A demokráciák több fontos sajátossága van, egyik rendezhetnek szabad választásokat. De a szabad választás, ahol az állampolgárok titkosan szavazhatnak, önmagában nem elég a demokráciához. Emellett arra is szükség van, hogy a választásokon a pártoknak méltányos lehetősége legyen a győzelemre, a választások között pedig a szabad működésre.

dictatorship-vs-democracy-800x400.jpg

(nem csak a kép: https://www.difference.wiki/dictatorship-vs-democracy/)

Ezzel szemben az autokráciák egyik sajátossága, hogy a hatalom adminisztratív eszközökkel korlátozza a pártok működését, a hatóságok és hivatalok részrehajlással, pártos működéssel gördítenek akadályokat az ellenzék útjába, és egyúttal igyekszenek a maguk eszközeivel nehezíteni a hatalmon lévők leváltását. Ennek a részrehajlásnak a foka eltérő lehet, durvának számít az ellenzéki jelöltek kampánybeli letartóztatása (Oroszország: Navalníj), de a "liberális" autokráciák ennél finomabb módszereket alkalmaznak. Hogy milyeneket, ahhoz elég csak körülnézni Magyarországon.

Magyarországon számos olyan hivatal, hatóság van, ami a közszolgálat helyett a hatalmon lévő Fideszt szolgálja. Amikor az állami hatóságok egyetlen pártérdeket szolgálnak azt pedig pártállamnak nevezzük. A  három legdurvábban fideszes pártállami adminisztratív funkciókat ellátó szerv között ott van az ÁSZ, a Médiahatóság, és az OVB. Az ÁSZ az ellenzéki pártok 2018-as választási kampány során történő végigbüntetésével vetette fel magát a fenti dicstelen listára. (Jegyezzük itt meg: az ÁSZ élén önmagának egykor busás év végi jutalmakat osztó békés megyei fidesz-elnök, Domokos László áll.) A Médiahatóság a propaganda híradók és csatornák ellen felejt el fellépni, az pedig OVB a pártpolitikai üzeneteket toló tízmillárdos kormányzati kampányokat, és álkonzultációkat képtelen észrevenni.

Az ÁSZ most a Momentum és Párbeszéd büntetésével folytatja a pártállam kiszolgálását, hiszen az ellenzék ostoba módon, de legalábbis gyenge stratégiai érzékkel nem lépett fel egységesen az ÁSZ választásokba történő durva beavatkozása ellen. Hiba volt nem megvédeni a Jobbikot, de a Jobbik is végső soron inkább becsicskult, minthogy keményebben és taktikát váltva (a baloldallal kooperálva) szálljon szembe az igazságtalansággal. Pedig az ÁSZ tettére akár közös ellenzéki bojkottal is lehetett volna fenyegetőzni, közös tüntetés(eke)t lehet volna hirdetni. (Vmi ilyesmi végkimenettel :))

Természetesen a lehetőség most is nyitva áll, a közelgő önkormányzati és európai parlamenti kampány miatt pedig érdemes is lenne élni vele. Nem mintha a valódi demokráciáért, egy nem pártállam által uralt szabad nemzetért nem lenne amúgy is érdemes. 

Egyre kevésbé Örülünk Vincent felkeltette az érdeklődésem Szalai Zoltán Mandineren megjelent írása iránt. Végül is, nem csalódtam: még napok elteltével is megmosolyogtat a magyar értelmiségnek - legalábbis a jobboldali és konzervatív részének - felkínált szédítő ajánlat:

ugorjunk közösen egy világmegváltó nyelvest a fideszes pártállam seggébe.

Mert ha jól értem, erről lenne végül is szó. Azt meg én teszem hozzá, hogy mindezt az oribánista rendszer gálánsan meg is finanszírozza. Lehetsz intézetigazgató, propaganda újságodat az olvasottsági adatoktól és a piaci viszonyoktól elszakítva tömi majd ki pénzzel a demokratikus álcahálók mögé felhúzott egypártrendszer. 

 „Egy egyedi, nemzetközileg is értelmezhető, a világ folyamatai által alátámasztott, nemzeti szuverenitáson nyugvó magyar gondolati alapvetés” De most komolyan, Szalai tényleg nem veszi észre, hogy ezek a gondolatokban lényegüket tekintve semmi egyediség és újdonság nincs?! Amit a leír az a politikai-hatalmi elit ideológiai kiszolgálásáról szól, ez a diktatúrák és elnyomó rezsimek tipikus gyakorlata és értelmiséggel szemben támasztott elvárása. Ez egyedinek egyáltalán nem nevezhető, hanem unalomig ismert szériatartozék.

Ami egyedi az legfeljebb az, hogy az EU-ban egy pár éve, tehát történelmi léptéket tekintve frissen felvett, korábban - ha lassan és zökkenőkkel is - de folyamatosan demokratizálódó állam, elkezd visszafelé haladni, és autokráciává válni. Ez a történet ugyan nemzetközileg is jelentős, csakhogy ez egy negatív „szenzáció”. Azért figyelnek ránk, mert kezd egyértelműen látszani, hogy a (nyugati) demokráciáknak még ezzel az újabb kihívással is szembe kell néznie. Terrorizmus, migráció, környezetszennyezés, hogy pár másik kihívást is felsoroljak, és ezek mellé jön be az ál-demokráciák és információs diktatúrák versenye. 

A magyar nemzet és a magyar emberek boldogulását pedig sokkal inkább egy jól működő demokrácia, valódi többpártrendszer képes biztosítani, nem pedig a fideszes politikai elit - leginkább a kurzusértelmiség félreértelmezésein alapuló és saját propaganda gépezete által hangoztatott - zsenialitása.

Valaha tudtam blogot írni, mert volt motivációm és időm. A tudtam persze nem azt jelenti, hogy szuper voltam, hanem azt, hogy volt kedvem és működött is az egész a maga módján. Volt egy kisebb-nagyobb olvasó és kommentelő közösségem. Mostanában, immár két gyerekkel időm az már nagyon nincs, de legalábbis elég kevés. Olvasó és kommentelő közösségem, az nem nagyon van. Illetve legutoljára mindig olyan fideszes droidok akadtak be, akikkel kár beszélgetni, mert olyan messziről vagy szellemi mélységekből jönnek, hogy nekem az nem fér már bele.

Motivációm van. Legalábbis valamiféle motivációm van. Viszont nem találom a blogírás formátumát ehhez a motivációhoz.

Aztán arról is szól ez a történet  index.hu/blog.hu-s címlapra kerülő sztorik annak idején annyira munka- és időigényesek voltak számomra, hogy ez nem működőképes modell. Ennél rövidebb formátum kell.

De akkor mi lehet a működőképes modell.

Emellett az is benne van a dologban, hogy változik a környezet. A blogter.hu-s, aztán két blog.hu-s korszakom óta megváltozott a blogszféra működése is. Más a technológia és más a dizájn igény, amivel egyelőre nemigen tudok lépést tartani. Lehet, hogy egyszer összeszedem magam, de oldschoolságom egyfajta gát. Vagy ezen a technológia megismerés kerülésen kéne változtatni, vagy megadni magam, és elfogadni, hogy nem lesz index.hu címlap, hanem csak magamat fogom keresgélni és szórakoztatni. Gyakorlatozgatni. Gyakorlatozgatni a - lehet, hogy el sem jövő - nagy, következő csatára, vagy a nagy, következő akármire. De igazából az első kettő is bőven elég.

Ezzel az írással csatlakozom a 2018 áprilisi tüntetés sorozathoz. Az Orbán Viktor vezényletével és Fidesz közreműködésével az elmúlt nyolc évben kialakított jobbunista pártállam elcsalta a választásokat. Az ellenzéki szavazók nagy része jogosan frusztrált és dühös. A düh azonban nem elég meg kell találni az jobbunista egypártrendszerrel szembeni ellenállás stratégiáját és módszereit.

Elcsalt választások

Nem az eredményeket, nem a szavazás lebonyolítását csalta el a Fidesz. Egyfelől magában az orbánista választási rendszerbe van bekódolva a csalással felérő aránytalanság,  másrészt az orbánista politikai berendezkedés, az elmúlt nyolc évben kiépült fideszes pártállam működésének rendszere olyan, hogy abban az ellenzéknek nincs méltányos esélye a győzelemre. A tisztánlátást pedig az se könnyíti meg, hogy az ellenzék maga is egy bizonyos fokig csődöt mondott.

460 milliárd forintnyi tiltott pártfinanszírozás

A közmédiának hazudott fidesz-média működése annyira elfogult és olyan mértékben alárendelt a Fidesznek, hogy négyéves működése 360 milliárd forintnyi tiltott pártfinanszírozásnak felel meg. (Most egy rövid megjegyzés erejéig térek ki csak arra, hogy a fidesz-propaganda gépezet messze túlmutat a közmédián, annál nagyobb és komplexebb rendszert alkot.) A migráns kampány nem a Magyarországra érkező menekültekkel kapcsolatos kormányzati tájékoztatásról szólt, hanem a Fidesz alantas politikai hisztériájáról, ami tartalmában és összegében újabb 100 milliárdos törvénytelen pártfinanszírozásnak felel meg. Tehát elsőként azt kell kimondani, hogy a Fidesz 460 milliárd forintos tiltott pártfinanszírozással, közpénzből megvalósított, kormányzati és közszolgáltatási tájékoztatásnak hazudott pártkampánnyal csalta el a választásokat.

A jobbunista pártállami szíve – az illegitim választási rendszer

A jobbunista pártállam tartós fennmaradásának egyik legfontosabb alapköve az illegitim választási rendszer. De facto inkább ez jelenti az orbánizmus alkotmányát, mint a csak a kevés értelmiségi által olvasott fideszes alaptörvény. 

A jobbunista választási rendszer azért illegitim, mert a magyar választók akaratának érvényesítése, a magyar társadalom sokszínűségének érvényre juttatása helyett, egy fidesz-típusú párt állandó hatalomban maradását szolgálja. Részletekbe jobban belemenve azért illegitim a választási rendszer, mert (1) a második forduló eltörlésével, (2) a nyugat-európában élő magyarok szavazati jogainak adminisztratív korlátozásával, (3) az egyéni körzetek túlzottan magas mandátum arányával, (4) az aránytalanítást erősítő győztes kompenzációval a szavazók többségét a szavazati jogainak érdemi részétől megfosztotta. A részleges szavazati jogfosztás pedig egyenértékű a szavazatokkal érvényesíthető demokratikus politikai jogaiktól való megfosztással. Az itt felsorolt mechanizmusokon keresztül éri el az orbánizmus választási rendszere, hogy az ellenzéki választók és pártjaik a többségük ellenére, még elvben a rendkívüli többséget igénylő alkotmányozási kérdésekből is teljesen ki vannak zárva.

Az illegitim választási rendszer eredményeit pedig nem kell elfogadni. Legkevésbé a tüntetőknek kell elfogadni.

Meg kell szervezni az ellenállást!

Mind a tüntetések szervezőinek, mind az ellenzéki pártoknak most kéne összeülni és megbeszélni, hogy milyen formába öntik az eddiginél sokkal szervezettebb politikai ellenállást. Meg lehet csinálni, de nem lesz egyszerű, egyrészt, azért mert a tüntetések szervezői se nem profi politikusok, se nem profi politikai (civil) mozgalmárok. Másrészt meg azért, mert az ellenzéki pártok pedig az újabb hatalmas választási és politikai vereség után többnyire romokban hevernek.

Pedig legalább három nagyon sürgető teendő van, melyekben már következő tüntetésig előre kéne lépni:

  • A tüntetéseket intézményes ellenállási formákba kell becsatornázni.
  • Értelmes politikai követelésekkel kell előállni. Közös célok nélkül nem lehet. Az orbán-rendszer
  • Az ellenzék szereplőinek tárgyalásokat kell kezdeni.

 apr_14_1.jpg

(Fotó: Index.hu)

A tüntetéseket intézményes ellenállási formákba becsatornázni.

A szombati tüntetés sikeres volt, de hetente tüntetni nem lehet. Már a most következő szombatra nagy a kockázata, hogy csökkenjen a lendület. Pedig amíg még van a felháborodásban erő, addig kell a tüntetéseknek új energiát és célokat adni és ezzel egy időben az energiákat szervezettebb politikai cselekvés felé terelni.

A tüntetéseket jobban is meg lehetne szervezni, bár nyilván nem könnyű feladat. Ennél érdekesebb és több politikai-tartalmi és színpadi kellékre is szükség lenne. Valamint az ellenállás konkrét formáira is javaslatot kellene tenni.

Az ellenállás konkrét formái például ilyenek lehetnek:

  • Meghirdetni, hogy a tüntetés mozgalommá szerveződik: Szabad Magyarország Mozgalom
  • a mozgalom létrehozza a (csak bemondok valami nevet találomra) Szabadság Köreit:
  • a Szabadság Köreinek feladata lenne a nemzeti ellenállás rendszerének és az ellenállás kultúrájának kialakítása, az új, jobbunista pártállammal való hatékony szembenállás formáinak megtalálása
  • a Szabadság Köreiben részt vehetnek egyaránt az ellenzéki pártok, a párt nélküliek és az új pártot alapítani akarók
  • mivel a politikai képviselet pártok dolga, ezért az SZK a meglévő pártokhoz csatlakozást is támogatni kívánja
  • a mozgalomhoz csatlakozó párt nélküliek, vagy elégedetlenek pedig később döntenek, hogy párttá alakulnak-e
  • a következő tüntetést egy hónap múlva, a civil-ellenes törvények megakadályozása érdekében és a parlament megalakulására időzítve érdemes megtartani
  • honlapot kell létrehozni, amihez adományokat kell gyűjteni

Lehet, hogy célszerű lenne a Közös Ország Mozgalommal megállapodni a KOM infrastruktúrájának legalább átmeneti használatáról is. 

Értelmes politikai követelésekkel előállni.

Közös politikai célok nélkül nem lehet. Az előbb felsorolt „ellenállási formák” alatt azonban máris szerepelnek egész konkrét politikai, azon belül is önszervezési célok. De ennél többre is szükség van.

Az teljesen világos, hogy az orbán-rendszer megbuktatása a fő cél, de hogy ezt hogyan lehet elérni az már kevésbé. Olyan célokat érdemes választani és rendszerbe szervezni, melyek egymást erősítve, szisztematikusan visznek közelebb a fő célhoz. A már elhangzott célok közül három volt olyan, ami hosszabb távon ilyen értelmes cselekvés-sor felfűzésére alkalmasak:

  • A választási rendszer megváltoztatása
  • Polt Péter lemondatása
  • Teljes ellenzéki összefogást

Ezt én két további dologgal javasolnám kiegészíteni. Követelni kellene még :

  • A civil szervezetek elleni támadások leállítását
  • A közmédia – demokratizálását

A civil szervezetek elleni támadások leállításának követelését két fontos érv támasztja alá. Egyrészt elég egyszerűen belátható, hogy a civil szervezeteken keresztül, végső soron a nyugati, liberális demokrácia és az egyéni polgári önszerveződéseket igyekszik ellehetetleníteni a fideszes pártállam. Másrészt nagyon úgy néz ki - ahogy már volt is szó róla -, ez lesz a pártállam kiépítésének sorban következő építőkockája.

A következő négy év tüntetésinek erősen célba kell venniük a közpénzből finanszírozott, pártpropaganda intézményeket, hiszen ettől is volt elfogadhatatlanul igazságtalan és antidemokratikus választás. Célzott tüntetések, vagyis a propaganda gépezet intézményeinek szimbolikus ostroma nélkül az emberek nem fognak kellően széles körben tudomást szerezni ezen intézmények perverz működéséről. Egyben az intézmények elleni lázadás tök nyilvánvaló elhazudása, kifejezetten jó példa lehet arra is, hogy megértessük az átvert vidékkel, és nem csak velük, hogyan is működik a jobbunista hazugsággyár.

Ha új választást követelünk, ahhoz érdemes tudni, hogy a Fidesz ebbe nulla eséllyel fog belemenni. Ahhoz égni kéne pár épületnek és folyamatosan 100 ezreknek kéne az utcán lenniük. Ennek ellenére a választás elcsalását napirenden lehet és kell is tartani.

Az ellenzék szereplőinek tárgyalásokat kell kezdeni.

Az ellenzéki pártoknak máris el kellene kezdeni készülődni a jövő májusi Európa Parlamenti és a jövő őszi önkormányzati választásokra. És érdemben reagálniuk kell az elhangzott követelésekre. 

Ha profitálni akarnak és egyszerre erőt adni és erőt meríteni a tüntetésekből, akkor közös és megerősítő jellegű deklarációkra lenne szüksége. Ezek nélkül a tüntetések ereje csökkenni fog, másrészt - ha nem fullad ki gyorsan a lufi -, akkor jó eséllyel fogja célba venni és kihívást fog intézni a kudarcot vallott ellenzék felé is. 

Az igazi szabadságharc

Az orbánizmus csak az erőből ért, az is egyre valószínűbb, hogy kemény, nehézségekkel teli, de egyben katartikus új szabadságharcban kaphatjuk vissza demokráciánk. A kényszeresen hazudozó rendszer értelmetlen EU és Soros György ellenes harca helyett, a magyar nemzet valódi küzdelme, az elnyomó és korrupt rezsim ellen folyik már egy jó ideje. A gyenge ellenzék, egyik hibája, hogy ezt sem volt képes tudatosítani.

Persze azt is le kell szögezni, hogy a rendszerváltás 20-28 éve nem telt el teljesen feleslegesen. A nyugatos, polgári minták, ha ki nem is fejlődtek, de gyökeret vertek. Átkerültünk a Nyugat-Európa és az USA érdekszférájába, ahol az egyéni és politikai szabadság a Föld összes rendszeréhez képest a relatív a legnagyobb. Ebben nyugatos, keresztény-zsidó kultúrkörben a szabadságharc messze nem lesz olyan kemény, mint az 1848-as vagy 1956-os szabadságharc küzdelmei voltak. Vér talán egyáltalán nem fog folyni, és ha véletlenül fog is, akkor is nagyon-nagyon kevés.

Nem jönnek orosz és szovjet csapatok. Illetve jönnek ők - sőt már itt is vannak - de igazán csak a kibertérben lesznek aktívak. Magyar zsarnokokkal kell elsősorban megküzdeni. Olyan szerencsés és különleges történelmi időket is élünk, ami ritka volt a magyar történelemben. Ha az ellenzék kicsit is ügyes, akkor most kaphatunk érdemi politikai és pénzügyi segítséget is a Nyugattól. Amire Rákóczi Ferenc és az 56-os forradalmárok hiába vártak, az most sokkal inkább elérhető.

Ez a szabadságharc ha nem is könnyen, de akár négy év múlva is megnyerhető. Ha ügyesek vagyunk már 1-2 éven belül jóval könnyebb lesz, mert akkor már érezni fogjuk Orbán Viktor zsarnoki rezsimje végstádiumába lépett, és nagyjából arra felé tart, ahová Gyurcsány-kormány is 2008 tavaszától tartott. Nagyon ideje lenne már, hogy a szánalmas fidesz eliten is beteljesedjen „a szent átok”.

Igazából már harmadik, negyedik, ötödik „Másnap”-ot kezdem. Hajnal van, nem tudok aludni. A vereség után  ez hamar eljött nálam. A nemalvás és a cikázó gondolatok. (Fuff, elég kemény lesz holnap a munkahelyen.)

Nem volt totális meglepetés, noha a kétharmad negatív meglepetés. És negatív meglepetés az Együtt 1% alatti eredménye is. De azt is érdemes leírni, hogy pl. a Momentum parlamenti bejutása, vagy az ellenzéki győzelem (ill. csak a Fidesz abszolút többség elvesztése) például sokkal nagyobb meglepetés lett volna.

És akkor most van két jó hírem, ami tulajdonképpen egy. Az istenek a háborúban születnek. A NER gyilkosa, vagy ha úgy tetszik - és maradva a vallásos, szakrális párhuzamnál - Magyarország Demokratikus Megváltója (MDMA) is jó eséllyel most fog megszületni.

Egy liberális megváltás mítoszban az MDMA persze lehet egy szervezet, egy mozgalom, egy párt is. Másfelől meg az van, hogy a vezércentrikus magyar politikában nagy sanszok vannak arra is, hogy egy ellen Orbán emelkedjen ki a szépen forrósodó pesti aszfaltból.

Hmm, ez az MDMA amúgy egész pofás, áthallásos rövidítés. Nagyon is MDMA, mert miért ne lehetnénk egy rút ellenséges világban is boldogok? És miért lenne baj, ha mi magunk lennénk az ellenállás templomai? Ha a testünk és lelkünk lenne az ellenállás temploma, a rossz szabályok elleni lázadás - rossz esetben önpusztító, de jó esetben delejesen szépséges - temploma.  

Mert csak akkor fog működni, ha sokan leszünk. Ha nemes dühünk mellett, legalább annyira vezérel és életben tart minket a boldogság, az élet, a nemes küzdelem szeretete. Akkor könnyű lesz sokan lenni. Ha pedig sokan leszünk akik a nemzeti ellenállás templomaivá válnak, akiben a magyar szabadság,  a folyton és megintcsak megbotló magyar  polgárosodás és egy szinte sosemvolt magyar demokrácia szentlelke lakik, akkor 2022-ben padlóra küldjük Orbán Viktor országlását, és véget vetünk az utolsó, de szokás szerint mocskos virágzásba boruló fideszes perverz demokráciának.

Persze minden sokkal hatékonyabb egyházba és vallásba szervezve. Ha ez nem lenne így, az előbbieket már régen eltűntette volna a társadalom belső evolúciója. A politikai megváltás egyházait viszont általában pártoknak szokás nevezni. De a pártok, akárcsak az egyházak egyaránt mozgalomként kezdik. És akkor vissza is kanyarodtunk a vezér vs. szervezet dilemmához, ill. nyitjuk a mozgalom vs. párt dilemmát.

De nem most! Mert mára ennyi volt.

Winetou szólt hozzátok.

Apacsok, ne sírjatok! Még akkor sem, ha négy év háború következik.  Nem ti akartátok, de földünket nem vehetik el a narancsarcuak.

egyutt_batrake.jpg

Mert a régi baloldalra nem érdemes, ők nem hoznak valódi változást, hiszen nem a 2010 előtti világhoz való visszatérés a cél. Emellett az is fontos, hogy egy valódi demokráciában kell, hogy következménye legyen a dilettáns politikának, az ország gazdasági megroppantásának, a korábbi időszakra is jellemző korrupciónak.

A régi világgal való szembenállásban az Együtt ugyanazon az állásponton van, mint az LMP és a Momentum. Amiben eltérés van az a választási stratégia, és az, hogy a 2010 előtti világ kritikája ellenére az együttműködésre kell törekedni, amíg nincs realitása a régi baloldal nélküli kormányváltásnak. A  2018-as választási stratégiában és felkínált vízióban az Együtt jobb volt mind  az LMP-nél, mind a Momentumnál, nem beszélve a Párbeszédről. (A Kétfarkúak meg eleve nem is akarnak ebben a „hagyományos” politikai mezőben versenyezni.)

Az Együtt szerint a fideszes pártállam legyőzése után az ország sikeres újjáépítésére és a nemzet belső békéjére az jelenti a garanciát, ha a régi baloldal mellett legalább 15%-nyi új és egyértelműen demokratikus elköteleződésű erő is megjelenik az új kormányban.  A Jobbik gyűlölettel terhelt múltja és kétes hitelességű változása miatt kiesik a 15%-ból. Még akkor is, ha a Fidesz elleni nemzeti szabadságharcban kifejezetten érdemes velük is törekedni az együttműködésre.

Az Együtt választási stratégiája és víziója volt a legjobb. Hozz létre egy demokratikus pártok szövetségén alapuló új pólust. Majd erővel a hátad mögött ülj le tárgyalni a régi baloldallal és akár a Jobbikkal. (Na jó ez a jobbikos vonal az LMP-nél és Momentumnál inkább megvan, az Együttben ezzel kisebbségbe kerültem).

Szél Bernadett miniszterelnöksége a politika szép hazugságai közé tartozik. A hazugságokkal pedig az a baj, még ha szépek is, akkor sem lehet rájuk érdemi stratégiát építeni.  Az LMP számára hiába lenne remek eredmény 8% elérése, de kormányalakításhoz, a miniszterelnök-jelöléséhez ez édes-kevés.

Az Együtt megpróbálta felépíteni ezt a pólust, az LMP pedig mondvacsinált kifogásokkal többször is elhajtotta Juhász Pétert. Mert valójában az Együttel az LMP nem akart együttműködni. Talán a Bajnai-féle pártszakítás és az ebből fakadó LMP-s sértettség állt mögötte, talán más (is).

Az LMP ugyan a Momentummal próbálkozott egy szövetség létrehozásával, de a kikosarazás után az Együttel könnyen folytathatta volna, hiszen az minimum újabb 1-2%-os eredményt hozott volna. (A Párbeszéddel pedig meg még többet, de itt már duplán játszik az LMP-s sérelmi faktor). Ez a formáció Botka bukása után valódi esélyt kapott volna, hogy az LMP irányításával átvegye a demokratikus oldal vezetését, egyszersmind erősebb csatlakozási kényszer elé állítva az elszürkülő Momentumot. De az LMP nem az újabb ellenzéki szavazók megszerzésére, hanem saját sérelmeire figyelt elsősorban. Kompromisszumképtelen volt, elhajtotta az Együttet és elszalasztotta 2018 lehetőségét, a lehetőséget és a reményt egy új, demokratikus pártok által dominált kormány- és rendszerváltó szövetség felépítésére.

Ráadásul azzal, hogy az LMP az együttműködést elutasította, a két pártot abba az irányba kényszerítette, hogy harcolniuk kelljen egymás ellen az új pólus szavazókért.

A Momentum még az LMP-nél is kompromisszum-képtelenebb párt képét mutatta, aminek szinte semmi elképzelése nem volt 2018-ról azon túl, hogy maguknak ki kell kaparni az 5%-ot. Ezt a választók is érzékelték, és így mára a Momentumtól nagy meglepetés lenne a parlamentbe jutás.  

Ha az Együtt erősebb párt lenne, akkor sokkal előrébb tartanánk mind az Új Pólus, mind az Új Pólustól várt új Magyarország megteremtésében. Minden Együttre leadott szavazat egy új, demokratikus Magyarországra és az ezt megteremteni akaró új politikai póluson belüli erősebb együttműködésre leadott szavazatként értékelhető. Aki az Együttre szavaz az egyúttal az LMP-nek és Momentumnak is üzen és jelzi, hogy több együttműködést vár el ezektől a pártoktól. Ez az üzenet független attól, hogy az Együtt eléri-e az 5%-os küszöböt vagy sem.

(Persze az Együttre leadott szavazat jelzés a többi pártnak és a többi választónak is, de ezeket a triviálisabb üzeneteket most nem magyaráznám el. Illetve korábban megtettem, többek között itt, no meg itt is.  )

 

Az LMP Momentumnak tett újabb együttműködési ajánlatában volt logika. Az LMP sérelmi politizálásának mozgatórugóit ismerve - bár ezt el nem fogadva - az is érthető, hogy miért csak a Momentumban látnak szövetségest az új demokratikus ellenzéki szereplők közül. Már legalábbis azok közül, akik tartósabban láthatók a médiában is, mert Gémesi Új Kezdetét csak az LMP emelte ki a láthatatlanságból.

Az ember még emésztgette az ajánlatot, amikor megérkezett a Momentum szerintem kissé irracionális, de bizonyos szempontból roppant szórakoztató válasza. Az Új Pólusra nemet mondó LMP-t ugyanis éppen saját választási technikázós, és egyben meglehetősen üres lózungjával kosarazta ki Fekete-Győr András.

Noha ez sok szempontból rossz válasznak tűnik, másfelől az LMP valahol nagyon is megérdemli, hogy azzal ejtsék pofára, amivel ő is folyamatosan kikosarazta az Együtt hasonló kezdeményezéseit. Ebből a szempontból Fekete-Győr válasza nagyon is frappáns volt.

Valóban nem a disznóvágással kellene foglalkoznod, hanem azzal, hogy csicskapártod parlamenti különítményét miért töltötted fel ilyen nyomorult kreténekkel.

"Azt a rendszertípust, amelyik a demokrácia bizonyos formális jegyeit megtartja ugyan, de a hatalom nem leváltható, autokráciának nevezem".

Kornai szavai - az én fülemben legalábbis - úgy szólnak, mint amikor modernitás technokrata-prófétája  a racionalitás és a tudomány hideg tárgyilagosságával szentírás-szerű ítéletet kiált a pusztába. A képzavar szándékos, mert talán így adható vissza Kornai megnyilvánulásának ereje. Ebben az érzésben egyetemi emlékek is benne vannak, mert Kornai  könnyen érthető érveléstechnikája és tudományos beszédmódja már akkor is kellemes heuréka élményt jelentett. Tessék, itt van valaki a magyarok közül leginkább közel jutott a közgazdasági Nobel-díjhoz, és erre a közgazdász zsargont és tudományos hókuszpókuszt a lehető legtakarékosabban használva, milyen tisztán és világosan tud beszélni. Tehát akkor lehet, és ha lehet, akkor kell is így beszélni a bonyolult dolgokról.

Kornai csak látszólag téved, amikor azt mondja, hogy a rendszer nem leváltható. De ugyanő a Mancs interjúban kifejti, hogy demokráciában szükségesnél jóval nagyobb erők mozgósításával ezek az autokráciák is leválthatók.

"A demokráciában békésen, civilizáltan leválthatók a kormányok, nem kell hozzá háború, polgárháború, belső konfliktus, netalán népfelkelés...

...vagy egy olyan globális krízis, amitől tényleg összeomlik a gazdaság. Demokráciában békésen el lehet köszönni az előző kormányzattól, sőt, a választáson bukott vezetőnek illik mosolyognia és kezet fogni a győztessel. Ez az első feltétel az autokráciában nem teljesül. A demokráciában ráadásul erős a fékek és ellensúlyok rendszere – az autokráciában gyenge."

Vagyis elképesztő erőfeszítések árán az Orbán-rezsim is leváltható. Attól tehát, hogy elméletben ugyan lehet a mai magyar választáson nyerni, attól még a gyakorlatban annyira nehéz, hogy az már megkérdőjelezi a rendszer demokratikus voltát. Mert úgy kell győznöd, hogy egy évi minimum 100-150 milliárdból finanszírozott pártállami propagandagépezettel, pártérdekeket szolgáló hivatalokkal és intézményekkel (Ügyészség, MNB, Számvevőszék, OVB) is meg kell küzdened.  Különösen azért nehezen érthető, hogy miért építi le Orbán a demokráciát, mert ezt a rossz állapotban lévő ellenzéket, amúgy is el tudná verni, az előbb nagy vonalakban felvázolt, nyugati-putyinista eszköztár nélkül.

Persze van egy hatalmas erő, aminek megfékezésére Orbán kénytelen minden aljas trükköt bevetni, ez pedig a magyarok örök elégedetlensége és a hagyományosan könnyen előhozható proteszt- és kormányváltó hangulat. Néha kevésbé jogosan büntetett ez az örök elégedetlenség, mint pl. 1998-ban, 2002-ben, de a mostani rendszer elképesztő korrupciója, a demokrácia lerohasztása miatt, ez most nagyon is igazságos lenne. Ami igazságos, azt pedig könnyebb előhozni, ha nem tök hülyék az emberek. Márpedig nem tök hülyék, még akkor se, ha a propagandának nem tudnak könnyen ellenállni.

Szimpatikus ez az Anne Applebaum. Nem most kezdte.

Persze az is szép és értékét adja a beszélgetésnek, hogy mindkét fél saját igazát láthatja benne. Őrült Milliomos Mária is pl azért közölte, mert azt hiszi, hogy ezzel milyen jól megvédte Orbánországot, amit ő következetesen Magyarországnak nevez. Vagy rosszabb esetben nem hiszi, de a nagy mennyiségben zsákolható csicskapontért muszáj volt közölnie. 

Mérges vagyok egy kicsit. Meg ideje is volt.

Mérges vagyok, mert éppen erről akartam írni. Már megvan legalább 66-ba, de még kéne egy-két nap hozzá, de betegek és éjszaka harákolnak, meg ordítoznak a kis puják. És akkor mit látok hétfőn? Hogy Gyuri bá csipkerózsika álmából ébredve jól keresztbe tolja a projektet az első visszavágós közleménnyel. A késve született posztot meg eztán lehet jól újrapozícionálni. 

De mégis csak nagy agykontrollos ez a Gyuri bá, hogy ezt témát így rám is teleszugerálta. Persze nem szugeráció ez, hanem nekünk liberákoknak ott van a fülünk mögött az oldschool kis rádió, amire New York - Telavivból 0-24-ben tolják az adást. Hogy vérét vegyük-igyuk a Keresztény-Európának, meg Magyarország anyácskának, meg Orbán-faterkának.

Twitter Béla az elektronyos politikai zsebepika fenegyereke, a láma újhullámos dalainak 77-ik reinkarnációja. És ma még fog egyet bizonyítani.

Mert nem megy a hosszas okosozás, a szavak egyszerre finom és logikus, ámde valami fura belső drive-tól elnyúló szövése. De a tenni vágyás nagy, az idő meg kicsi, így muszáj lesz megtörni Bélába.

 

Két blog (Winetou, Felhajítógép) is megírta már nagyjából, hogy mi is gond Szél Bernadett "nem vagyok matematikus" kijelentésével, de a lényeget még egyszer aláhúznám. A legnagyobb probléma jelenleg az az LMP-vel, hogy ennek a többre érdemes pártnak szánalmasan gyenge és minden realitást nélkülöző víziója van Orbán-rezsim és a Fidesz 2018-as leváltásáról.

Mielőtt továbbmennék az LMP kritikájában azt azért fontosnak tartom leszögezni, hogy az LMP-re nagyon is számítanék egy tisztességes Magyarország megteremtésében, számomra ennek a pártnak és becsületes vezetőinek elképzelései jóval fontosabbak és jobban érdekelnek, mint a szánalmas MSZP és az igencsak problémás DK körüli történések.

Az LMP a "választási technikázás" és a "matematikázás" elutasításával valójában azt mondja, hogy ők nem akarnak gondolkodni, olyan dolgokról, ami számukra valamiért kellemetlen. Végső soron azt is jelenti, hogy az LMP nem hajlandó szembenézni a teljes valósággal, és a magyar politika egyik legnagyobb kérdésre, valódi válaszok helyett csak mellébeszélésre futja. Egy példával illusztrálva, hiába kéri ki magának valaki, hogy ő igenis tudja, hogy mennyi az 1x1, ha a válaszában csak azt bizonyítja be, hogy ő aznapra megírta a házi feladatot. (Ez is nagyon fontos, csak nem ez a kérdés.)

Az LMP azt mondja, hogy szavazzatok ránk, és akkor jó lesz. Csakhogy még ha az LMP egy elképesztően sikeres 8-11%-os eredményt ér el, akkor is simán összejöhet a Fideszes a kétharmad. Márpedig az elmúlt hét év alapján teljesen világos, hogy a kétharmados Fidesz olyan mértékben rohasztaná tovább és vinné újabb diktatórikus irányokba a magyar politikai berendezkedést, hogy abból 2022-ben egy 10%-os LMP se tudna semmit csinálni. Vagyis egy 2022-es győzelem felé vezető úton is a kétharmad megakadályozása jelenti az első lépést. De a példaként hozott 8-11%-os LMP-s siker esetén is nulla egyéni körzetet hozó párt önmagában még nem lesz a kétharmad akadálya.

Az ellenzéki őrültekházát persze az teszi igazán rémisztővé, hogy a Momentum még az LMP-t is képes felülmúlni a politikai öncélúságban.

Akkor már inkább az agymosás győzött, és elvette az ilyenre fogékonyak kevés eszét.

"Mert hagyták, hogy győzzön a terror!Vissza őket az őshazába mindet és ott terrorkodhatnak. Még nem elég?? Mikor lesz már elég Európa számára, vagy ott is minden vezető debil? Ejnye ősök, mit műveltetek??"

Olvasom a Polgár Portál cikkéhez írt kissé agresszív hangvételű kommentet.

Ugyan mitől győzött volna a terror?! Ez leginkább ahhoz hasonlít, amikor egy csatában, valaki elkezd sikoltozni az első katonák elestekor, hogy győzött az ellenfél. végünk van. Ekkor a valós helyzetértékelés nem az, hogy a csata  elveszett, hanem az, hogy van egy pár ember, a seregben, aki eléggé be van ijedve. A gyávákat ilyenkor célszerű hazaküldeni (illetve a gyávaságot ennél keményebb módszerekkel is büntették annak idején), hogy ne rombolják feleslegesen a harcolók morálját.

Ahogy a háború, nem a gyáváknak való, úgy egy bonyolult világban egy ország előtt állító kihívások megoldását sem a pánikolókra, vagy az ostobákra kéne bízni.

Ha végignézünk Európán és megnézzük a muszlim országokat, akkor egyáltalán nem  az az összkép, hogy Európát győzte le a terror. Európa békéje, alacsony terrorfenyegetettsége a boldog 90-es és 2000-es évtizedekhez képest valóban romlott, de a 70-es 80-as évek döntően saját gyártmányú (IRA, ETA, stb.) terrorjának idejéhez képest jobb a helyzet. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden mehet az eddigi mederben, hogy ne lenne szükség a terrorellenes intézkedések megerősítésére, a bevándorlás erősebb kontroljára, lassítására, a beérkezők –az itteni kultúrát nem elfogadók- szűrésére. De ezekre az intézkedésekre éppenséggel képes Európa.

A muszlim világban sokkal nagyobb áldozatokat szed a terror. Valahol klasszikus (vahabita) muszlim terror, Valahol meg posztkomcsi vagy más diktatórikus elnyomás  (Üzbegisztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán, stb. ) miatt élnek erőszak által megfélemlítve az ottani emberek.

A Polgár Portál publicisztikája a kommentekhez hasonlóan színvonaltalan, meglehetősen sok rosszindulatú csúsztatást - ha keményebben fogalmazunk hazugságot  - tartalmaz:

  • Csak az sajnálja ténylegesen a terror áldozatait, aki muszlim háborút vízionál. Tehát olyan nincs hogy csak muszlim terroristákkal, hanem egyből a muszlim világgal, vagyis minden muszlimmal harcban állunk.
  • A liberálisok terrorista pátyolgatók. Elég ostoba gondolat, hogy aki máshogy gondolkodik a terrorellenes fellépés mikéntjéről, mint a szerző, az egyből terrorista pátyolgató
  • Pitiáner trükk, hogy a szerző úgy tesz, mintha szkepticizmusa lenne a baj, és nem pedig az hogy  vitapartnerei álláspontját meg sem érti, és feleslegesen gerjeszt indulatokat akár a más véleményen lévők, akár a beilleszkedni képes muszlimok ellen.  

Németh Szilárd eheti hazugságparádéjával a Fidesz lealjasodásának újabb állomásához érkeztünk, bár aligha az utolsóhoz. Jó párszáz lépcsőt és jó pár szintet megtettünk lefelé, és a lefelé tartó úton fokozatosan fejlődő/felzárkózó demokráciából, autoriter féldemokráciává váltunk.

Most hagyjuk is, hogy senki nem önként akar ide menekülteket betelepíteni, mert a menekültek befogadása sokkal inkább humanitárius kényszer egy bizonyos erkölcsi, emberi szint felett. Az akarat inkább a menekülök részéről van meg, és az európai oldalt inkább a kialakult helyzethez való alkalmazkodás jellemzi. A hazugságok helyett azonban vegyük inkább szemügyre a hazudozó "becses" személyét, pontosabban az archetípust. 

Németh Szilárd karaktere történelmi párhuzamokat juttat eszünkbe: ostoba, erőszakos, csak a betanult szöveget nyomja, nem reagál érdemben a külvilágra és az érvekre, csak a koncepciós eljárás ráeső részét végzi el. Ezt az ávós keretlegények-szerű figurát bizony már láttuk, ez pedig egy olyan rezsim, amikor ismét szükség van kissé leporolt és felújított változatra. Néhány új cicoma, néhány lecserélt jelszó ellenére a típus könnyen felismerhető.

Most tehetetlenek vagyunk vele szemben, de tudjuk, hogy egy tisztességes rendszerben felelősségrevonás és akár börtön várna rá, most azonban él és virul. Szépen hájasodik adónkból. Mert megint olyan szomorú időket élünk, ami ezeket a kártékony és gyenge minőségű embereket emeli hatalmi helyzetbe. Az 50-es évek pártállami börtönei helyett az új, fideszes pártállamnak modernizált pozícióban, szóvivőnek csúfolt kommunikációs verőlegényeként, a propaganda sameszaként van szüksége erre a morális gátlások nélküli figurára. Nekünk egyelőre ennyi jutott a fejlődésből, hogy már nem fizikailag, csak szellemileg fáj.

A szellemi verőlegény hasznos ügynöke a rezsimnek, de könnyen el is dobható. Egyrészt azért kell a gyűlölködés visszatetszést keltő szólamait Rezsi Szilárdoknak megszólaltatniuk, hogy Orbán által eljátszott joviális karakternek ne kelljen. Fontos, hogy Orbán szerethetőbb legyen. és kevésbé legyen hasonlatos a történelemből ismert totalitárius és nyíltan uszító, de bukott zsarnokokhoz. Másrészt meg arra, is jó, hogy ne az elnyomó rendszer bonyolultabb feladatainak irányításához értő és nehezebben pótolható figuráknak kelljen bepiszkítani a kezüket, és viselni a felelősséget, ha kiderülne ez mégis sok a magyar társadalomnak és az uszítót fel kell áldozni. 

