2013.02.01. 00:47
Barangolások a nyelvpolitikai erőtérben (1.) - balliberális
Publius blogon Pintér Peti írása után ötlöttek fel az alábbiak.
A "balliberális" vagy a „ballib” a magyar jobboldalon szitokszó. Másfelől viszont van létjogosultsága hiszen a függetlenségre és objektivitásra –de legalábbis ezek látszatára adó - orgánumok is használják. És bár én nem szeretem a szót, mégis azt kell mondanom, hogy van olyasmi, hogy ballib kultúra, ballib nyelvhasználat. Illetve a fideszes kamu jobboldal környékén - ha messze nem is az egész táborban - a beszélt nyelv és mítoszok néha annyira alárendeltek a Fidesz hatalompolitikai céljainak, hogy attól a „ballib” gondolkodásmód a maga némileg hűvösebb racionalitásával és kritikai toolkitjével jól megkülönböztethető. Persze nem kell elájulni a ballibtől, ill. néha éppen egy másból fakadó rosszulléttől ájulgat az ember fél óra Klubrádiózás után.
De hogy jobban érzékeltessem, vannak olyan konzervatívok, akik nem a jobboldal hagymázos politikai dialektusát beszélik, hanem ballib dialektusban beszélnek. Csaba László, Barcza György, Hamecz István, Solymosi Frigyes, Balázs Zoltán például, azok számomra is tekintélyes konzervatívok akik ballib gondolkodásmód konform dialektika mentén tudják érveiket kifejteni és hitelt érdemlő kritikai álláspontra helyezkedni az „elmútnyóccév-vel, vagyis az országot súlyosan megrogyasztó balliberális világgal szemben.
Ennek a ballib gondolkodásnak az ellentéte a Matolcsy féle heti kényszeres nagyotmondás, ahol felsejlik a méltán büszke, félig leragasztott szemüvegű kisfiú háttérben a környék legnagyobb kukijával rendelkező papája. Vagy Bogár László globálkomprádor életerőszivattyúja. Na igen, Bogár a magyar posztkádári gyűlölet fantasy megkerülhetetlen klasszikusa, és kénköves lavorjában ott pancsizik a másik nehézbúvár, a fekália lapátolás örök Bayer Zsoltija. Makovecz Imre bácsi meg nyugodjék békében, ha már az életében ez nem jött össze neki, mert néhány interjúja tisztára olyan volt, mintha ő lenne a Rákosi Mátyásba oltott Philipp K Dick. Némi cinizmussal, egy idő után már csak azt várta az ember, hogy mikor jönnek érte az ápolók. Baló György tekintete pedig elnézést kérve biccentett az ennyiből is értő nézők felé - ilyen három logikai bakugrásból megugrott szellemi önmattot még ő sem gyakran látott, pedig Kádárék korában kezdte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
padisah 2015.11.25. 17:03:42
a bal és a liberális szavak összekapcsolása önmagában is egy logikai ellentmondás, amit a szó használói fejében uralkodó konstans kognitív disszonancia ruház fel értelemmel
azért logikai ellentmondás, mert a liberális lényegében azt definiálja, hogy az újraelosztás tengely kisebbik végén kéne lenni, a baloldali meg pont azt jelenti hogy ugyanezen tengely nagyobbik végén
ha a politikai teret kétdimenziósnak képzeljük el, akkor logikusnak tűnik hogy van egy jobb-bal tengely, és akkor lehetne egy erre merőleges liberális tengelyt elhelyezni
egy ilyen térben lehetne valaki a baloldali és liberális sarokban, és akkor arra rámondhatná valaki hogy balliberális, persze ugyanennyi erővel lehetne valaki jobbliberális is
csak ez a tér-képzet hamis, mert definiálatlan hogy mitől jobb és bal az a tengely, és az is hogy a liberálissal tulajdonképpen mi is áll szemben?
ebből fakad a dolog ellentmondása is, mindkét izmus pont ugyanazon tulajdonság egymást kizáró állapotait tekinti kívánatosnak, ami kizárja a kooperációt
viszont nem zárja ki az alárendelődést!
tehát olyan lehet, hogy a vezető szónak megfelelő módon, fogunk egy baloldalit, aki átvesz bizonyos liberálisnak tulajdonított társadalomfilozófiai értékeket, és akkor ő saját magát, vagy mások őt bal-liberálisnak csúfolják
de ő nem liberális, mivel feladta vagy sose volt a fejében elképzelés az alacsony újraelosztásról, ő baloldali volt és az is maradt!
naphegyi vince · http://liberator.blog.hu/ 2015.11.26. 06:51:11
A politikai térnek amúgy nagyon sok dimenziója lehet, de ha csak a legerősebb, ill. már önmagában többelemű dimenzókat használjuk, akkor is nagyon könnyű kettőnél több dimenziót találni, ami túl van az elosztási kérdésen és a kívánatos állami szerepfelfogáson túl. De a liberális csomagnak alapvető része az alacsony elosztás. És ebből az is következik, hogy pl. az SZDSZ a koalícióban feladta liberális értékeit ebben a tekintetben (is).