naphegyi vince 2016.01.10. 23:41

Harmadik Magyarország

Leváltani az orbánista pocsék demokráciát

Az alaptétel az, hogy le kéne váltani Orbán Viktort és az orbánista pocsék demokráciát, méghozzá 2018-ban. Ezer oka van, de röviden a pocsék demokráciát azért kell leváltani, mert nem akarunk elnyomásban, hazugságokkal etetve élni, nem akarjuk, hogy adónkat, életenergiánkat és jövőnket felzabálja a korrupt Fidesz, a féltudású magyar elit legújabb állampártja. Az Orbán-rezsim leváltásához szorosan kapcsolódó cél az is, hogy az új rendszer megkezdje egy az elmúlt 25 év bármelyik időszakánál jobban működő gazdaság és sikeresebb demokrácia kiépítését. Ez utóbbi kikötésből az is könnyen levezethető, hogy a Jobbik által végrehajtott, de még egy túlzottan MSZP dominanciájú kormányváltás aligha visz közelebb a célok teljesüléséhez, erre sokkal inkább a poszt során felvázolt Harmadik Magyarország pártjai és nekik valamilyen együttműködésük lehet képes, főleg ha az együttműködés egy idővel kiterjed a 2010 előtti baloldal pártjára, pártjaira is.

Előre is szólok, a következőkben annak ellenére, hogy törekszem a realistásra, de mégiscsak wishful thinking következik. De hát milyen is lehetne egy jó ellenzéki vízió, ha nem vágyakkal teli?

Harmadik Magyarország

Magamban Harmadik Magyarországnak szoktam hívni a Fideszen, az MSZP-n és a Jobbikon túli sokszínű politikai világot. Ebbe a Harmadik Magyarországba messze nem tartozik bele minden - a három nevezetten kívüli - politikai csoportosulás, így nem tartoznak bele a kókler pártok, félig-biznisz, félig-vicc pártok.

Szerintem nagyon előremutató és hasznos lenne, ha létezne egy olyan együttműködés, egyeztető fórum (pl. Harmadik Magyarország Kerekasztal), ne adj isten, mozgalom, ami laza szövetségbe fogja össze ezt jelenleg még kezelhetetlenül töredezett világot.

Ez a Harmadik Magyarországnak elkeresztelt csoport akkor is létezik, pontosabban akkor is használható a meghatározás, ha nem lesz semmiféle együttműködés, kerekasztal. Másfelől hangsúlyosan nem a Harmadik Magyarország név a lényeg, hanem hogy lesz-e bármiféle együttműködés, ami összefogná az MSZP-n túli demokratikus világot, lehetne tőlem ez akár az lmp-s Új Pólus, vagy teszem azt, Új vagy Második Demokrácia Kerekasztal is. Az elnevezést úgyis a résztvevők fogják meghatározni.

Az együttműködésen alternatívájaként az új pártok megjelenésében lehetne még bízni. Ha még új pártok meg is jelennek, de gyors felfutásukra végképp nagyon kevés az esély, részben a "Tölgyessy-átok" miatt. Tölgyessy Péter csak általam átoknak elkeresztelt súlyos, több interjúban (legutóbb a Figyelőben) megismételt állítása valahogy így szól: A magyar társadalomnak példátlanul gyenge az önszervezési képessége. Más közép-európai országokkal ellentétben nálunk alig bukkannak fel új pártok és a civil szféra sem képes egy-egy ügyön túl megszervezni önmagát. Igazából nem is az a dolga. Egyáltalán nem kizárt, hogy tévedek, de ha mégse, akkor jó esséllyel 2018-ra abból kell főznünk, amink már most is van.

Együttműködési kényszerek

Ha a Fidesz nem gyengül nagyon meg, de akkor, ha a Jobbik kerül vele közel paritásba, a forgatókönyvek többsége mellett az orbánista választási rendszer választási együttműködési kényszereket ró az orbánizmus ellenfeleire is, ha azok a győzelem esélyével és nem csak biodíszletként, akarnak indulni a 2018-as választáson.