 

Beteg rendszereknek, úgy látszik, nélkülözhetetlen ez az embertípus. Mi meg jobb ha az eszünkbe véssük, hogy mi becsületes magyarok az igazi szabadságharcuk sokkal inkább a Fidesz és nem pedig Brüsszel ellen vívjuk.

Április végén ragadtam be vázlat szinten egy poszttal az ellenzékről, és az ellenzéki öncélúságról. Most publikáltam, de régi dátummal.

Lassan már egy hónapja, hogy megjelent az elmúlt évtized számomra egyik legfontosabb politikai publicisztikájának 10 éves utóirata.  Pár napon belül pedig kicsit falnak ment a pólusképzést meghirdető interjúval Juhász Péter. Persze az igazán érdekes az, hogy kifejezetten jó ügy érdekében kenődött el Juhász a magyar politikai valósáság falán, így az eredmény inkább pozitív. Juhász Péter nem mellesleg elnök is abban a pártban, amihez még bőven  egy évvel a Momentum megjelenése előtt csatlakoztam. A két említett indexes cikk - egy publicisztika és egy interjú - között nagyon is van összefüggés, már azon túl, hogy a szabad és demokratikus politikai nyilvánosság milyen fontos tere lett az index.hu.

Éppen végzős volt a Közgázon Orbán Krisztián, egy felvételi felkészítő egyetemi szervezet központi figurája, én meg negyedikes gimnazista. Az előkészítő tábor után miután - többek között - Orbán Krisztiánt is meghallgattam a történelemről és a világról beszélni, már nem a szüleim kedvéért akartam közgázos lenni. A hasonló egyetemi szocializáció miatt a Féltudású magyar elit szinte üvöltött a hozzám, a hozzánk hasonló emberek fülébe, és ez a hasonló végzettség és a gondolatközösség miatt nem is csoda.

Elitváltás

Végső soron személy szerint azért is léptem be az Együttbe is, hogy beteljesítsem a féltudású magyar elit szent átkát. Az átok egyik fele 2010-ben ugyan teljesült, de hátra van még a második fele. Én, és hozzám hasonlóan jó pár ezer magyar értelmiségi, és gyaníthatóan 100 ezernél is több magyar ember, vagyis pár tízezer hazafi és honleány, és némi honderű, ebben az új pólusban látni véljük a politikai (!!) elitváltás lehetőségét, és az elitváltással egy új, jobb, igazságosabb és szellemiekben és anyagiakban egyaránt gazdagabb Magyarország létrejöttét. Persze az új pólusnál ütősebb nevet is el tudnék képzelni (itt egy korábbi javaslatom).

Mindez még akkor is igaz, ha a Féltudású-val szemben jogos kritikák is felhozhatók voltak (kedvencem és egyben legalaposabb Antal Dánielé), és a 10 éves utóirata már nem sikerült olyan ütősre, mint az első, legfeljebb gondolatébresztőnek mondanám.

Dull Szabolcs készített egy újabb lehúzós hangvételű beszámolót egy ellenzéki nyilvános vitáról.

Nagyon erős és indokolatlan kritikus egy „mi a baj a baloldallal” felütésű nyilvános vitán számon kérni, hogy csak magukról beszélnek. Hiszen a fenti cím alatt magukról mindenképpen beszélni kell. Ugyanakkor amikor Dull savazza az ellenzéket, annyiban igaza van, hogy bármely kormányváltást akaró ellenzéki szavazó joggal lehet dühös az ellenzéki pártokra, akik képtelenek a kormányváltás esélyét megteremteni. Minden kormányváltást akaró szavazó joggal hiányolja, hogy valóban nem beszélnek az orbánizmus megdöntéséről, a kormányváltás lehetséges vízióiról. Nem beszélnek, mert reális vízióik nincsenek.  Nem vallhatják be, hogy pontosan tudja mindenki az 5% feletti és közeli szereplők részéről, hogy ezzel az öncélú politizálással 2018-ban nem lesz kormányváltás.

A Momentum részben bevallotta. Ez még ha igaz is, hogy nem 2018-ra készülnek, ez akkor is hatalmas bűn, mert arról is szól, hogy a Momentum meg sem fog próbálni senkivel együttműködni. Mert minek, ha fő céljuk az, hogy a „mindenki hülye rajtunk kívül” vonalon mozogva valahogy átugorják az 5%-ot. Ez persze azért roppant ciki, mert azt jelenti, hogy a momentumosok az ország sorsát, saját politikai céljaik mögé helyező társaság. És ez ugyan mitől lenne üdítő politikai a megújulás? Most cserben hagynak, de majd talán 2022-ben. Nagy segítség. Persze ha nem lesz meg az 5%-akkor azért sokkal nehezebb lesz.

Az LMP hasonlóan öncélú politizálását már meg lehetett ismerni az elmúlt 6 évben. Nekik van legnagyobb esélyük elérni az 5 %-ot. Még akkor is, ha most több vetélytársuk van, mint 2014-ben, de a Fidesz botrányos újabb 4 éve hoz annyi új kiábrándultat, hogy abból be lehessen jutni megint. Ugyanakkor ez az 5-6%-on beragadt LMP láthatóan képtelen változást hozni a magyar politikában, így az LMP-s öncélúság és prespektíva nélküliség szintén meglehetősen unalmas, hiába sokkal szimpatikusabbak a Fidesznél, MSZP-nél stb..  Csak éppen az LMP nem fogja leváltani a Fidesz rendszert, mert a lehetségesnél sokkal kevesebbet tesznek a Fidesz rendszer leváltása ellen.

Az LMP „középen állásával” nagy probléma az is, hogy ha egy autoriter rezsim és a szocik között állsz, akkor nem középen állsz, hanem szar arcok között. Az LMP viszont a két rossz közé pozícionálásival végső soron elfogadja és nem meghaladni akarja ezt a szituációt, hanem a két nagyobb asztaláról lehulló szavazókból próbál megélni. Így ha valakire illik, akkor rájuk nagyon a Tölgyessy féle az rendszer-ellenzékiek, akik jól belesimulnak az Orbán-féle koncepcióba, ahol együttműködés nélkül nincs kormányváltás. 

Persze a fent leírtak miatt a Momentum 2018-ban szintén érdemben nem hoz újat, magára vette Orbán hasznos idiótáinak szerepét. Valószínűleg nem teljesen szándékos ez sem a Momentum, sem az LMP részéről, csak egy éppen a lényegét, a kormányváltás lehetőségének megteremtését tekintve – egy rossz stratégiai döntés eredménye.  A kormányváltás lehetősége nélkül pedig marad az öncélú, pusztán a pártépítésről szóló politizálás lehetősége.

