Dull Szabolcs készített egy újabb lehúzós hangvételű beszámolót egy ellenzéki nyilvános vitáról.

Nagyon erős és indokolatlan kritikus egy „mi a baj a baloldallal” felütésű nyilvános vitán számon kérni, hogy csak magukról beszélnek. Hiszen a fenti cím alatt magukról mindenképpen beszélni kell. Ugyanakkor amikor Dull savazza az ellenzéket, annyiban igaza van, hogy bármely kormányváltást akaró ellenzéki szavazó joggal lehet dühös az ellenzéki pártokra, akik képtelenek a kormányváltás esélyét megteremteni. Minden kormányváltást akaró szavazó joggal hiányolja, hogy valóban nem beszélnek az orbánizmus megdöntéséről, a kormányváltás lehetséges vízióiról. Nem beszélnek, mert reális vízióik nincsenek.  Nem vallhatják be, hogy pontosan tudja mindenki az 5% feletti és közeli szereplők részéről, hogy ezzel az öncélú politizálással 2018-ban nem lesz kormányváltás.

A Momentum részben bevallotta. Ez még ha igaz is, hogy nem 2018-ra készülnek, ez akkor is hatalmas bűn, mert arról is szól, hogy a Momentum meg sem fog próbálni senkivel együttműködni. Mert minek, ha fő céljuk az, hogy a „mindenki hülye rajtunk kívül” vonalon mozogva valahogy átugorják az 5%-ot. Ez persze azért roppant ciki, mert azt jelenti, hogy a momentumosok az ország sorsát, saját politikai céljaik mögé helyező társaság. És ez ugyan mitől lenne üdítő politikai a megújulás? Most cserben hagynak, de majd talán 2022-ben. Nagy segítség. Persze ha nem lesz meg az 5%-akkor azért sokkal nehezebb lesz.

Az LMP hasonlóan öncélú politizálását már meg lehetett ismerni az elmúlt 6 évben. Nekik van legnagyobb esélyük elérni az 5 %-ot. Még akkor is, ha most több vetélytársuk van, mint 2014-ben, de a Fidesz botrányos újabb 4 éve hoz annyi új kiábrándultat, hogy abból be lehessen jutni megint. Ugyanakkor ez az 5-6%-on beragadt LMP láthatóan képtelen változást hozni a magyar politikában, így az LMP-s öncélúság és prespektíva nélküliség szintén meglehetősen unalmas, hiába sokkal szimpatikusabbak a Fidesznél, MSZP-nél stb..  Csak éppen az LMP nem fogja leváltani a Fidesz rendszert, mert a lehetségesnél sokkal kevesebbet tesznek a Fidesz rendszer leváltása ellen.

Az LMP „középen állásával” nagy probléma az is, hogy ha egy autoriter rezsim és a szocik között állsz, akkor nem középen állsz, hanem szar arcok között. Az LMP viszont a két rossz közé pozícionálásival végső soron elfogadja és nem meghaladni akarja ezt a szituációt, hanem a két nagyobb asztaláról lehulló szavazókból próbál megélni. Így ha valakire illik, akkor rájuk nagyon a Tölgyessy féle az rendszer-ellenzékiek, akik jól belesimulnak az Orbán-féle koncepcióba, ahol együttműködés nélkül nincs kormányváltás. 

Persze a fent leírtak miatt a Momentum 2018-ban szintén érdemben nem hoz újat, magára vette Orbán hasznos idiótáinak szerepét. Valószínűleg nem teljesen szándékos ez sem a Momentum, sem az LMP részéről, csak egy éppen a lényegét, a kormányváltás lehetőségének megteremtését tekintve – egy rossz stratégiai döntés eredménye.  A kormányváltás lehetősége nélkül pedig marad az öncélú, pusztán a pártépítésről szóló politizálás lehetősége.

Az Együtt, Juhász Péterrel új elnökként részben jó irányban indult meg, csak elég későn. Másrészt meg kár volt Juhász részéről olyat bedobni, a közös listán indulást, amire nyilvánvalóan nem a válasz. Ráadásul ezt elég későn is tette meg az Együtt, de a késlekedés sokkal inkább Szigetvári Viktor elnöksége alatt követett hibás, halogató irányvonal eredménye. Hibás és rossz stratégia volt, ami relatív gyenge ellenzéki ellenfelek mellett sem volt képes kihozni az Együtt az 1-2%-os támogatottságú sávból. Az Együtt most a Momentummal saját szegmensében kapott egy új vetélytársat, és így már sokkal nehezebb dolga lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.