Az az érzésem, hogy élhetnénk sokkal jobban. Lehetne ez az ország sokkal kellemesebb hely. Közeledhetnénk gyorsabban a vágyott "Nyugati Életminőség" felé. 

Ez persze nagyon általános, de mégis ez az érzés, ami engem és nyilván egy rakat más bloggert, közéleti figurát aktivitásra sarkall. Persze a Puszták Népének és a mátészalka-alsói értelemben vett jobboldaliaknak már a Nyugattal is sok bajuk lehet. Annak ellenére, hogy kukacos nyelvek szerint a Nyugat az amúgymegmi, és esetleg még azért is mert Orbán Vezér hatalmas bölcsessége előtt nem esnek illő mód pofára. Különben is most már tényleg rohad a Nyugat, meg a kapitalizmus, nem úgy mint 25 éve, amikor valójában nekünk volt szerencsénk, összes piros barátunkkal egyetemben. Szóval most tényleg. A német és svéd menekültáradatról meg ne is beszéljünk!!

De elkalandoztam.

Akkor onnét folytatnám, hogy álmodozó lelki szemeimet a Kárpátok Hollandiájába, a ragyogó Alföldsztráliába vetem. És ottan nagyon jó, csak nem egészen tudom, hogy hová akartam lépni ebből a remek vízióból...

elolvasom a címet, az ilyenkor segíteni szokott... hát ööö....

Na persze, az hogy kinek mi lenne jó, ki miért küzd, az már merőben eltérhet.

Lehetnénk gazdagabbak az hazug GDP-ben kifejezve. Jó lenne ha a korrupció nem röhögne ilyen pofátlanul az arcunkba, ha a csalók és kóklerek módszeresebben végeznék csúnyán. Jó lenne, ha politikusaink nem hazudnának ilyen ótvar nagyokat és néha valós társadalmi problémákról is beszélnének. Lehetőleg túl egy rövid és problémáinkhoz mérten drámaian ostoba lózung beböfögésén túl. Amiből persze két lépésen belül kötelet kell kérni az ellenségre. Az ellenség nem mellesleg egy másik párt, véletlenül sem egy elosztási dilemmáról van szó. Az egész pedig annyira gyönyörűen keleti és törzsi és persze felemeli a lelket, mint egy kaukázusi becsületgyilkosság. 

A körülöttünk lévő ócskán működő intézményeket jóval gyorsabban meg lehetne javítani, mert az életem túl rövid ahhoz, hogy ezt a csiga tempót és a sok már rég elpucolható szarságot kibírjam. És én itt akartam élni, de a kurva életbe, már kezdem bánni, hogy csak két középfokúm van. És a hazaszeretet kezd valami olyan lenni, amit gyűlölve bár, de lehet hogy ki kéne ölni magamból, mert az majd nem itt csak feleslegesen fájna.

De még nem. Még nem ölöm a hazaszercsit, inkább még egyszer nekifutok, de talán már utoljára.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberator.blog.hu/api/trackback/id/tr784848711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása