinált velük.

És ez volt a kulcsmondat. Az SZDSZ bizonyos szempontból a minta, őket is milyen szépen bedarálta az MSZP, hasonlóan be fogja, be akarja majd darálni Bajnaiékat is.

Aljas szivárogtatás volt! De mit is szivárogtattak, meg mitől akkora szemétsége ez. Egy hét múlva már semmire sem emlékszik egy közepesen hevy polparlé user. De az azért megvan, hogy a 2010 előtti szar világ visszatérését nem kívánó E2014, a 2010-hez képest csak egy Gyurcsánnyit változott MSZP elnökét nem akarja listavezetőnek. No de még egy ilyen szemétséget!! Vagyis hát mitől lenne szemétség, ami valójában tök logikus. Egy lista? Talán hatékony, de legalább annyira arcvesztő. Minek kellene hát meglépni.

Szóval ez egy helyzetet kihasználni akaró, szándékos műbalhé volt. Az MSZP annak idején az SZDSZ-t is imádta így ekézni. És amúgy rendkívül ügyesen ekézte is. Mert a nagyképű, de amúgy kiüresedő SZDSZ-t lehetett is. Hogy Bajnaiékkal más-e a helyzet, az majd kiderül.

Mitől lesz valaki liberális? A kérdésre egy minimális kiinduló választ, ki tudja miért, szükségesnek látok adni. Elsősorban saját elképzelésemről akarok írni, de az „azt gondolom" elővezetések elhagyásával. Nekem elsőre ezek jutottak eszembe, de nem kizárt, sőt szinte biztos, hogy más fontos dolgok is vannak, de nagy ívekre nincs időm.
A liberális önmeghatározásnak, vagy liberális tudatnak része a magyar politikai élet szereplőihez való viszony. Nem szeretem az MSZP-t, de elfogadom demokratikus pártnak. Nem szeretem a Fideszt, és nem igazán tartom demokratikus pártnak, noha gazdasági teljesítményét egy leheletnyivel jobbnak tartom, mint az MSZP-jét. Másrészt a Fidesz gazdaságpolitikájának vannak teljesen elfogadhatatlan elemei. A Jobbik egy igazán ócska párt, teli - nagyon finoman szólva – súlyosan tévúton járó figurákkal, bár haverokkal való beszélgetés során inkább a kretén szót használnám. Az LMP szimpatikus, de túl baloldali, Bajnai szimpatikus de még ő is túl baloldali nekem. Hazai palettához való viszonyból legyen elég egyelőre ennyi.
Azonban ezek mégiscsak átmeneti dolgok, noha hazai táblán ez az, ami mindenki számára érthet, no meg ez a terep az, amivel a mindennapi politikával foglalkozó polgár szembesül. Viszont a pártpolitikánál a pártokat elvileg meghatározó társadalomszervezési célok, kiemelt értékek meghatározása sokkal fontosabb, mert enélkül könnyen parttalan kötözködéssé válhat a politikai vita, folyton változó pozíciókkal, ahol csak a törzsi szembennállás a fix pont.
Nézzünk akkor pár fontos liberális elvet, értéket, célt, melyek kiindulópontként szolgálhatnak politikai vitákhoz. Alapvető elv a piacbarátság, ami a piaci mechanizmusokat hatékony szervező erőnek tartja. Hatékonynak, de nem kizárólagosnak, mert a piac általában jó, de ettől még bőven előfordulnak piaci zavarok is. Ezzel erősen összefügg a jó kapitalizmus kiépítése, mint fontos politikai és társadalmi célkitűzés. Piac nincs több szereplő, azonos feltételek mellett megvalósuló verseny nélkül, erre viszont rímel a plurális, többszereplős, vagy ha úgy tetszik liberális demokrácia szeretete.
Aztán fontos még a hazaszeretet, ami persze nem kizárólagos liberális érték. Ez talán annyiról szól, hogy itt akarunk boldogan és fejlődésben élni, és idegesítő és szörnyű látni, ahogy az egykori visegrádi éllovasból, balkáni országgá süllyedünk le, hogy országunk felzárkózása a fejlett nyugathoz egyre távolabbi álommá válik. (A fejlett nyugat persze elég ködös, akinek ennél objektívebb mérce kell, az értse alatta az Európai Unió 14 országát, vagyis az EU 15-ből ejtsük ki Görögországot.)
Szóval itt van elsőre egy nem túl nagy alapvetés, és lehetett volna más alapokról is, de a legtöbb bekezdéshez így is bőven lehet majd újabb dolgokat fűzni, és szándékom szerint majd posztról posztra építkezek.

Egy év elteltével leszögezhetjük, hogy nem jött össze, amit akartam. Vagy másként: bármit is akartam, mindebből semmi sem látszik. Ez egy kis kudarc. Kis kudarc itt, mert az eredmények máshol látszanak. Másrészt ebbe a kis kudarcba sem tervezek beletörődni, mert ez legalább egy fontos hobbi. Ha ugyan nem több. Szent elhivatottság vagy szent őrület.

Így hát újra nekifutok.

Orbán Atyánk elment az EU-csúcsra, és a híradásokat figyelve megosztotta a statisztikákban és gazdaságpolitikai eredményekben nehezen megfogható tripjét, miszerint mindenki béna mi vagyunk a menők:"ritkán adatik meg, hogy valaki egy olyan országot képviseljen, ami ilyen kiugró sikereket érjen el" . 

""Körülnéztem az asztalnál, hogy van e olyan ország, ahol ennyire jó a reálgazdaság, de ilyet nem láttam". A reálgazdaság sikerei között a rezsi csökkenését, a munkanélküliség mérséklését és a foglalkoztatás javulását említette."