A választási együttműködésnek ugyanakkor meglehetősen sok szintje és forgatókönyve van, attól függően, hogy kik vesznek benne részt. A ténylegesen legszélesebb együttműködést az orbánizmus leváltása érdekében a Jobbikkal való együttműködés jelenti. Ez persze meglehetősen elméleti felvetés, és valószerűtlen is, de kapásból nem zárnám ki. El tudok képzelni olyan nemzeti ügyet is, amiért a Jobbikkal is érdemes lenne leülni a tárgyalóasztalhoz. Azt már nehezebben elképzelni, hogy a tárgyalások megegyezéshez is vezessenek.

A gyakorlatban sokkal inkább merül fel az MSZP-vel való és a szintén sok szempontból a régi világot megjelenítő Gyurcsány Ferenccel és a DK-val való együttműködés lehetősége. Szerintem azonban az MSZP-vel és a Gyurcsány-párttal való tárgyalások akkor vezetnek valamilyen értelmes és az ország szempontjából hasznos eredményre, ha velük szemben legalább egy nagyobb, egységes, vagy ha nem teljesen egységes, de koordinált fellépésre képes tömb képes megjelenni. Ebből kifolyólag a legérdekesebb számomra az, hogyan lehet az MSZP-n és a Gyurcsány Ferencen túli demokratikus világban valamiféle együttműködést, összehangolt cselekvést kialakítani.

Az MSZP-n és a Gyurcsány Ferencen túli demokratikus világ számbavétele előtt azonban még tennék egy kanyart az együttműködés közös céljai felé.

Közös célok és egy példa

Közös célok megvalósítása alapvető feltétele bármiféle együttműködésnek. Sőt szinte definíciós erővel állítható, hogy együttműködések akkor fognak kialakulni, ha vannak közös célok. A bevezetőben már meghatároztam két alapvető célt, egyrészt le kéne váltani az orbánista pocsék demokráciát, másrészt az elmúlt 25 év bármelyik időszakánál sikeresebb demokráciát és gazdagabb társadalmat kell létrehozni. Most ehhez csak példaként hozzáveszek egy harmadik célt is. Hangsúlyozva, hogy ez csak egy, de messze nem az egyetlen jó és értelmes cél, ami alkalmas arra, hogy körülötte megkíséreljünk valamiféle ellenzéki konszenzust kialakítani.

Könnyen lehet érvelni amellett, hogy a jelenlegi választási rendszer, a fideszes pocsék demokrácia és elnyomás alapköve. Ez a választási rendszer az, ami 45%-os szavazati aránnyal, vagyis a szavazatok kisebbségével lehetővé tette például, hogy a PODESZ kétharmados hatalmat bitoroljon majdnem egy évig. Nem a választási rendszer múlt, hogy csak háromnegyed évig tartott ez a 45%-nyi támogatással szerzett 67%-os parlamenti hatalom.

A fentebb már tárgyalt előzetes választási együttműködési kényszer szintén a kisebbség uralmát elősegítő, ezért a választások demokratikusságát korlátozó és elnyomó jellegű választási elem, hiszen együttműködés nélkül egy Fidesznél nagyobb, de heterogén ellenzék nem képes győzni. A megegyezés és a heterogén elképzelések összeillesztésének nehézségei, valamint az evvel kapcsolatban könnyen kialakuló képzet a Fidesz legyőzhetetlenségéről akár jelentősen is növelhetik a választástól elfordulók táborát.

A sort még lehetne folytatni, de a lényeget úgy lehet összefoglalni, a 8,2 millió magyar választási jogát jelentősen korlátozó választási rendszer megváltoztatása könnyen nemzeti üggyé tehető. Ezen az sem változtat, hogy a 8,2 millió szavazásra jogosultból a fideszes állampárt megrögzött hívei bárminek örülnek, ami imádott pártjukat hatalomban tartja. Így bármikor készek letagadni, hogy a 2014-es új választási rendszer ténylegesen csökkentette a választással gyakorolható jogokat. Az sem komoly ellenérv, hogy minimum 2 millió ember a politika iránt szinte teljesen közömbös, hiszen a közömbösök száma attól éppen csökkenhetne, ha a választási rendszer több tényleges hatalomgyakorlási jogot adna az állampolgároknak.

Ha a választási együttműködés választási rendszer megváltoztatását tűzné ki célként és a résztvevőknek sikerülne előzetesen megállapodni a létrehozandó új választási rendszerről, akkor választási győzelem legfeljebb egy évnyi kormányzásról és az egyéves kormányzás alatt egy új választási rendszer kialakításáról szólna. Meg lehetne csinálni még akkor is ha több kritikus pontja is van a javaslatnak. De mivel nem annyira ezen a javaslaton, mintsem egy példaként hozható közös ügy bemutatásán van a hangsúly, ill. nem ez az egyetlen lehetséges közös ügy ezért a a javaslat részleteire és kritikus pontokon adható válaszokra majd egy másik posztban írok.

Kik alkotják a Harmadik Magyarországot? A négy fő irány

A következőkben áttekintem a Harmadik Magyarország fontosabb szereplőit és némileg önkényesen, néhány érdekesebb sajátosságot kiemelve csoportokba rendezem őket. Nézzük, mi is lenne a négy fő irány.

Zöld baloldal, antiglobalista újbaloldal – ennek az iránynak a legerősebb pártja és talán az egész Harmadik Magyarországnak az LMP. Én ide venném (vettem volna) a 4K-t is, bár fogalmam sincs, hogy éppen ők hol tartana, de legutóbb az LMP-vel tartottak. Ide tartozhatna zöldpárti identitása miatt a PM is, de őket inkább átrakom egy másik csoportba. Nagy előnye ennek a társaságnak, hogy az LMP személyében van parlamenti pártjuk. Az LMP-nek azonban öt év alatt megtapasztalt gyengéi is vannak. Röviden az, hogy lehet más a politika helyett de facto velük egyelőre nem lesz más politika. Részben azért mert ők magukban kevesek, részben azért mert együttműködni meg képtelenek.

Összefogáspárti baloldaliak, újbaloldal: Ide jöhet inkább a PM-Párbeszéd Magyarországért, aki nem csinálja magát össze az MSZP és a Gyurcsány szó hallatára. A PM ugyanakkor nagyon kicsivé vált, az egy százalékot, ha eléri, de még mindig vannak országosan ismert politikusai, kész és szimpatikus arcai. Felmerül még itt az Együtt is, ha jobban balra pozícionál, vagy ha erősödött volna benne a Szolidaritásos vonal, de utóbbi inkább elsorvadt. Az Együtt nem teljesen speciális sajátossága - a DK a másik ilyen alakulat - a kettős balliberális identitás, vagyis a párt a két nagy alkotó közösségét tiszteletben tartva, szándékosan nem kíván választani a bal és a liberális oldal között.

Konzervatívok, mérsékelt jobboldaliak és centristák - itt nyilván nem az egész konzervatív, táborra gondolok, hanem annak arra a kisebb részre, akinek elege van már az orbánizmusból. Szerintem itt a Polgári Konzervatív Párt lenne a húzóerő, de játszik még Bokros Lajos Modern Magyarországa is. Hogy a PKP-hogy áll, milyen nehézségekkel küzd, arról itt lehet olvasni. Ebben a bugyorban tehát a PKP-nak a Momával kéne valamit kezdenie. De ha nem akar, akkor nyugodtan dobja át Bokrosékat egy másik bugyorba. (Csak zárójelben: a karakteres politikai identitást szándékosan nem választó Együtt elnöke Szigetvári Viktor - ha jól értem - például centristának tartja magát.)

