Éppen George Friedman: The next 100 years könyvét olvasom. A könyv fő erénye a jelen összefüggéseinek és a jelenhez vezető folyamatoknak elemzése és a gyengéje inkább a jövőt bemutató fikciós rész. Hogy mitől is gyenge a fikciós rész, azt már Tóta W. egy jó pár évvel ezelőtti kritikájában  jól megírta. (Itt meg egy amcsi kritika). 

A kritikák a hibák ellenére mégiscsak megengedő, sőt néha dícsérő hangon szólnak. Ennek az lehet az oka, hogy a fikciós részekkel sincsenek olyan óriási nagy bajok. Egyrészt a jövőképek a bennük lévő tévedések ellenére is színvonalas intellektuális játékot jelentenek az olvasó számára. Ebben a jétékban pedig az az olvasó feladata, hogy azonosítsa Friedman tévedéseit, melyek főként a geopoltikát formáló erők rossz súlyozásából származnak. Ha pedig  geopoltikai erők eredőjeként kialakuló jövképeket magunkban újra tudjuk súlyozni, akkor Friedman könyve hozzásegít egy vagy több valószínű jövőváltozat megismeréséhez.

A következőkben szemezgetni fogok a könyv érdekes részeiből.

1. A család szerepének átalakulása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.