Végül is hülyéknek és kései-kádáristáknak biztos megteszi reálgazdasági sikerként a kormányzat által parancsba adott, rendeleti úton történt rezsicsökkentés. Csökkenő munkanélküliséggel csak az a baj, mint az elmúlt 20 év alacsony munkanélküliségével, hogy az alacsony munkanélküliség, az EU egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátája mellett jön létre. Igaz, hogy a foglalkoztatásban tényleg van javulás, főleg hogy az EU válságországaihoz képest - Görögo., Spanyolo., Olaszország, beestek alánk. (Külön érdekesség, hogy a standard utolsó Málta, 2011-ben leelőzött minket.) De mi a helyzet régiós összehasonlításban? Kinél vagyunk itt jobbak? És főleg ezt a kevés sikert milyen áron értük el? 

Amit még látni érdemes, hogy milyen keményen megy a sikersztori sulykolása, mert két hónappal ezelőtti bejegyzésemben is már ezen háborogtam.

 **

Viszont a kiugrás és a hatalmas arc kapcsán beugrik egy régi vicc. Reagen, Gorbacsov, János Pál pápa, Kádár és Caucescu - a Kárpátok Géniusza - utaznak a repülőgépen. Egyszer csak szól a pilóta, hogy baj van a motorral, le fog állni, és a gép pedig le fog zuhanni. Igen ám, de csak négy ejtőernyő van gépen.

Reagen elnök szólal meg elsőként: Én irányítom a világ egyik felét, tehát a fél világnak szüksége van rám. Nekem jár egy ernyő - és kiugrik elsőként.

Erre egyből válaszol Gorbacsov is: - Én irányítom a világ másik felét, a világ másik felének rám van szüksége. Nekem is jár egy ernyő - és szintén kiugrik egy ernyővel.

Caucescu sem teketóriázik sokat: - Én vagyok a Világ Esze, a világnak rám is szükséges van  - és kiugrik harmadikként. 

A Pápa Kádárhoz fordul: - Mi tévők legyünk most fiam? Hogyan válasszunk?

De Kádár vidáman félbeszakítja: - Semmi gond Szentatyám! Jut mindkettőnknek ejtőernyő, a Világ Esze a poroltóval ugrott ki.

Nagy Mesemondónk és Szeretett Vezetőnk megint nagyot eresztett: "Nem értjük, Európának miért nem kell a sikertörténetünk".

Ha nem érti Orbán Orbán, akkor segítünk neki és a többi holdkórosnak is. Bele lehet kukkantani, az IMF legújabb GDP előrejelzésébe, és máris szép lassan kezdhet hajnalodni a sötét buksikban: Magyarországon a régió egyik leggyengébb növekedése várható az elkövetkező 2 évben. Horvátország és Szlovénia produkálhat hozzánk hasonlóan gyenge eredményeket, velük fogunk versenyezni a régió legbénábbja címéért.Csakhogy Szlovénia eleve jóval gazdagabb nálunk, és ugyan nekik se esik jól, de még bőven belefér egy ilyen botlás. Ettől a szlovénok még ott lesznek a hozzánk képest régi EU országok perifériáját befogó közép-európaiak élbolyban. A csehekkel versenyezve elsőként Görögországot - és Ciprust, de ők szintén újak - fogják utolérni, aztán jön Portugália. Hacsak nem történik valami nagyobb galiba, mondjuk Matolcsy Györgyöt nevezik ki arrafelé gazdasági vagy pénzügyminiszternek.

Siker csak egyféle van, igaz annak van több arca is. A Fidesz kormány valójában csak kommunikációban, és propagandában tekinthető rendkívül sikeresnek. Ez a kommunikációs siker a politikai siker egyik fontos komponense, és erre éppen Magyarország a bizonyíték. A kormány gazdasági sikerei ugyanis rendkívül szerény mértékűek, igaz a kis embert megtéveszthetik a vagyonfelélésből nyert egyszeri juttatások. De erről majd máskor írok. A demokrácia szintén épül lefelé, és bár ez a leépülés nem most kezdődött, de sikerült ráerősíteni jócskán a kellemetlen folyamatra. 

Szóval a sikersztori egész pontosan az, hogy gyatra kormányzati eredmények mellett el tudják hitetni Orbánék a egy rakás emberrel, hogy ők egy Európai eliteket kioktatni képes, világszinten jegyzett szellemi elitgárda. 

Publius blogon Pintér Peti írása után ötlöttek fel az alábbiak. 

A "balliberális" vagy a „ballib” a magyar jobboldalon szitokszó. Másfelől viszont van létjogosultsága hiszen a függetlenségre és objektivitásra –de legalábbis ezek látszatára adó - orgánumok is használják. És bár én nem szeretem a szót, mégis azt kell mondanom, hogy van olyasmi, hogy ballib kultúra, ballib nyelvhasználat. Illetve a fideszes kamu jobboldal környékén - ha messze nem is az egész táborban -  a beszélt nyelv és mítoszok néha annyira alárendeltek a Fidesz hatalompolitikai céljainak, hogy attól a „ballib” gondolkodásmód a maga némileg hűvösebb racionalitásával és kritikai toolkitjével jól megkülönböztethető. Persze nem kell elájulni a ballibtől, ill. néha éppen egy másból fakadó rosszulléttől ájulgat az ember fél óra Klubrádiózás után.  

De hogy jobban érzékeltessem, vannak olyan konzervatívok, akik nem a jobboldal hagymázos politikai dialektusát beszélik, hanem ballib dialektusban beszélnek. Csaba László, Barcza György, Hamecz István, Solymosi Frigyes, Balázs Zoltán például, azok számomra is tekintélyes konzervatívok akik ballib gondolkodásmód konform dialektika mentén tudják érveiket kifejteni és hitelt érdemlő kritikai álláspontra helyezkedni az „elmútnyóccév-vel, vagyis az országot súlyosan megrogyasztó balliberális világgal szemben.

Ennek a ballib gondolkodásnak az ellentéte a Matolcsy féle heti kényszeres nagyotmondás, ahol felsejlik a méltán büszke, félig leragasztott szemüvegű kisfiú háttérben a környék legnagyobb kukijával rendelkező papája. Vagy Bogár László globálkomprádor életerőszivattyúja. Na igen, Bogár a magyar posztkádári gyűlölet fantasy megkerülhetetlen klasszikusa, és kénköves lavorjában ott pancsizik a másik nehézbúvár, a fekália lapátolás örök Bayer Zsoltija. Makovecz Imre bácsi meg nyugodjék békében, ha már az életében ez nem jött össze neki, mert néhány interjúja tisztára olyan volt, mintha ő lenne a Rákosi Mátyásba oltott Philipp K Dick. Némi cinizmussal, egy idő után már csak azt várta az ember, hogy mikor jönnek érte az ápolók. Baló György tekintete pedig elnézést kérve biccentett az ennyiből is értő nézők felé - ilyen három logikai bakugrásból megugrott szellemi önmattot még ő sem gyakran látott, pedig Kádárék korában kezdte.

Vereséget szenvedett a Fidesz az MSZP szerint - jöttek az első hírek, miután az Alkotmánybíróság elkaszálta az jogkorlátozó előzetes választási regisztrációt. A későbbi nemzetközi beszámolók is hasonló címmel jöttek le. A Fidesz pedig belenyugodni látszik a döntésbe.

Tényleg ez lenne hát a nagy vereség? Azért lehet ezt más nézőpontból is megítélni. Ugyanis ha azt hiszem, hogy ez egy olyan eset amin az ország és lakosai inkább nyertek, akkor a Fidesz miért veszített volna? Mert ez egy nulla végösszegű játék? Nem a politika nem feltétlenül az. Szerintem noha a Fidesz eredeti célját nem is érte el, nem veszített itt nagyot a visszavonulással.

A politika, a közügyek intézése, inkább egy win win játék, mint - a látszat ellenére - a legtöbb sportmérkőzés, legyen az barátságos vagy profi. Már ha elfogadjuk hogy a részvétel a fontos. És tényleg ha jó a játék, akkor egy barátságos meccs sorozatot végül elvesztő is nyer. Egyrészt vagy pár meccsnyi győzelem jön össze, vagy rosszabb esetben egy jó kis testmozgás. Az ember máris úgy érezheti, hogy megérte beszállni a terem kifizetésébe. A profikat nézve pedig nem árt arról elfeledkezni, hogy egy jó bajnokságban szereplő profi csapat tagjai is elég jól kereshetnek.

Vagyis ha a Fidesz az ország számára hasznos játékban vett részt, szabályosan játszó, veszteni tudó csapatként. Még ők is elismeréseket bezsebelve jöhetnek le a pályáról. Persze azt készségesen elismerem, hogy ezzel a szemlélet eléggé idegen a jelenlegi magyar közgondolkodástól. Ha ugyan létezik olyan, hogy közgondolkodás.

Milyen szép is lenne mindez, de sajnos máshogy néz ki valójában a helyzet. Mert a fenti "békés marslakós " fejtegetésnél jóval lényegesebb a választási rendszer kapcsán, amire a TASZ közlemény is rávilágít: "az AB-határozat önmagában nem teremti meg a demokratikus választások feltételeit."

Hiába nem lesz regisztrációt, az egyfordulós választási rendszer továbbra is számos elemében totálisan elfogadhatatlan. Ha rövid akarok lenni, akkor azt mondom, az AB döntésétől a Fidesz rendszere még nem lesz demokratikus.

De hogy egészen konkrét legyek, a választási rendszer azért nem demokratikus mert a nagyon nehezen átléphető belépési küszöb egyszerre gátolja az országot ténylegesen megmenteni képes politikai párt megjelenését.  Az egyfordulós rendszer pedig választási koalíció kötési kényszert eredményez, ami pedig gátolja hogy a választók ténylegesen a nekik tetsző pártra és programra szavazzanak.

Az új pártok megjelenését gátló, túl magas belépési küszöbnek több tényezője is van, ezek közül az egyik fontos tényező a területi és kompenzációs listák szerepének legyengítése. A listák szerepének gyengítése az amúgy is túl magas 5%-os küszöböt képes tovább emelni a gyakorlatban, ill. képes megakadályozni, hogy a szavazók körében 5%-os arányt elérő párt frakció alakításra elegendő képviselőt juttasson a Parlamentbe. 

Persze nem jutottam még messze a választási rendszer hibáinak végére, de azért akkor is muszáj ideböknöm, hogy ez választási rendszer a Fidesz és az orbánizmus egyik legnagyobb demokrácia ellenes bűne.

Szombat este hallgatom a híreket. Semjén Zsolt replikázik az őt ért nemtelen vádakra, és nagy vehemenciával igyekszik keresztény üldözöttből, üldöző kereszténnyé felfejlődni. Mert úgy látszik, ebbe a szerepbe az elmútnyóccévben olyan szépen beletanult. Személy szerint már-már legyintenék az ügyre: bár csak az lenne a legnagyobb probléma Tömjén Zsottival, hogy plagizálta a diplomáját. Sokkal inkább az, hogy Zsolti atya kábé olyan békés báránya az Úrnak, mint a Jeruzsálemet meghódító keresztesek. A lustábbak kedvéért, Zsótti atya nem kifejezetten az a krisztusi lelki alkat.

Aztán mégiscsak felmegy bennem pumpa. Először is Semjén próbálja a diploma plagizálást családi ügyként beállítani. Hát igen születés, vendégségek a rokonokkal, anyóssal lediplomázom, uncsitesó megoperál, nagyapa törvényt hoz és beszedi az adót: tényleg csupa családi ügy. És akkor ezt az egészet most úgy lehet és kell is értelmezni, hogy a HVG nyakon szúrta az anyóst. Hogy nem szégyelli magát!! Persze nem szégyelli, de bezzeg mi, és a megesett szégyenre a méltó válasz vérségi alapú közösségekben a hasonló előjelű bosszú. Anyámat a szádra ne vedd:  a HVG-nél nem hirdet holnaptól az Államkincstár, de az is segíti a megoldást, ha akad a "szent családban" gyakorló elmebeteg.

De még ennél az otromba csúsztatásnál is durvább, amikor ez a narcisztikus kretén utolsó szerelmes leheletével, ódát zeng önmagához: hiába ármány és rút cselvetés, az állhatatos Zsolt akkor is teljesíteni fogja szent küldetését: az szétszakadt ország egyesítését. 

Egyesíteni? No hát ez valóban szép cél, de talán nem kéne egyesíteni az országot, ha korábban - nyilván keresztényi felebaráti szeretetből és a nemzeti együttműködés szellemétől némileg elhomályosult éleslátással - nem vágják oly tevékenyen ketté.

Aztán némi utó tájékozódással rájövök: na persze, hogy én voltam hülye, a nemzetet nem belül kell egyesíteni, hanem a határokon átívelve. Ja, majd a belül a liberális férgekkel és a volt kommunistákra szavazó panelproletárokkal, akik az erkölcsi alantasság oly fokán állnak, hogy azon csak 20 év felvilágosult elnyomás, valamint jól adagolt agyar nemzetes agymosás segíthet. Mert aztán ez a két év alatt nagy leckét kapott az ország morális példamutatásból, csak kapkodjuk a levegőt satnya tüdőnkkel  az erkölcsi csúcstámadások magaslati levegőjén.

Az egyik szavazatom 2010-ben az LMP kapta. Ebből a kínálatból egyértelműen a legérdekesebb parlamenti párt, igaz ez nem nagy szám. Vélhetően nem fogok 2014-ben az LMP-re szavazni. De liberális, vagyis afféle gazdasági jobboldali identitásomból fakadóan ez nem meglepő. Nem is kell miattam erőlködniük. Remélem alakul az én ízlésemnek megfelelő társaság is.

Azonban az LMP demokrácia felfogása és - 2010 előtti és máig uralkodó - elit ellenessége érdekessé teszi őket. Szerintem magyar demokrácia a Fideszen és az MSZP-n túl van. Kettőjük közül a Fidesz jóval veszélyesebb, de az MSZP-nek is bűnhődnie kell a gazdaság lerohasztásáért.

Szóval Lukasenko elvbaráti vállveregetése, és Matolcsy újabb stand up comedy-je mellett a vasárnapi családi ebédnél persze feljött az LMP kongresszus is, meg hogy mi is történt a kongresszuson. Akkor még nem igazán lehetett tudni. Sőt általában is érdemes pár napot várni, pláne az LMP-nél, ahol a média nem igazán tudja jól átvinni a párt viszonylag bonyolult üzeneteit. Talán túl bonyolultakat, ettől is értelmiségi párt, vagy ha nem is az, a bukéja legalábbis arra hajaz.

A párt halála vagy sem ez volt a nagy kérdés. Én nem fogom megmondani, de azért ez szerintem elég nagy túlzás. A döntés nekem elvinek tűnik, ráadásul erősíti az LMP arcát, ami erős és taktikailag is jól eltalált válasz, a kissé gellert kapott helyreállítása érdekében. Mile Lajos elég világosan elmagyarázta a Klubrádióban: előbb tárgyalnak, és ha tudják miről is van szó a program és néhány számukra hangsúlyos szakpolitika vonatkozásában, akkor már konkrétumok ismeretében eldönthetik, hogy csatlakoznak-e.

Nekem Bajnai bejön. Ha az Együtt 2014 párt lenne, akkor rá szavaznék. De ennek ellenére nem elvárás részemről, hogy az LMP elvágódjon előtte. 2014-ben vélhetően zokon venném, de most még nem. Pláne, hogy a fent elmondottak teljesen elfogadható álláspontot jelentenek 2012 végén. Ez még nem fúrja meg egyáltalán az esetleges együttműködést.

Igaz a frakcióvezetés lemondása némileg zavarossá teszi a képet. Vajon szerintük mi ebben a nehezen vállalható, amivel olyan nehéz azonosulni?  Jó persze azon túl, hogy az egység felmutatása egyben erőt is jelent a Fidesszel szemben. Nyilván van a győzelem egyértelmű esélyének is mobilizáló ereje.  

Ha Bajnai, akkor Hajdú-Bét. Inkább keresni érdemes, mint még egyszer leírni, amit már lehet, hogy jobban leírtak. Én két jó posztot találtam:

A „Bajnai Gordon által tönkretett Hajdú-Bét Rt." mítosza

Kilenc és fél öngyilkos (Örülünk, Vincent?)

A kilenc amúgy Karsai Józseftől származik, aki nem mellesleg híres félnótás. Ez némileg pontosítva annyit tesz, hogy Karsai hajlamos (volt) az érdekvédelem során tényekkel nem alátámasztott demagóg szövegeket nyomni. De legalább már politikailag nem aktív. Béke poraira.

Volt régen, úgy 2005-2006 környékén, egy nagyon jó kis blog, Cavinton névre hallgatott. Ezt a blogot juttatja eszembe a Szamizdat egyik-másik posztja.

"Nem minden kövér a halála Orbán Viktornak."

"A NER lényege"

Az az érzésem, hogy élhetnénk sokkal jobban. Lehetne ez az ország sokkal kellemesebb hely. Közeledhetnénk gyorsabban a vágyott "Nyugati Életminőség" felé. 

Ez persze nagyon általános, de mégis ez az érzés, ami engem és nyilván egy rakat más bloggert, közéleti figurát aktivitásra sarkall. Persze a Puszták Népének és a mátészalka-alsói értelemben vett jobboldaliaknak már a Nyugattal is sok bajuk lehet. Annak ellenére, hogy kukacos nyelvek szerint a Nyugat az amúgymegmi, és esetleg még azért is mert Orbán Vezér hatalmas bölcsessége előtt nem esnek illő mód pofára. Különben is most már tényleg rohad a Nyugat, meg a kapitalizmus, nem úgy mint 25 éve, amikor valójában nekünk volt szerencsénk, összes piros barátunkkal egyetemben. Szóval most tényleg. A német és svéd menekültáradatról meg ne is beszéljünk!!

De elkalandoztam.

Akkor onnét folytatnám, hogy álmodozó lelki szemeimet a Kárpátok Hollandiájába, a ragyogó Alföldsztráliába vetem. És ottan nagyon jó, csak nem egészen tudom, hogy hová akartam lépni ebből a remek vízióból...

elolvasom a címet, az ilyenkor segíteni szokott... hát ööö....

Na persze, az hogy kinek mi lenne jó, ki miért küzd, az már merőben eltérhet.

Lehetnénk gazdagabbak az hazug GDP-ben kifejezve. Jó lenne ha a korrupció nem röhögne ilyen pofátlanul az arcunkba, ha a csalók és kóklerek módszeresebben végeznék csúnyán. Jó lenne, ha politikusaink nem hazudnának ilyen ótvar nagyokat és néha valós társadalmi problémákról is beszélnének. Lehetőleg túl egy rövid és problémáinkhoz mérten drámaian ostoba lózung beböfögésén túl. Amiből persze két lépésen belül kötelet kell kérni az ellenségre. Az ellenség nem mellesleg egy másik párt, véletlenül sem egy elosztási dilemmáról van szó. Az egész pedig annyira gyönyörűen keleti és törzsi és persze felemeli a lelket, mint egy kaukázusi becsületgyilkosság. 

A körülöttünk lévő ócskán működő intézményeket jóval gyorsabban meg lehetne javítani, mert az életem túl rövid ahhoz, hogy ezt a csiga tempót és a sok már rég elpucolható szarságot kibírjam. És én itt akartam élni, de a kurva életbe, már kezdem bánni, hogy csak két középfokúm van. És a hazaszeretet kezd valami olyan lenni, amit gyűlölve bár, de lehet hogy ki kéne ölni magamból, mert az majd nem itt csak feleslegesen fájna.

De még nem. Még nem ölöm a hazaszercsit, inkább még egyszer nekifutok, de talán már utoljára.

Barroso Józsi megmondta: 2014-re lesz itt nagy előrehaladás.

Josét nagy figurának tartom. Inkább nagynak... na szóval pozitív a tag. Nem mintha teljes képem lenne politikai pályafutásáról, de a számomra érdekes ügyekben eddig jól beszélt, néhány figyelt ügyben nekem tetszőn helyezkedett. Azt mondják az okosok, hogy általában Jósé, Portugáliából unalmas beszédeket szokott tartani. Nem tudom, sokat nem láttam, de egyre emlékszem: az EP-ben szólt, amikor Orbán Pubi - a jósvádájú, keménykedő banánsisakos goré az Új Perifériák valamelyik középfontos tartományából (a háttérben moraj: Ria! Ria! Hungária!) - uniós elnökségi félévzáró szereplésére vártunk. Akkor is megaszonta a José.

Rumpuy kobold is szólt. Na, az tényleg szürke volt, hogy legyen mihez viszonyítani.

Utána meg Orbán Pubi jött végre, nagy dirrel-dúrral és hatalmas tehetségét bizonyítandó, azonmód többször is kicsapta a biztosítékot az elefántboltban. Viszontválaszában úgyszintén még egy pár porcelánt a földhöz csapott. Az egyik Magyarország jó nemzetközi megítélése, a másik az ország uniós érdekérvényesítő képessége volt.

Az EP meg határozottan érdekes volt, látszott hogy átlagban értelmesebbek a képviselők, mint a magyarok, jobb az ülés forgatókönyve, mint a magyar Parlamenté.

***

Hogy miről szólt a Barroso beszéd, az kihámozható a Publius posztból (fenn), meg ott van link is. A beszédet lényegre látóan értékelte a Véleményvezér. Innen folytatom, sokkal szárazabb stílben.

Vajon jó megoldás lenne-e ez nekünk, magyaroknak? Csak megerősíteni tudom a Véleményvezért, a nemzet szempontjából egyértelműen inkább jó: a határon túliakat sosem látott módon védené. A magyar kultúra eljelentéktelenedésének veszélye szerintem nem reális. Felettébb valószínűtlennek tartom, hogy egy ilyen történelemmel a hátunk mögött, sikeres gazdasági felzárkózás esetén ne következne be egy újabb kulturális virágzás is. Gazdasági megrekedés esetén, viszont kultúránkon is le fog csapódni a fusztráció, legfeljebb a kivándorlók fognak új hazájukban nagyot alkotni. 

Az önálló adópolitikáról való lemondás szerintem elég necces, mert jó adórendszer (értsd: alacsony tőkét és munkát terhelő adók) képes tőkét bevonzani, gyorsíthatja a felzárkózást. Azonban ezzel két probléma is van. Egyrészt, hogy a  jelenlegi magyar adórendszer még nem jó, bár javult. Másrészt az ilyen adórendszerekkel szemben igazságossági - ha úgy tetszik balos - kritikák merülhetnek fel. A jó adórendszer jelentette költségelőnyt és az erre épülő felzárkózást persze egyéb módon, pl. megfelelő felzárkóztatási politikával is pótolni lehetne.   

Folytatva a sort: az önálló honvédelemről már rég lemondtunk, jópár K-EU-s társunkkal egyetemben.

Ezek voltak röviden a magyar specifikus szempontok. A következő pont azonban már össz-európai történet.

A Barroso beszéd szerint az EP-választásokon összeurópai pártok indulnának és az győztes párt adná a Bizottság elnökét, azaz az Európai Unió kormányfőjét. Ez a javaslat azért lenne előnyös, mert az EU háromfejűsége bonyolítja az ügyek intézését. A Parlament (EP) és a Bizottság ilyetén összeolvadása tehát egyszerűsítené az ügyek intézését és javítaná a döntés képességet.