Nemzeti liberálisok, liberálisok – Magamat sorolom a nemzeti liberálisok közé. Ugyanakkor itt egyelőre semmilyen igazi előzetes kezdeményezést nem látok. Van ugyan egy Fodor Gábor féle karakteresen semmilyen liberális párt, de az nekem evidenciának tűnik, hogy semmilyensége és elhasználtsága miatt Fodor vezetésével nem fog létrejönni érdemi mondanivalóval rendelkező és önállóan 5% közelébe jutni képes liberális párt. Ettől függetlenül nem lehet úgy komolyan együttműködés fontosságáról beszélni, hogy a következő lépésben már szalámizzuk is le - szevasz 50-es évek! - a nekünk nem tetszőket, ezért a kritikák ellenére a Liberálisokat sem illik megkerülni. A liberális térfélen az Együtt-nek sokkal több keresnivalója lehetne, de ehhez először karakteresebben fel kéne vállalniuk, hogy ők egy legalább kettős politikai identitással rendelkező, az Orbán-rendszer többi párttal nem szimpatizáló ellenfeleit összegyűjteni szándékozó társaság.

A fenti csoportokban azonban leginkább két olyan, nagyjából országos ismertségű és viszonylag nagyobb méretű társaság van, ami a siker reményében kezdeményezheti a fenti pártocskák összefogást, ez a két párt az LMP és az Együtt. Az LMP-t nagysága, az Együttet ideológiai nyitottsága és sokszínűsége - ami eddig inkább ideológiai arctalanságként hátránynak tűnt - teszi erre a szerepre alkalmassá.

A Demokratikus Koalíciót nem raktam be sehova, és már feljebb utaltam rá, hogy a Gyurcsány-párt és az MSZP között látok hasonlóságokat. Gyurcsány Ferenc a 2010 előtti kudarcos világ két legfontosabb oszlopának egyike volt, akkor még az MSZP vezetőjeként. (Ebből könnyen kitalálható, hogy az MSZP volt a kudarc másik fő oszlopa.) Kétségtelen az is, hogy Gyurcsány Ferencnek nagyon nagy felelőssége van a demokratikus fejlődés megakasztásában, a szocialista csőd-demokrácia vonaglásában és kudarcában, ami végső soron a Fideszt kétharmadhoz segítette. Másrészt viszont az is érzékelhető, hogy Gyurcsány Ferenc és a DK körüli értelmiségi gárda, az MSZP-vel ellentétben, érdemi kísérleteket tett a 2010 előtti kudarcokkal és azok okaival való szembenézésre. Ráadásul ez csak egy olyan politikai tartalmi tényező, ami azt mutatja, hogy a DK az MSZP-nél sokkal jobb szellemi és politikai kondícióban van. Mindez azért is fontos, mert nyilván a DK és hívei maguk is szívesen vennék, ha ők nem az MSZP-vel egy bugyorban (bukott baloldal) ücsörögnének, hanem az MSZP-n túli, új, demokratikus világ részeiként kezelnék őket. Összességében a kép vegyes a DK szempontjából, de a mivel a Harmadik Magyarországba sorolt pártok többségének finoman szólva erős fenntartásai vannak Gyurcsány Ferenccel és az MSZP-SZDSZ renegátokkal szemben, ezért őket racionális kihagyni már az első számbavételi körből is.

Új pártok megjelenésében lehetne még bízni, de erre a "Tölgyessy-átok" miatt nem igazán számítok. Tölgyessy csak általam átoknak elkeresztelt súlyos, több interjúban (legutóbb a Figyelőben) is megismételt állítása valahogy így szól: A magyar társadalomnak példátlanul gyenge az önszervezési képessége. Más közép-európai országokkal ellentétben nálunk alig bukkannak fel új pártok és a civil szféra sem képes egy-egy ügyön túl megszervezni önmagát. Igazából nem is az a dolga. Egyáltalán nem kizárt, hogy tévedek, de igen jó eséllyel 2018-ra abból kell főznünk, amink van.