Az Együtt, Juhász Péterrel új elnökként részben jó irányban indult meg, csak elég későn. Másrészt meg kár volt Juhász részéről olyat bedobni, a közös listán indulást, amire nyilvánvalóan nem a válasz. Ráadásul ezt elég későn is tette meg az Együtt, de a késlekedés sokkal inkább Szigetvári Viktor elnöksége alatt követett hibás, halogató irányvonal eredménye. Hibás és rossz stratégia volt, ami relatív gyenge ellenzéki ellenfelek mellett sem volt képes kihozni az Együtt az 1-2%-os támogatottságú sávból. Az Együtt most a Momentummal saját szegmensében kapott egy új vetélytársat, és így már sokkal nehezebb dolga lesz.

"És szembe kellene néznünk azzal is, hogy a magyar autokráciát nem az a néhány ezernyi nyomorult működtette, hanem szelíd konformisták és igencsak családszerető kollaboránsok százezrei."

Cseresnyési László, Amiért nem, Mancs, 2017, 8. szám.

Félelmetes igazság ez. Aztán a rémület verdes csak fekete szárnyaival a keserű táj felett.

Holnap úgyis beindul a verkli, és a tenni akarás valahogy majd kiverekedi magát a romok alól.

Zseniális vers emlékezik meg a dicstelen aktusról, amikor Áder János elvesztette köztársasági elnök jellegét.

naphegyi vince 2017.04.13. 07:12

Zsóti fél

A Zsóti fasiszta. Ez volt az első cím, de levettem. Nem akarok a címben verbális erőszakot. Ezzel is tüntetek a Zsóti ellen. Szóval.

A Zsóti fasiszta. Zsóti volt már béka is, de az egy sokkal könnyedebb műfaj volt. Ez most kifejezetten nehéz. Nehéz megérteni az emberi lealjasodást, pedig hát itt jár közöttünk, egyre sűrűben ütközik a vállunknak, jóízlésünknek és emberi tartásunknak.Nem esik jól, de itt van. És ha itt van, megküzdünk vele.

Mert milyen is lenne egy igazi jobboldali féldiktatúra fasiszták nélkül? De lehetnék pozitív is: töltsük félig inkább teli a poharat. Milyen is lenne egy igazi jobboldali féldemokrácia fasiszták nélkül? A kamudemokrácia, a pocsék demokrácia sokkal pontosabb név persze.  El lehet képzelni, hogy ez a rendszer - a négy ugyanaz -  milyen lenne nélküle, de minek.

A történelem, vagy ha úgy tetszik, a magyarok istene ennél sokkal élesebb kérdést szegezett a torkunknak. Azt, hogy hogyan szabaduljunk meg ettől jobbunista rendszertől? De ezt a kérdést nem ebben a posztban fogom megválaszolni. Bár végső soron az is egy válasz, egy fontos kis lépés, hogy lerántjuk a leplet a rendszer propagandistájáról, és emberi lealjasodásáról. 

Igen, Bayer, a magyar újfasiszta újságírás, de még inkább propaganda jelese fél. Fél, hogy elveszti havi millás fizetését, amit a rendszer biztosít neki. Fél, hogy ha elmúlik ez a rendszer, akkor az lesz, aki valójában, egy lecsúszó és hanyatló elmebeteg egy reményeink szerint egyre egészségesebb demokráciában, egy mostaninál sokkal egészségesebb és becsületesebb lelkű Magyarországon.

Remélem, Bayer okkal fél, és közeledik a vég. De nem fog magától eljönni, minden becsületes embernek van felelőssége a közös cselekvésben. Ettől a cselekvéstől lesz valaki polgár, ha tetszik hazafi és nem csak a magyar ugar alattvalója.

Rényi Pál Dániel szerintem jó újságíró, de most egy címadással sikerült csúnyán mellélőnie. Az ominózus és érdekes cikk a bűntudat működésével és a felháborodással kapcsolatos pszichológiai kutatás eredményeit foglalja össze, de jó eséllyel téves következtetéseket von le a kutatásból.

Az ember közösségi lény, és a közösségi működés koordinálása alapvető a közösség tagjainak "túlélése" érdekében. A bűntudat és annak egyszerre személyi és csoport szintű kezelése felháborodás, ami elég nyilvánvalóan egy evolúciós "eszköz". A felháborodás erősíti a csoportösszetartozást, de közben a csoportösszetartozás erősítése révén megágyaz a közös cselekvés elindításának is a probléma megoldása érdekében. Tehát a felháborodás csak eszköz és nem pedig a végcél, mert a végcél az, hogy a helytelennek ítélt közösségi magatartásokat megszüntessed.

A felháborodás tehát egy egyszerre pszichikai és egyszerre közösségi mechanizmus. Csakhogy egy mechanizmus önmagában nem álszent, nincsenek önmagában morális dimenziói. Álszentség és egyéb morális dimenziója nem a mechanizmusnak, hanem annak az egyedi történetnek van ami a mechanizmust kiváltja. Ezt a tévedést, ezt a téves moralizálást, jó eséllyel a RPD vitte bele a cikkbe, és nem a kutatás állítása volt.

Persze RPD tévedésének van alapja, mert az álszent felháborodás éppenséggel gyakori jelenség. Azonban a pszichológia felől közelítve egyáltalán nincs arra vonatkoztatva sok kapaszkodó, hogy  felháborodásunk jogos-e vagy sem. Ez sokkal inkább "értékítéletektől ingoványos"  talajon mozgó morálfilozófiai kérdésnek tűnik inkább. De az is lehet, hogy a szociológia vagy a politikai filozófiák felől közelítve kaphatunk precízebb válaszokat.

Ha Moszkvában meghúzzák a pórázt, akkor Orbánnak a kommunizmus is nyugatról jön? Az, hogy Marx német volt és mint ilyen nyugati, attól még Magyarországot és Közép-Európát a keleti kommunisták tartották 40 évig megszállás alatt. A szovjet megszállás ténye sokkal lényegesebb eleme a kommunizmus itteni történetének, mint az hogy honnan származik a kommunizmus ideológiája. Pláne, hogy a marx-i elvek némileg roncsolódtak a szovjet bolsevik gyakorlatban.  

A jobbunizmus áldozatai meg mi vagyunk. Azok akik szenvednek tőle, de azok is akiket átvernek ezekkel a hazugságokkal, éppen úgy mint abban az átkos  40 évben.

 

Nagyon súlyos árnyék, nagyon sötét árnyék, mélyszürke árnyék: ez maga Matolcsy György, az orbánizmus gazdasági csúcspojácája. Gyurika újra odaverte magát, Modor Tibi level 1000. Fájdalmat mindenkinek!

Csak a blogon szünetelt, de fidesznyikéknél annál kevésbé a most újraindult Sírjak vagy nevessek?  - rovat.

"A tuszikat lemacsetézni, nem kell félnetek, jó lesz"

Úgy tűnik Szittyókánál egyszerre baszott be a szellemi és morális rezsicsökkentés. Már várom, hogy mikor alakítja meg a jobbolsevik munkásőrséget. Ja, hogy ilyan már van, csak CÖF-nek hívják?