A tagországok kormányaiból felálló Európai Tanáccsal szemben nyilván erősödne a politikailag szintén legitim és immár Bizottság hatalmas bürokratikus (szakpolitika és jogszabály alkotó) kapacitásait maga mögött tudó Európai Kormány.  Viszont ez a hirtelen hatalom átcsoportosulás az euróapai politikai elit számára túl gyors és kiszámíthatatlan kimenetelű váltást jelentene. Ez a kiszámíthatatlanság némileg valószínűtlenné teszi a 2014-es időpontot. Másrészt viszont kellő akarat esetén, a projekt mégiscsak megvalósítható. A Tanács és az EP közötti jogok fokozatos átadásával a kiszámíthatatlanság kezelhető, a hatalom átruházási folyamat kontrollált lehet.

És akkor abba még bele se mentünk, hogy a következő 7 éves pénzügyi keretről éppen zajló tárgyalások mennyiben mutatnak a szorosabb integráció felé. 

Már az  IMF kamulista önmagában elég lett volna. De a Kedves Vezető még a múlt hétfőn a Parlamentben tekert egy jókorát a fokozaton.

"A világ rossz, Magyarország jó", igaz ez nem idézet csak egy cím, ami azonban jól kapja el a lényeget. Hiszen attól lesz igazán megbízhatóan szánalmas valaki, hogy az amúgy kijavítható hibákkal való szembenézés helyett másokat hibáztat.  Persze elsőre könnyebb a "gonoszokat" hibáztatni, mint más szemszögből is átgondolni a történetet.  A nagybetűs lúzer erre nem képes, igaz a nála hülyébbeknél, legalább bejön ez a klassznak tűnő magabiztosság.

No meg "világnemzet" is lettünk, gyújt éjsötét elménkben hatalmas tüzet a Kárpátok legújabb géniusza. És már tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Ha arra gondolok ezt a sok baromságot valakik nagy átéléssel fogják visszhangozni, akkor sírok. Fritz Tamáséknak meg megint lesz valamit sértetten kikérniük maguknak: odavilágíthatnak a nemzet lelkét és egységét egyszerre mételyező huhogókra. Aki kérdez, az is gyanús. Tapsoló kezeket kívánunk csak látni.

Másrészt viszont, és ez az erősebb érzés, örülök is, mert ezt a brutális hazudozást nem lehet megúszni. Persze erre nincsen garancia, de azért remélni mindig lehet, meg hát ezért ez az elszánt pötyögtetés. Orbán lehet, hogy megint túl hülyének nézi a magyarokat, mint 2006-ban, amikor félnótás kampányguruival, a hitelből bőven lehetőségei felett költekező országgal akarták elhitetni, hogy rosszul él. Akkor a kampányban az értelmes beszéd nekrológja is elhangzott egy másik nekrológgal egyetemben.

Az meg külön röhej, hogy aztán még 2006 őszén a nagyobbat hazudó kezd el sipákolni a morális válságról. Szóval Mesterházy téved, mert a valóságtól elrugaszkodás éve nem 2012, hanem 2006 volt. Sőt igazából 2002 óta zajlik ez a folyamat, hiszen az országot a lejtőn úgy isten igazából elindító Medgyessy kormányt is azért ütötte  Fidesz, hogy keveset ad. Azóta Orbán egyre kényszeresebben hazudozik, egyre jobban ássa el magát a hazugság spirálban.

Pár napja a Sajtkészítők egyik bejegyzésén töprengek. Elsőre tetszett az írás, jó a stílus, jó a big picture. Igaz a részletekkel vannak bajaim, de egy történet el kell kezdeni valahol és egy ilyen nagy kép felvázolása megfelelő alapot jelent.

Aztán kissé bedühödtem. Az itthoni szarnak való csöndes örvendezés, az önigazolás feeling kezdett zavarni. Hogy itt minden rendben van, hogy itt minden a nyugati trendeknek megfelelően, azt néha be is előzve, történik. Mert a Lánglelkű Vezető milyen jól is látja a világ nagy mozgásait. Ugyan miért is lehetne Orbán és a nyugat európai jobboldal között ilyen fellengzősen párhuzamot vonni? Mutassanak már nekem egy magánnyugdíjpénztárakat államosító nyugati, konzervatív pártot! (De ha többet mutatnak, akkor még jobb: mégiscsak egy trendbe illő és nem egy-két kivételes pártról lenne szó.) Az ellenzék nélkül alkotmányozó konzervatív pártra szintén kíváncsi vagyok, bár ez a különbség nyilván a fejlődési fokozatról szól, amiben igencsak el vagyunk maradva. Egypárti médiahatóságon keresztül bezáratni ellenzéki rádiókat, meg tőlünk keletre szokás. Belorusziában persze rosszabb a helyzet, de hát ők lennének a mérce?

Hiszen a nagy Viktor éppenhogy a nyugat-európa alkonyáról handabandázik. Ha ott akkorát nyert a tőke által támogatott, konzervatív értékekben hívő jobboldal, és teljes a visszarendeződés a tőkés oldal javára, akkor hogy is van ez a hanyatlás? Tán csak nem a jéghegynek ment Titanic kormányrúdját nyerték az ismét nagyapa ölében szilvalekvár főzés értékét zászlajukra tűző pártok? Persze ez a nyugat-európa úgy hanyatlik, hogy jó pár magyar szívesebben lenne nyugat-európai munkanélküli, mint idehaza munkavállaló.

