Már több mint két hete, hogy Hankiss Elemér eltávozott közülünk. (Temetésére már a poszt publikálása után került sor). A magam részéről tartozom neki egy kis nekrológgal.

Nem tudok mondani hirtelen hozzá fogható magyar tudóst és gondolkodót, akinek halálhíre az elmúlt években engem ennyire közelről érintett és ennyire elszomorított volna. Hankiss számomra a kevés legnagyobbak közé tartozott, a haza bölcse volt.  A haza egyik bölcse volt. Többek között vele kapcsolatban gondoltam azt, hogy ha véletlenül én lennék Magyarország miniszterelnöke, akkor biztos, hogy létrehoznék egy afféle bölcsek tanácsát, ahová meghívnám ezeket a magamban csak  archonoknak nevezett, nagy tudású és jószándékú szellemi urakat és hölgyeket.

A tanács mondjuk negyedévente ülne össze két órára, a szándékok szerint nagyobb részt előzetes véleményezésre, és fele vagy kisebb részt az elmúlt időszak konfliktusos, korrigálandó ügyeinek tárgyalására. Az ülések döntő részt nyilvánosak lennének, azért hogy minél több emberhez jussanak el az értelmes gondolatok, minél többen lássák és tapasztalják, hogyan lehet bonyolult társadalmi problémákat körültekintően és kulturáltan megvitatni, megoldásokat kitalálni, ellensúlyozandó a parlamenti és az általános és túláradó közéleti trash-t, ezt a gyakran szándékoltan szennyes és a kevésbé eltökélteteket szándékosan is elijesztő beszédmódot. 

Na nézzük a listát, hogy kik ültek volna Hankiss mellett, ill. kik maradtak. Csányi Vilmos, Romsics Ignác azért jönnek elsőként mert ők Hankiss beszélgetőtársai is voltak utolsó kiadás előtt álló könyvében. Tölgyessy Péter, Mérő László, Csaba László, akik most semmilyen indoklást nem kapnak, bár közéleti szerepléseik többet mondanak nálam.

Babarczy Eszter, az első és itt sor vége felé kicsit olyan kvóta nő. Meg persze nem is, hiszen még őt olyan könnyű volt megnevezni, ellenben az utána következővel már volt némi bajom, de azt tudom, hogy egyetlen nővel nem lehet teljes az archonok tanácsa. Ill. már az írás zárásakor beugrik még Király Júlia, és kicsit belegondolva két további társadalmi ügyekben meghallgatni érdemes hölgyet se lenne nehéz találni. De hagyok helyet, hátha lesznek kommentek. (Mire befejeztem az írást, már lenne vagy fél tucat újabb jelöltem.)

Babarczyt leszámítva az eddig felsorolt értelmiségiek ha nem is kifejezetten öregek, de azért fiatalnak se nagyon  mondhatók. Szerintem jogosan merül fel a fiatalabb generációk megjelenésének az igénye bármiféle bölcsek tanácsa formációban.  Az értelmes fiatalabbakkal vagy középkorúakkal van egy olyan kellemes problémám, hogy ők, egymáshoz hasonló szellemi súlycsoportban túlzottan sokan vannak. Ezért őket egy másik, fiatalosabb és egyben nagyobb tanácsba raknám, ahol az ülésező tagság a túlzott létszámot kezelése érdekében rotálódna.

De másrészt ehhez a külön fiatalabb tanácshoz nem ragaszkodnék, mert az archonjaimról simán el tudnám képzelni, hogy maguk kérnék tanácsuk korosztályos kiszélesítését. Ha a tanács nagyon széles lenne, akkor viszont az már kezdene hasonlítani egy szenátusra, egy felsőházi parlamenti azzal az igencsak lényegi különbséggel, hogy egy parlamenti felsőháznál kell lenni egy közvetlen demokratikus választási komponensnek.

Hogy Hankiss kapcsán miért írtam le mindezt? Szerintem az ő szelleméhez ez az ötletelés nagyon is illik, hiszen ő minden magában erőt és felelősséget érző magyart arra biztatott, hogy vegyük a bátorságot - no meg a toleranciát - és találjuk ki Magyarországot.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberator.blog.hu/api/trackback/id/tr937126641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása