Rényi Pál Dániel szerintem jó újságíró, de most egy címadással sikerült csúnyán mellélőnie. Az ominózus és érdekes cikk a bűntudat működésével és a felháborodással kapcsolatos pszichológiai kutatás eredményeit foglalja össze, de jó eséllyel téves következtetéseket von le a kutatásból.

Az ember közösségi lény, és a közösségi működés koordinálása alapvető a közösség tagjainak "túlélése" érdekében. A bűntudat és annak egyszerre személyi és csoport szintű kezelése felháborodás, ami elég nyilvánvalóan egy evolúciós "eszköz". A felháborodás erősíti a csoportösszetartozást, de közben a csoportösszetartozás erősítése révén megágyaz a közös cselekvés elindításának is a probléma megoldása érdekében. Tehát a felháborodás csak eszköz és nem pedig a végcél, mert a végcél az, hogy a helytelennek ítélt közösségi magatartásokat megszüntessed.

A felháborodás tehát egy egyszerre pszichikai és egyszerre közösségi mechanizmus. Csakhogy egy mechanizmus önmagában nem álszent, nincsenek önmagában morális dimenziói. Álszentség és egyéb morális dimenziója nem a mechanizmusnak, hanem annak az egyedi történetnek van ami a mechanizmust kiváltja. Ezt a tévedést, ezt a téves moralizálást, jó eséllyel a RPD vitte bele a cikkbe, és nem a kutatás állítása volt.

Persze RPD tévedésének van alapja, mert az álszent felháborodás éppenséggel gyakori jelenség. Azonban a pszichológia felől közelítve egyáltalán nincs arra vonatkoztatva sok kapaszkodó, hogy  felháborodásunk jogos-e vagy sem. Ez sokkal inkább "értékítéletektől ingoványos"  talajon mozgó morálfilozófiai kérdésnek tűnik inkább. De az is lehet, hogy a szociológia vagy a politikai filozófiák felől közelítve kaphatunk precízebb válaszokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.