A baloldalnak nincs semmije. Hát ja, gondoltam, itthon az MSZP-nek nagyon nincs mondanivalója, azon túl hogy Orbánt le kell váltani, meg vissza a demokráciát. Annak ellenére, hogy az utóbbi szerintem eszenciálisan fontos, az egész összességében kevés. Meg ez a tök hiteltelen, végül is csődöt okozó baloldalnak kéne visszaadni a kormányzást? De hogy a baloldalnak úgy egész európában ne lenne mondanivalója, jókora ostobaságnak tűnik. A jóléti állam miért ne lenne ma is aktuális? Mitől is nyert Francois Hollande? (Mondjuk én Sarko-val szimpatizáltam.) De a francia példa, Franciaország gazdasági problémái okán nem annyira releváns. De igenis vannak balosabb, nagyobb állami elosztással működő sikeres modellek, főként a skandináv államokban és vannak az angolszász modellek, ill. a k-európai sikeres felzárkózók kis állami elosztási aránnyal működő modelljei. Robert Fico éppen egy ilyen sikeres konzervatív-liberális modellt futtató országban nyert.

Szerintem egyáltalán nem bukott meg a jóléti állam koncepciója, pusztán az adósságból finanszírozott, túlburjánzó jóléti államé. Méretre kell vágni, az új világgazdasági szisztemben leadott teljesítményre kell szabni a jóléti rendszert, és a jóléti rendszer kevesebb szolgáltatással, de bőven a világátlag feletti színvonalon fog működni. A tőke és a túlzott egyenlőtlenség világában a baloldalnak mindig is lesz mondanivalója. Függetlenül attól hogy én ezzel általában nem értek egyet, de igényeik megfogalmazását teljesen helyénvalónak tartom. Pl. vegyük ezt a pénz nélküli világot és igény szerinti fogyasztást álmodó Venus Project-tet. Szerintem ebben van bőven mondanivaló, csak a végkövetkeztetés rendkívül elnagyolt, ez a pénz nélküli világ kábé a 300 évig élő emberrel egy kategóriás fantazmagória jelen pillanat.

A nyugati baloldalnak legalább álmai vannak egy szebb világról.

Az előző részben végigsorjáztam a béna balon. Hátra lenne a jobb oldal, ha ugyan a félkomcsi, államosító Fideszt, meg a kis hiján neonáci Jobbikot jobb oldalnak lehet nevezni, akkor lehetne folytatni a sort a jobboldalon. De nem erről akartam írni, úgyhogy a rövid szemlét hagyjuk.

Azonban mégis. Az orbánizmus egyik fő bűne, mondjuk a három legsúlyosabb bűnének egyike, a választási rendszer szétverése, szorosan összefügg a HH tanulmánnyal. Az új fideszes förmedvény a választói akarat minél jobb kifejezésére alkalmas rendszer helyett, Orbán Viktor hatalomban tartását szolgálja. És számomra nem is az a leglényegibb rész, hogy az új választási törvény kit segít hatalomba, hanem, hogy egy effektív demokráciát gyengítő törvényről van szó. 

A HH elemzése is jól rámutat arra, hogy a fideszes választási rendszer megfosztja az önállóan indulás lehetőségétől az orbánizmust ténylegesen megdönteni akaró pártokat. A választási koalíciók kialakításába egészen konkrétan az egyfordulós választási rendszer kialakításával kényszerítik a megöregedett pocsék demokraták az orbánizmus ellenfeleit. Ha valamiért igazán megvetem Orbánt és pribékjeit, akkor itt az egyik ok: ha teszem azt, tényleg el fog indulni egy újat, az MSZP-n és Fideszen túli ország megteremtésért küzdő párt,  akkor kénytelen lesz egyből az MSZP-vel, vagy a DK-val szövetkezni. Hiába rendelkezik különben 250 ezer szavazóval, vagyis a szavazatok 5 százalékával, akkor is csak vagy 3-4 helyet, vagyis 2%-ot fog tudni megcsípni ebben a hipertorz választási rendszerben, ahol a szavazók 5%-a 2%-os parlamenti súlyt tud adni szavának, képviselőin keresztül.

Persze az új indulók számára pocsék eredményhez további választási torzítások is kellettek. Így a kompenzációs (és arányos helyi) listák szerepét csökkentették (50-50 helyett, már csak 55-45 az arány) a helyi jelöltek javára, ami több induló párt esetén nyugodtan a torznak nevezhető fentihez hasonló eredményekhez vezet. Ezen felül a kompenzációs lista kompenzációs szerepét is csökkentették. Utóbbit azzal érték el, hogy a győzteseket is töredék szavazatokkal turbózzák. Vagyis így egészen pontosan a kompenzációs listát jutalmazó listává alakították. 

És ehhez jön még totál felesleges ajánló szelvény gyűjtés. Aminek valós funkciója a kis pártok szűrése. Mert a túl sok indulót, a szlovák minta alapján, például választási letéttel is meg lehetne szűrni. Így aki letenné a pénzt indulhat, aki pedig nem éri el a az 1%-os küszöböt, bukja a pénzt. Amúgy a szlovák választási rendszer a kauciós szűrő mellett, a pártlistán történő egyéni jelöltekre szavazás tekintetében is felülmúlta a régi magyar rendszert is. Hiszen az egyik elem a pluralizmust, az elhasználódott elitek könnyű megtámadhatóságát. A másik pedig a párton belüli elitek, de közvélemény szemében elhasználódott elitek bekövülését gátolja.

Az LMP fontos erénye volt számomra, hogy mindkét elem bevitelére tett javaslatot. De ha hivatalosan nem is történt ilyen, akkor is Schiffer Andrást hallottam ezekről az elemekről, a fenti szellemben nyilatkozni. Aki pedig ettől távolabb visz minket és korábbi jogainktól is megfoszt, az pedig egy r...dék, elűzni érdemes zsarnok. 

Na ez volt nekem a múlt heti breaking. Jó elemzésnek tűnik, ehhez sokat nem is fűznék, hanem inkább a jövőképbe álmodoznám bele vágyaimat.

Nekem már az Indexes címmel is vannak bajaim. Engem nem igazán érdekel mi lesz a magyar baloldallal, győz-e vagy sem. Szerintem másról van szó. Jelesül arról, hogyan is dönthető meg a gyakorlatban az orbánizmus, aminek leggyorsabban és még reális módon egy választási vereség vethet véget. A választási vereség pedig a HH elemzésben leírt matematika és összefogás mentén szállítható. (Persze emögött van egy feltevés is, miszerint a Fidesz népszerűsége nem fog összeomlani  2014-ig. Szerintem nem fog.)

Következőkben kicsit pongyola leszek, egyrészt mert álmodozni, amúgy is ebben a szerkóban szókás, másrészt feleségem ideges lesz, ha nem hagyom abba gyorsan, szóval tegyük fel, hogy orbánizmus bukása = Fidesz 2014-es választási bukása. (Az orbánizmus megszűnhet Orbán Viktor észhez térésével is, de ennek valószínűsége rendkívül kicsi.)

Szóval én azt hiszem és szeretném is, hogy a Fidesz választási veresége leginkább egy új liberális jellegű, centrista párt létrehozásával lehetne garantálni. Egyrészt mert jelenleg nagyon hiányzik még egy hozzám hasonló embereket megfogni képest párt a palettáról. Másrészt a baloldali koalíció kevés lehet a sikerhez, ehhez egy szélesebb koalíció kell, ami a liberálisokon túl mérsékelt, jobboldalikat is képes képviselni és így elhódítani a Fidesztől.   centrális, és mérsékelt nem is annyira  . 

Ez azért van így, mert a baloldal, a maga teljes szépségében, jobb ha nem győz. Itt egyrészt értem azt, hogy az MSZP 2002-2010 után jobb, ha nem lesz vezető erő semmilyen kormányban. Értsd ezt úgy, hogy legnagyobb párt lehet és valószínűleg lesz is az MSZP. De a lehetséges és kívánatos szövetségben a 2-3 másik pártnak összességében az MSZP-nél nagyobb népszerűsége kéne, hogy legyen. Azért mert egy egészséges közélettel rendelkező országban a bűnt, büntetés követi. Nem jogi, hanem politikai értelemben. És az MSZP politikája gazdaságpolitikája bűn rossz volt, az államcsőd határára kerülés egyértelműen politikai bűn.

A baloldali szemlét folytatva Gyurcsányék Ference szintén röhej. Ferenc egyrészt osztozik az MSZP bűnében. Ezért is van az, hogy a jelenleg a túlbuzgó Ferenc nevével fémjelzett párt, Ferenc kormányzási félcsődje miatt önmagában is képes lejáratni a Demokratikus Koalíció kifejezést, noha maga a névválasztással sugallt ötlet nem volna rossz, csak nem ballib összeborulást jelentene, és csak alkalmit, nem egy permanens Orbán vagy fidesz ellenes szövetséget, hanem egy demokratikus restaurációt célzó átmeneti szövetséget. Emellett az is igaz, hogy Ferenc érzett rá az először az igencsak megkopott emlékű Demokratikus Charta mizé felélesztésére. De ez, ha nagyon leegyszerűsítünk végül az "elmúlt nyócévhez" vezetett, ezért miért is kéne jó ötletnek tartani.

Az LMP meg nekem szimpi, de ez még önmagában kevés. Szerintem ők becsületesek, és tisztességesek. És ez már önmagában is alkalmassá teszi őket arra, hogy legkevésbé rossz választásként behúzhatók legyenek alkalom adtán. De a baloldali - amúgy jóindulatú - téves társadalom képpel és az ebből következő hibás gazdasági programokkal nekem elvi bajaim vannak. Szóval ez a legkisebb rossz választása azért még igényeséknek nem elég.

A Fidesz és az orbánizmus rövid kritikájával adós maradtam, csakúgy mint a Jobbik féle förmedvényével. De akkor folytassuk innen.

Remek kis írás a hvg.hu-n, sok-sok szívemből szóló bejegyzéssel. Olyan figurák és két év alatt szarba szökkenő karakterek gyűjteménye, hogy máskülönben zokogni volna kedvem.

Ha a sírás bármin is segítene.

Toltam én valaha blogot, polblogot méghozzá. De most nem akar elindulni. Más az élet: sok a meló, ami több túlórát jelent - szerencsére pluszpénzért. Így viszont szabadidő relatív kevés és abban is van mit tenni. Szóval nem jön magától. De próbálkozni kell, hogy mi sikerül, mi jön be.

A politikai aktivitás magasabb szintje manapság ott kezdődik, hogy az ember olvas politikai véleményeket. Egy ilyen megállapítástól persze nem sokan esnek hanyatt a reveláció szerű felismeréstő, de nem is ez volt a cél, hanem hogy egy kis bevezetőt rakjak az olvasmányélményekkel kapcsolatos posztok elé. 

Akkor legyen az első TótaWé.  TótaWét nem akarom különösebben méltatni, legyen elég, hogy általában szeretem írásait. Általában minden posztot elolvasok a hvg.hu blogján, ami nem jelenti azt, hogy ezt néha ne némi késéssel tenném. Például ma még csak a "Békemenet-Ne legyünk gyarmat, legyünk inkább röhejesek!" fidesz-szimpátia tüntetés 1. posztjánál tartok (merthogy szerintem második poszt is van).

A Fidesz Pride jó cím. Nektek ők, nekünk ti. Persze ez így vicces túlzás, hülyegyerekeim kedvéért: a fidesz-félnótásokat közel nem gyűlölöm annyira, mint a félnótások egyike-másika a buzikat.Sokan vannak és lesznek is. Engem az se zavar, ha ők a többség. Az már jobban zavar, hogy ha nem hagynak élni, ha saját politikai imádottjaik korrupcióját, folyamatos hülyeségeit meg is tapsolják. Ez azért röhejes, mert mások hasonló vagy kisebb korrupcióján, dilettantizmusán nagyon fel vannak háborodva. Húzós hülyék, akik gyűlölködnek, ha valaki másképp meri értékelni a politikai eseményeket, mint ők.

De könnyen lehet, hogy úgy van és szeretném is ha úgy lenne, ahogy Wé mondja, ők "a fura szokásokkal rendelkező kisebbség".