Valaha tudtam blogot írni, mert volt motivációm és időm. A tudtam persze nem azt jelenti, hogy szuper voltam, hanem azt, hogy volt kedvem és működött is az egész a maga módján. Volt egy kisebb-nagyobb olvasó és kommentelő közösségem. Mostanában, immár két gyerekkel időm az már nagyon nincs, de legalábbis elég kevés. Olvasó és kommentelő közösségem, az nem nagyon van. Illetve legutoljára mindig olyan fideszes droidok akadtak be, akikkel kár beszélgetni, mert olyan messziről vagy szellemi mélységekből jönnek, hogy nekem az nem fér már bele.

Motivációm van. Legalábbis valamiféle motivációm van. Viszont nem találom a blogírás formátumát ehhez a motivációhoz.

Aztán arról is szól ez a történet  index.hu/blog.hu-s címlapra kerülő sztorik annak idején annyira munka- és időigényesek voltak számomra, hogy ez nem működőképes modell. Ennél rövidebb formátum kell.

De akkor mi lehet a működőképes modell.

Emellett az is benne van a dologban, hogy változik a környezet. A blogter.hu-s, aztán két blog.hu-s korszakom óta megváltozott a blogszféra működése is. Más a technológia és más a dizájn igény, amivel egyelőre nemigen tudok lépést tartani. Lehet, hogy egyszer összeszedem magam, de oldschoolságom egyfajta gát. Vagy ezen a technológia megismerés kerülésen kéne változtatni, vagy megadni magam, és elfogadni, hogy nem lesz index.hu címlap, hanem csak magamat fogom keresgélni és szórakoztatni. Gyakorlatozgatni. Gyakorlatozgatni a - lehet, hogy el sem jövő - nagy, következő csatára, vagy a nagy, következő akármire. De igazából az első kettő is bőven elég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.