Elsőre, nem is olyan röviden, ennyi. Innen fogom folytatni - ahogy időm engedi - az együttműködés módszereivel, a kritikus elemeivel, kezelendő korlátaival, a közös célokra további példákkal, a 2018-ig forgatókönyvek szerint várható eredményekkel, a szereplők részletesebb bemutatásával és a Harmadik Magyarország polgári-demokratikus összefogás ideológiai alapozgatásával.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

48 komment

Címkék: Harmadik Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://liberator.blog.hu/api/trackback/id/tr358254742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padisah 2016.01.11. 08:37:54

A szerző sajnos abba a hibába esik, hogy a "harmadik erő" vagy harmadik út vagy harmadik Magyarország első lépésének azt írná elő hogy bútorozzon össze a régi Magyarország leszerepelt baloldali elitjével.

Ennek pontosan annyi értelme és következménye lenne, mint ami az szdsz-el történt: elveszíti az önálló arcát, vagy egy teljesen kontraproduktív, a hátrányokat egyesítő kompromisszum jön létre belőle.

A régi baloldalnak, és a hozzá kapcsolódó elitnek el kell sorvadnia, ki kell hullania az elitből, ez a dolgok rendje, és az ország érdeke. Ez a régi baloldal pedig gyakorlatilag mindenkit magába foglal az mszp-szdsz törmelékpártjai közül, tehát egyikkel sem lehet, főleg nem tartós szövetséget kötni.

Egy megmaradni, sőt kormányozni akaró harmadik erőnek csak akkor van értelme egy Fidesz ellenes erőhöz csatlakoznia, ha az a Jobbikot is tartalmazza, mert ez szavatolja hogy a szövetséget nem fogja a régi baloldal a saját képére formálni, és a dolog tényleg csak a mandátuma erejéig működik: helyreállítani a választási rendszert.

A szerző másik hibája, ami szembeötlő volt, hogy az orbán rendszer leváltását tekintette a fontosabbik célnak, és normális, kapitalista, fejlődő országét a kevésbé fontos célnak. Ez nagy baj, mert ez pont a protestre-protest szavazások logikáját hozza elő, ami sosem oda vezet ahova eljutni szeretnénk.

Az orbán rendszer leváltására azért van szükség, hogy a prosperáló Magyarország létrejöhessen, és tulajdonképpen ha prosperálna Magyarország az orbán rezsimben, akkor nem is kéne leváltani, de az hogy a leváltás a fő cél, megint ürügyet ad arra, hogy egy fidesz-gyilkos(nak tekintett) politikai erő túlhatalmat kapjon.

Akkor folytatódik a nagy amplitúdójú kilengés, csak ezúttal a másik irányba, és a rendszer ahelyett hogy konvergálna a harmadik út irányába, vagy legalább középre, a szélsőségek felé fog egyre erőteljesebben ingani.

Az egyik agymenésem, hogy a Fidesz NEM jobboldali, hanem baloldali párt. Megtéveszti a választóit, az ellenfeleit is, centralizáló bürokratikus társadalmat épít és összezavarja azokat akik magukat baloldaliként meg akarják magukat különböztetni tőle. Az oligarcházás például egy ilyen mesterséges vád a Fidesszel szemben, abból fakad hogy baloldali politikusok szeretnének baloldalibbnak tűnni a baloldali Fidesznél, és olyan témát találni amire a választó fogékony, de ez láthatóan nem érdekli őket különösebben.

Fentiek miatt meggyőződésem, hogy a Fideszt soha nem fogja baloldali párt, vagy szövetség leváltani, erre csak egy jobboldali párt lenne képes, amely igazi jobboldaliként (és kapitalistaként!) elszívja az értelmesebb választóit.

Top 5

Trollhárító

Facebook oldaldoboz

Címkék

Keresés

Bejegyzések

Archívum

Friss topikok

Blogajánló

Feedek

Egyéb

naphegyi vince 2016.01.10. 23:41

Címkék: Harmadik Magyarország

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

bunkó · http://bunko.blog.hu 2016.01.11. 17:12:09

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.11. 23:04:40

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.11. 23:09:24

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.11. 23:30:18

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.11. 23:32:32

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.12. 00:29:20

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.12. 20:44:04

naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2016.01.12. 23:15:48