Hatalmas öröm, főleg a fideszes nagyiknak, akik boldogan nyilatkoznak arról, hogy miért is szeretnek a Gyülibe járni.

Jókat röhögök, amikor megtudom hogy Budai Gyula kiváló munkát végez, bár ennek a kiváló munkának a sajátja, hogy kevés. Hát bizony ez a kiváló eredménytelenség afféle általános szakpolitikai mission is lehet, annyira univerzálisan jellemzi a fülkeforradalom utáni első két évet, mint ahogy jellemzi ez a mondat is a mindennek örülni is képes, boldog alattvalókat.  

Sajnos valós, ám rendkívül dühítő eredményességet csak a hatalomkoncentrációban, a pártvállalkozók finanszírozásában lát, aki nem totál hülye. A többi esetben, még épp elméjű pártszimpatizáns is csak neki tetsző, de objektív mércék alapján nem különösebben sikeres átalakításokat lát. De ha a magyar valóságot a maga komplexitásában érzékelő embereket akarunk látni, akkor keressünk inkább más videót.

Láthatóan az Orbán-rajongókat csak annyiban érdeklik a tények, mint ahogy a közvéleménykutatásokhoz állnak a riport szerint, a rossz híreket nem kell elhinni. Olyanok amúgy nincsenek is a Kedves Vezető viszonylatában. Szóval én is csak egy pohár vizet kérnék, és még később eldöntöm, hogy magamra öntöm, vagy inkább megiszom, hogy el ne ájuljak a nagy áhitatban!

A múlt héten sokat beszélgettem egy jobbos barátommal. Elég idegesítő egy barát, de ha így alakult, hogy sok időt töltünk együtt és lassan több mint tíz éve elég rendszeresen találkozunk, jól rálátunk egymás életére, akkor a barátomnak is tartom. Akkor is ha elképzeléseinkben nagy a különbségek vannak.

Szeretem a politikára terelni a szót, ha átjön dumálni. Ilyenkor két tök ellentétes világkép cserél eszmét, néha ordibálunk, néha káromkodunk. Bár az utóbbi időben nyugodtabb lett az egész. Van egy pár tanulság is, ha ezek nem is most születtek.

Egy: Személyes viszonyaink fontosabbak, mint a politika. Ugyanakkor érezzük, hogy a mesterségesen gerjesztett politikai harc képes akár közeli emberi kapcsolatokat megmérgezni. Kell ehhez erő és tartás, hogy a méreg csak felszínen marjon.

Kettő: Ha egymást hallgatjuk, akkor kevésbé ijesztő az egész. Persze ettől még összességében ijesztő a másik értetlensége. 

Három: Muszáj beszélni és muszáj megérteni.

És azért jöttek éppen ezek a mondatok, mert a ma esti politikai egyvelegben valami hasonló kicsengésűre bukkantam. Némi örömmel és bizakodással töltött el, hogy mások is és pláne a másik oldalról is elindultak az úton. Szóval én támogatom B. György nagykorú kísérletét. Kíváncsi vagyok mire jut.  És akkor még nem is szóltam a remek, önreflexív címről. 

Noha lenne web2.0-n túl is mit tennem, de nem bírom megállni, hogy ne kommenteljek. Ha pedig kommentelek, akkor előbb utóbb megjön a kedvem egész posztokhoz is. 

A blog akárhogy is, de maradandó forma, alkotó munka és alkalmas politikai cselekvésre, akár még valamiféle közösség építésre is. Persze a fizikai, való világbeli közösségek komolyabb dolgok, de azokat nem lehet egyedül beindítani. Másrészt a klub működtetésében nem találtam partnereket, ehhez kicsi ill. túl elfoglalt a politikai akármire is kapható network-öm. Szóval az ötlet fellobbanása óta eltelt 4 hónap óta nem nem sikerült a közéleti klubot elindítani, sőt még értelmesen több emberrel beszélni se, úgy hogy bármiféle benne vagyok én is tolom ígéretet kapjak. Egyedül meg nincs időm, energiám, ezért inkább itt kezdek vitézkedni.