A HVG-ben jelent meg bő egy hónapja Jorgen Randers norvég akadémikussal és klímakutatóval egy interjú. Az interjúnak van egy viszonylag meghökkentő, akár provokatívnak is nevezhető állítása, mely szerint a fejlett országokban inkább az egyetlen gyermeket vállaló anyákat kéne támogatni. A javaslat messze nem őrültség, de kár lenne a megvalósításával vesződni számos káros hatása miatt.

De mielőtt rátérnénk Randers javaslatával való elmélyülésre előtte még egyet találhattok, melyik fideszes publicista kapott ettől a mérsékelten provokatív állítástól agyvérzést, és érezte szükségét egy jó kis fasiszta bukéjú beszólásnak Tusványoson. Nyilván Bayer azért őrjöng, mert egy gyűlölettel teli, szellemi szarosbili  ez egy reális érv lehet a további gyermekvállalás elutasítására. Másrészt és az ilyen felvetések megkérdőjelezik, hogy van-e értelme a gyerekvállalás támogatására több tíz milliárd forintot költeni. Márpedig a pártállam legfontosabb céljait a legnagyobb bűn megkérdőjelezni, aki ilyet tesz arra már megy is a gyűlöletgépezet.

Randers állítása a saját kontextusában, vagyis hogy mi a 3-4 fő teendő a klímakatasztrófa (leánykori nevén: klímaváltozás) elleni küzdelemben, egyáltalán nem is olyan provokatív. Sőt a javaslat indoklása önmagában nagyon is logikus. Eszerint azért kéne egy gyerek a fejlett országokban, mert itt a legnagyobb az egy főre jutó káros anyag és szemét kibocsátás. Ebből pedig nyilvánvalóan következik, ha a fejlett országokban csökkenne a gyerekszám, akkor az egyrészt jelentősen csökkentené a fejlett országok károsanyag kibocsátását. Másrészt ahol az egy emberre jutó kibocsátás a legmagasabb, ott a legnagyobb pozitív környezeti hatása a meg nem születő gyerekeknek.

De hiába indokolt a maga zárt logikáján belül, egy tágabb kontextusban nagyon fontos ellenérvek merülnek fel az egy gyerek politika ellen,  amiért ez  nem reálisan megvalósítható javaslat és nem is jelent jó megoldást.

Elsőként elég irreális azt várni, hogy egy nemzet kövessen el demográfiai öngyilkosságot. Meglehet, hogy ez a demográfiai öngyilkosság túlzottan értékterhelt elnevezése a kezdeményezésnek, mennyivel barátibban hangzik ennél az önkéntes népesség csökkentés politikája. De akárminek nevezzük, ez ellentétes a kulturális berögződésekkel. Ellentétes pl. olyan mély személyes meggyőződésekkel és megtapasztalt élményekkel, hogy jó érzés ha gyereknek testvére van.

A második érvcsoport a gazdasági érvek. A csökkenő népességnek Egyrészt csökkenő népesség csökkenő munkaerőt jelent. A csökkenő munkaerő megemeli a munkaerő értékét és bérnövekedést eredményez. Másrészt az elöregedő országokban magas lesz egy keresőre jutó eltartottak aránya és ebből pedig az következik, hogy több szociális célú adót kell beszedni. Mindkét jelenség (drága munkaerő, magasabb adók) csökkentik a versenyképességet. Ha erre válaszként a munkaerőhiányt bevándorlókkal pótoljuk, akkor meg nem fog csökkenni a fejlett országok népessége, és gyerekekre jutó kibocsátástól eltekintve (kb. 20-30% a teljes élettartamnak) elmarad az ettől várt kibocsátás és környezetterhelés csökkenés.   

A versenyképesség csökkentő hatást csak egy nagyon erőteljes - leginkább mesterséges intelligenciák elterjedt használatán alapuló - robotizációs forgatóköny képes ellensúlyozni. De ki tudja, hogy lesz-e ilyen. Másrészt az sem kizárható, hogy erőteljes robotizáció mellett is magas maradhat a foglalkoztatás, csak a munkák jellege és szerepe erősen átalakul, pl. sokkal több lesz a kulturális szolgáltatás és több közösség szervező tevékenységet fognak végezni az emberek. Ez utóbbi forgatókönyv meg ismét csak a népesebb országoknak kedvez.

A harmadik, a túlzott társadalmi kihívás ellenérv. Túlzottan kevés gyerek olyan mértékben állítaná fejre a társadalom működését és normáit, annyi új megoldást igényelne, ami hatalmas kihívást jelentene minden társadalomnak. Ezeket az önszervezési kihívásokat a különböző fejlettségi szinten álló európai országokra eltérő mértékben képesek kezelni. Pl. nézzük a hazai pályát, ahol egy olyan magyar társadalomról beszélünk, ami még a nyugati elvileg ismert és közeli, a gyakorlatban sikeresen működő demokratikus intézmények (liberális demokrácia) adoptálását se képes elvégezni. Akkor mennyire reális az, ha a világ szinten is teljesen egyedi módon újítsuk meg a következő ötven évben magyar társadalmat, és a nyilvánvaló versenyképességi problémákba futó gazdaságot. Mindezt a sok újítást úgy kéne véghez vinni, hogy közben minden korábbinál nagyobb aránya lesz a népességen belül a változásra kevésbé képes idősebb generációknak. Ez teljességgel elvárhatatlan és csak hatalmas idézőjelekkel fejlesztésinek nevezhető irány lenne. Nemcsak nekünk, de valószínűleg a több hozzánk hasonló országnak is. Ebből pedig leginkább az következik, hogy ezzel az egy gyerekes politikával a túlzott társadalmi kihívás legfejlettebb országokban kellene kísérletezni.

A fejlett európai országok esetében van egy fontos geopolitikai ellenérv (4) is, hogy nyilván az segíti legjobban a klímaváltozás elleni globális küzdelmet, ha a környezetbarát technológiák alkalmazásában élen járó országok gazdasági és geopolitikai súlya minél nagyobb. A csökkenő népesség pedig a csökkenő gazdasági erőn keresztül nyilvánvalóan csökkenti a geopolitikai súlyt, pl. annak lehetőségeit, hogy nemzetközi pénzügyi alapokból támogassák a fejlődő országok klímaváltozás elleni intézkedéseit.

Már nem az ellenérvek körébe tartozik, de a témához igen, hogy az egy gyerekkel a klímaváltozás ellen megoldásnak olyan érdekes leágazásai vannak, hogy ez alapján Kína hasonló politikája a klímaváltozás elleni küzdelem fontos eszköze is volt egyben. Hasonló, és nyilván nem szándékolt klímavédelmi hozzájárulással dicsekedhet ellen minden demográfiai megreccsenést produkáló ország, így mi is akárcsak a volt Szovjet-blokk államainak túlnyomó része, vagy pl. híresen rossz demográfiai helyzetben lévő Japán, vagy a sokáig európai sereghajtó Németország.

Összegezve a leírtakat, Randers itt tárgyalt javaslata számos okból nem tűnik jó megoldásnak, de egyáltalán nem teljesen értelmetlen. A mellette és az ellene szóló érvek átgondolása pedig segítheti a helyes cselekvési irány megtalálást.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberator.blog.hu/api/trackback/id/tr8115036522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.